Jöhet az eutanázia Magyarországon is?

Hétfőn, napirend előtti felszólalásában Dr. Máthé Zsuzsa, a KDNP képviselője – aki egyébként Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatójának felesége – arról beszélt, hogy az élet érték, a fogantatástól a természetes halálig, amibe beletartozik az életvégi szenvedés is.

„Ebben a különleges korban most olyan sok alkotmányos határátlépés, népszerűséghajhászás, jogi kísérletezés zajlik, hogy nem lenne jó olyan irányba elindulni, ahonnan nem lesz visszaút” – mondta a képviselő a parlamentben.

Véleménye szerint az, hogy a francia parlament a napokban elfogadta a halálba segítésről szóló törvényt, és legalizálta az eutanáziát, drámai szakítás az életről való gondolkodás évszázados hagyományában. Utalt arra is, hogy Magyar Péter sok szempontból szimpatizál a francia törvényalkotással, hiszen megszólalt az ALS-ben (ez egy súlyos, a központi idegrendszert érintő progresszív betegség, az amiotrófiás laterálszklerózis rövidítése) szenvedő és hősiesen küzdő alkotmányjogász, Karsai Dániel esetében is, és ekkor vált társadalmi üggyé az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság kérdése Magyarországon. A képviselőnő azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy vajon a közelgő új alkotmányozás megnyithatja-e az itthoni eutanázia kérdését is? Szerinte ugyanis rossz döntés lenne erre a csúszós lejtőre lépni.

Magyar Péter miniszterelnök válaszában kifejtette: rengeteg magyar családot érintenek a fájdalmas, gyógyíthatatlan betegségek, miközben nem elégséges a hospice- és palliatív ellátás. Egyúttal arra kérte a KDNP-t, hogy ne vegyék a szájukra Karsai Dániel nevét, mert ők voltak azok, akik elmentek mellette a parlamentben, amikor már nagybetegen a kormány segítségére lett volna szüksége. 

„Nem hogy nem segítettek neki, de meg se hallgatták őt” – emlékeztetett a szomorú jelenetre Magyar.

Azt is kijelentette:

ezt a kérdést nem a KDNP fogja szabályozni, hanem a magyar nép dönt majd egy társadalmi, szakmai egyeztetést követően. Emellett a kormány azon fog dolgozni, hogy megfelelő körülményeket és lehetőségeket biztosítson az érintett felnőtt és gyermek pácienseknek.

Hegedűs Zsolt egyelőre elképzelhetetlennek tartja az aktív változatát

A minap a Partizán elkísérte egy munkanapján az egészségügyi minisztert, és a riport végén szóba került az eutanázia kérdése is. Hegedűs szerint az életvégi döntések az orvoslás legnehezebb etikai dilemmái közé tartoznak.

 „Az aktív eutanáziát én most még nem tudnám felvállalni” – tette hozzá.  

A miniszter arról is beszélt, hogy a társadalom érettsége és érési foka is befolyásolja, hol és milyen formában lehet eutanázia. Sajnálatosnak tartja, hogy sok helyen most is meghoznak életvégi döntéseket Magyarországon, csak akik meghozzák ezt, nem is tudnak róla, nincsenek tisztában vele. Hiszen nem is olyan egyszerű, hogy mekkora dózisú kábító hatású fájdalomcsillapítóval próbálják a beteg fájdalmát oldani. Ami ugyan enyhíti a fájdalmat, de gyorsíthatja a halál bekövetkeztét (ezt nevezik látens eutanáziának).

„Igazából az irányelveknek és a döntéshozataloknak a nagyon szép korrekt szabályozása, ami hiányzik Magyarországon. Az első 100 napban biztos nem, de ebben a ciklusban célunk, hogy a terület finomszabályozását megvalósítsuk” – jelentette ki Hegedűs Zsolt.

A Magyar Orvosi Kamara álláspontja

A Magyar Orvosi Kamara július 15-én a Szent János Kórházban történt eset kapcsán – amelyben egy 32 éves orvosnőt a foglalkozásával összefüggésben elkövetett emberölés gyanújával vettek őrizetbe, miután átsegített a halálba egy beteget – közleményt adott ki. A kamara hangsúlyozta, hogy az eset ismét ráirányítja a figyelmet arra a rendszerszintű problémára, hogy az életvégi ellátások orvosszakmai és etikai szabályozása jelenleg nem egyértelmű, ami mind a betegeket, mind az orvosokat bizonytalan helyzetbe hozhatja. Ezért a következő Agora-rendezvényüket ismét az életvégi ellátások témájában fogják megszervezni.

Magyarországon az aktív eutanázia (amikor az orvos aktívan közreműködik a halál siettetésében) szigorúan tilos, és a Büntető törvénykönyv szerint emberölésnek vagy öngyilkosságban való közreműködésnek minősül. A passzív eutanázia viszont – azaz az ellátás visszautasításának joga – legális, de kizárólag rendkívül szigorú és bürokratikus feltételek mellett gyakorolható.

Ugyanakkor bárki tehet úgynevezett előzetes egészségügyi rendelkezést arra az esetre, ha a jövőben egy baleset vagy betegség miatt cselekvőképtelen állapotba kerülne (például kómába esik).

A világ bizonyos részén már létezik

A világon először Hollandia volt az az ország, ahol 2002-ben legalizálták az önkéntes aktív eutanáziát. Az aktív eutanázia vagy az orvos által segített öngyilkosság világszerte mintegy 10-13 országban legális, de a pontos szám a jogi meghatározástól (aktív eutanázia kontra asszisztált öngyilkosság) függően változik. Jelenleg a következő országokban van mód az eutanázia valamely módjára:

Aktív eutanázia: Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Portugália, Kolumbia, Új-Zéland. Franciaországban 2026. július 15-én szavazta meg a Nemzetgyűlés, de a jogszabály nem lép azonnal életbe, még az Alkotmánytanács felülbírálhatja. Svájcban az asszisztált öngyilkosság legális.

Aktív, közvetett szándékolt eutanázia (asszisztált öngyilkosság):  az öngyilkosság támogatását a jogszabályok Ausztriában, Finnországban, Németországban, Svájcban, Kanadában és az Egyesült Államok bizonyos területein (California, Colorado, Montana, Oregon, Vermont, Washington DC) engedik meg.

Aktív, közvetlen, nem szándékolt eutanázia: ez is aktív, közvetlen beavatkozás, de a célja a gyógyítás vagy fájdalomcsillapítás, és nem a halál; de számításba véve azt a lehetőséget, hogy a beavatkozás a halál gyorsabb bekövetkezésével járhat. Például elviselhetetlen fájdalom esetén intenzívebb fájdalomcsillapítás, melynek eredményeképp megszűnik vagy csökken a fájdalom, de a halál esetleg hamarabb bekövetkezik, mint a beavatkozás nélkül (ezt ez eljárást egyesek nem is sorolják az eutanázia körébe). Erről beszélt Hegedűs Zsolt, vagyis, hogy sokan szinte nem is tudatosan alkalmazzák ezt. 

Passzív eutanázia: „meghalni hagyás” – ez életfenntartó vagy életfunkciókat helyreállító (újraélesztő) eljárások elmulasztását, illetve abbahagyását jelenti. Az eljárásokat illetően különbséget szoktak és kell tenni az úgynevezett „rendes”, „arányos”, szokásos eljárások és az aránytalan, rendkívüli és „túlbuzgó” terápiás eljárások elhagyása, illetve leállítása között.