Kurucz Kornélia, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Szentágothai Kutatóközpontban működő Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa. Nemrégiben tért haza egy kéthetes bangladesi tudományos expedícióról, ahol terepen és laboratóriumban is tanulmányozták az ázsiai tigrisszúnyogok (Aedes albopictus) és sárgaláz szúnyogok (Aedes aegypti) viselkedését. A dél-ázsiai országban éppen dengue- és chikungunya-járvány zajlik. Így – noha ő szerencsére nem kapta el egyik, jellemzően magas lázat, fájdalmat és ízületi problémákat okozó vírust sem – szó szerint testközelből tapasztalhatta meg, hogyan terjednek és milyen problémákkal járhatnak a szúnyogok terjesztette trópusi betegségek.
Bangladesben, mint általában a trópusi, szubtrópusi területeken, viszonylag általánosnak számítanak a szúnyogok terjesztette fertőzések. Hogyan kezelik a mostani járványhelyzetet a helyiek?
Kurucz Kornélia: A régióban valóban nem újkeletűek az ilyen járványok. Noha Bangladesben a szakemberek tudják, milyen intézkedésekkel lehetne megelőzni és megfékezni ezeket, a lehetőségeik korlátozottak, ezért nehéz az elméletet a gyakorlatba átültetni. Egy túlnépesedett, még mindig szegény országról van szó, a fertőzés pedig gyakorlatilag a legsűrűbben lakott területeket érinti. Én először jártam Bangladesben; megdöbbentő volt látni, mennyire mások az ottani körülmények, mint amit Európában el tudunk képzelni. Bár Banglades az utóbbi években jelentős fejlődést ért el, a hulladékgazdálkodás még mindig kihívást jelent. Ez megnehezíti nemcsak a megfelelő higiénés körülmények fenntartását, de elősegítheti a szúnyogok tenyészőhelyeinek kialakulását, különösen az esős évszakban.
Itthon rendszeresen felhívjuk a lakosság figyelmét arra, miért érdemes felszámolniuk az udvarukban a felesleges vízgyülemeket. Ezt ott, ahol gyakorlatilag mindenhol szúnyog-szaporodóhely van, egyszerűen lehetetlen megoldani. Ráadásul Bangladesben nincs kapacitás minden egyes beteg laboratóriumi diagnosztizálására vagy épp kórházi ellátására. Mindkét szúnyogok terjesztette fertőzést, a dengue- és a chikungunya-lázat is a tünetek alapján igyekeznek beazonosítani. És mivel csak tüneti és támogató kezelést tudnak alkalmazni a betegeknél (nincs például célzott antivirális terápia), az ő szemszögükből mindegy, hogy melyik fertőzésről van szó, hiszen a kezelési eljárás mindkettő esetében szinte ugyanaz. A régióban koinfekciós esetek is előfordulhatnak: az emberek most a dengue- és a chikungunya-lázat okozó vírussal is meg tudnak fertőződni.
Nyilván nehéz párhuzamot vonni a kínai és a bangladesi járványkezelési stratégia között – és persze nem is érdemes. Mégsem lehet szó nélkül hagyni, hogy Kínában mekkora pánikot váltott ki a chikungunya-lázas esetszámok júliusi, robbanásszerű emelkedése, és hogy a hatóságok által bevezetett óvintézkedések már a koronavírus-járvány alatti szigort idézik. Megelőzési szempontból vajon jó stratégia ez egy közel 1,5 milliárd lakosú országban, tudva, hogy a fertőzés nem emberi kontaktus útján terjed, hanem szúnyogok közvetítésével?
A SARS-CoV-2 emberről emberre terjedő légúti vírus, a chikungunya- és a dengue-vírust viszont alapvetően a szúnyogok hordozzák és terjesztik, ezért a kérdést érdemes több irányból megközelíteni. A betegek utánkövetése abból a szempontból fontos, hogy kiderüljön, mely városrészek és területek lehetnek érintettek, gócpontok: az ott élő szúnyogpopulációk ugyanis képesek helyi szinten terjeszteni a fertőzést. A karantén intézkedés a vírus szélesebb körben való terjedését akadályozza: ha például egy fertőzött ember elutazik olyan területre, ahol még nincs jelen a kórokozó, az ott élő szúnyogpopuláció is képes felvenni a vírust, majd tovább terjeszteni.
Fotó: PTE Virológiai Nemzeti Laboratórium
Az, hogy a betegség kinél mennyire lesz súlyos lefolyású, több tényezőtől függ. A chikungunya-láz nem feltétlenül halálos kimenetelű, a betegek jelentős része meggyógyul, de klinikai leírások szerint egy nagyon fájdalmas, ízületi gyulladással járó betegség. A dengue-vírus jellemzően magas lázzal, hasmenéssel vagy hányással járó állapotot okoz, de szövődményként jelentkezhet köhögés, kiütések vagy akár enyhe vérzési jelenségek is. A betegség kimenetele szempontjából fontos az egészségügyi háttér: a meglévő alap- vagy krónikus betegségek, az életkor. Az is sokat számít, hogy aki megfertőződött, egyáltalán eljutott-e kórházba, kapott-e megfelelő ellátást. A kint töltött két hét alatt a közvetlen környezetemben is volt olyan, aki dengue-fertőzött lett.
A helyiek hogyan próbálnak védekezni a trópusi betegségeket potenciálisan terjesztő szúnyogok ellen? Kínában a kórházban fekvők ágyát szúnyoghálóval kerítik körbe, hogy az apró vérszívók ne tudják továbbadni az egészséges embereknek a vírust. Bangladesben működik a központi szúnyoggyérítés vagy egyéni szinten kell megoldani a védekezést?
Bangladesben egy visszafogottabb, elsősorban reaktív járvány intézkedés jellemző. Ott helyben ténylegesen szúnyoghálót és szúnyogriasztó szert alkalmaznak. Egyértelműen arra fókuszálnak, hogy megóvják magukat a csípésektől. A mi hotelszobánkban például alaptartozék volt az elektromos szúnyogriasztó. De más szállásokon az ágyakat szúnyoghálós baldachinnal veszik körbe. Ami a ruházatot illeti: a nők tetőtől talpig fel vannak öltözve, csak a kéz- és lábfejük, valamint az arcuk látszik ki. (Ennek vallási okai vannak, Banglades lakosságának közel 90 százaléka ugyanis muszlim.) A férfiak általában hosszú nadrágot hordanak, amihez trikót vagy rövidujjút vesznek fel, és papucsot, esetleg szandált húznak. Az ott élő szúnyogok azonban kimondottan a lábfejet és a bokát kedvelik, ezekre fókuszálnak. Vagyis hiába van valakin hosszú nadrág, ha a lábfeje szabadon marad …
A szúnyogriasztó sprayk többsége valamilyen kémiai vegyületet tartalmaz: a bio-, vagy illóolajos megoldások szúnyogok ellen nem igazán hatásosak. Valószínűleg azért, mert a nagy meleg és a magas páratartalom miatt mindenki folyamatosan izzad, és ha be is fújják magukat, a hatóanyag viszonylag gyorsan elillan. A kémiai szerek használatától viszont vallási okokból sokan elzárkóznak: hajat is sokan hennával festenek.
A Magyarországon őshonos szúnyogfajok ellen használt riasztó sprayk hatékonyak a dengue- és chikungunya-lázat terjesztő egyedek ellen is? Önök is itthonról vitték a szúnyogriasztót?
Igen, itthonról. Egyébként ott is lehet kapni, de azok DEET-t tartalmaznak (N,N-dietil-meta-toluamidot, a rovarirtószerekhez gyakran használt hatóanyagot, amit az amerikai hadsereg eredetileg a dzsungelharcok idején fejlesztett ki – a szerk.). Ezt a hatóanyagot az EU-ban korlátozottan engedélyezik, biztonsági és egészségügyi megfontolások miatt: magas koncentrációban alkalmazva egészségkárosító lehet. Az, hogy egy adott szúnyogpopuláció ellen hatásos-e egy készítmény, attól is függ, hogy az ottani szúnyogok milyen mértékben találkoztak már az adott hatóanyaggal. Például az általunk használt spray hatóanyaga, a DEET alternatívájaként fejlesztett picaridin/icaridin nem elterjedt Bangladesben, így az ottani szúnyogok ellen kiválóan működött.
Fotó: PTE Virológiai Nemzeti Laboratórium
Egyre több szó esik arról, hogy a globális felmelegedéssel járó időjárás-változás: a forró nyarak, az enyhe telek és árvizek miatt a trópusi betegségeket – például sárgalázat, maláriát, Zika- vagy éppen a Dengue-vírust – terjesztő szúnyogfajok Európában is remekül érzik magukat. Már nem csak behurcolt esetekről lehet hallani, hanem helyi fertőzésekről is. Számíthatunk-e a közeljövőben inváziós fajok okozta járványokra itthon?
Ahhoz, hogy egy trópusi betegségből szúnyogok közvetítésével járvány alakuljon ki, az kell, hogy legyenek itthon vektorfajok, amelyek képesek terjeszteni az adott kórokozót. Hiába hurcoljuk be a kórokozót turizmussal, addig nincs gond, amíg nincs olyan faj, ami fölvehetné vagy továbbadhatná azt. Mindennek, vagyis a vektornak és a kórokozónak is egy időben, egy helyen kell lennie ahhoz, hogy fertőzési láncolat induljon el vagy járvány törjön ki. Emellett mindkettő számára fontosak a megfelelő környezeti körülmények, hogy jól érezzék magát, szaporodni tudjanak. Még nem tisztázott, hogy egyetlen szúnyogcsípés elindíthat-e ilyet. Teoretikusan azt mondhatnánk, hogy igen, azonban feltehetően ehhez több idő, intenzíven szaporodó szúnyogállomány és a kórokozó állományon belüli stabil jelenléte is szükséges.
Az inváziós fajok viszont már megjelentek és nemcsak hogy túlélik a teleket, terjeszkedni is képesek a kontinensen délről északi irányba is. A felmelegedés következtében már nem kizárólag a mediterrán régiókban találhatók meg, hanem az északi országokban is. Hiába tudjuk elméletben, hogyan lehetne védekezni ellenük, gyorsabban terjednek, minthogy meg tudnánk fékezni őket.
Sajnos azt látjuk, hogy leginkább nyomonkövetés zajlik, nem pedig megelőzés. Spanyolországban, Olaszországban már helyi dengue-járványokról beszélhetünk, és chikungunyás helyi esetek is fordultak már elő több európai országban. Nem az a kérdés, hogy lesz-e nálunk ilyen járvány, hanem az, hogy mikor és hogy felkészültünk-e a kezelésére.
Mi lehet a megoldás? Milyen védekezési stratégiát lehet kidolgozni az inváziós szúnyogfajok ellen?
Az egyetlen, amit tehetünk, a tudatos felkészülés. Nyilván országfüggő, hogy hol milyen szúnyogkontroll-program van. Nálunk elég kaotikus a szúnyogok elleni védekezés: sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy nincs hatékony, jól működő országos szintű szúnyogmonitoring-program. Az inváziós fajok kapcsán nyert adatok elsősorban kutatóintézetek, egyetemek munkáiból származnak. Az emberi megbetegedésekről a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) gyűjt adatokat, és ugyan a katasztrófavédelem által koordinált központi kezeléshez is az NNGYK adja ki az engedélyeket (a biocid szer kijuttatása kapcsán), a kezelések nincsenek összhangban a monitoring adatokkal: sem a humán fertőzésekkel, sem a kórokozó-szúnyog jelenlétével. Így a meglévő információk nem feltétlenül fognak lecsapódni az intézkedésekben.
A megoldás – nemcsak az én meglátásom szerint, de európai irányelvek alapján is – egyértelműen egy integrált, monitoring-alapú és komplex megközelítéseket alkalmazó rendszer kiépítése lenne. A védekezési stratégia csak akkor tud hatékony lenni, ha az adott körülményekhez, szituációkhoz képes alkalmazkodni: épp a probléma komplexitásából, ökológiájából adódóan nem lehet egy központi megoldási tervet ráhúzni az egész országra vagy egy régióra.
Nehezítheti a védekezést, hogy az ázsiai tigrisszúnyog Magyarországon nem őshonos faj? Bangladesben sikerült laboratoriumi vizsgálatokkal kimutatniuk, hogy helyi körülmények között bizonyos rovarirtószerekre ezek a szúnyogok immunisak.
Viszonylag hamar kiderült, hogy az Európában elterjedt általános szúnyoggyérítési stratégia, a kémiai szerekkel zajló ködölés nem igazán működik az inváziós fajoknál. Azért, mert másképp viselkednek. Másfajta szaporodóhelyeket használnak és máskor aktívak, mint a hazai fajok. Emiatt nekünk kell adaptálódni hozzájuk a védekezés kidolgozásakor. Nagyon éles a kontraszt: eddig a Balaton vagy a Duna-Tisza mentén ártéri fajokkal küzdöttünk, most a kiskertünkben a saját házunk táján felgyülő apró vízgyülemek lesznek a szúnyoggyérítés célterületei. Ezeken a helyeken lehetetlen a központi kezelés; célravezetőbb bevonni a lakosságot a védekezésbe, tippeket adva, hogy tudják például úgy gyűjteni a vizet, hogy az alkalmas legyen a locsolásra, de szúnyogok ne szaporodjanak benne.
Fotó: Depositphotos
Az inváziós fajok ellen gyakorlatilag csak az egyéni védekezés fog működni. Jelenleg Magyarországon mindössze néhány faj tekinthető potenciálisan kórokozó-terjesztőnek: például az ázsiai tigrisszúnyog és a dalosszúnyog. Azt, hogy a tigrisszúnyogok egyes kémiai kezelések ellen rezisztenssé válhatnak, eddig is lehetett tudni. Bangladesben egy egyetemistáknak tartott szakmai képzés keretében azt néztük meg, hogyan lehet a rezisztenciát vizsgálni. Ismerve az ottani kezelési módszereket – a pyrethroidok széleskörű alkalmazását –, nem volt meglepő eredmény, hogy a helyi tigrisszúnyog populáció is hordozza azt a génmutációt, amely a rezisztencia kialakulásáért felelős.
A mi szervezetünk nincs hozzászokva a trópusi vírusokhoz. Ezek a szúnyogok az eredeti élőhelyükről elvándorolva alkalmazkodnak egy számukra nem őshonos terület klímájához, körülményeihez. Okozhatnak-e súlyosabb megbetegedést, mint megszokott élőhelyükön? Mutálódhatnak-e az általuk hordozott vírusok olyan gyorsan, mint néhány éve az új koronavírus?
Azt látjuk, hogy már a vektorfajok is másképp viselkednek Európában, mint mondjuk Ázsiában. Amikor egy inváziós faj megérkezik új környezetébe, akkor evolúciós hátterének köszönhetően nagyon ügyesen és gyorsan tud alkalmazkodni. Európában olyan helyeken, olyan környezetben is túlélnek, amit Ázsiában soha nem tapasztaltak. Jól érzik magukat és ez azt is jelenti, hogy egy kicsit átalakultak. Ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, de az itteni populáció mégis más. Hogy ugyanúgy képesek-e terjeszteni a trópusi kórokozókat, mint az ázsiai populációk, az egy újabb kutatási terület számunkra. Laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható például, hogy biológiailag alkalmasak rá, de hogy ebben a környezetben valóban hatékony terjesztők-e, még nem igazán derült ki. Ezt csak idővel fogjuk látni, ha lesz annyi eset, amiből már le lehet vonni bizonyos következtetéseket. A kutatások viszont épp azt a célt szolgálják, hogy mindezt ne a saját bőrünkön kelljen megtapasztalnunk: ne várjuk meg, hogy esetlegesen kialakuljon egy járvány.
Ahogyan a szúnyogfajok is adaptálódnak, úgy a vírusok is borzasztó gyorsan képesek mutálódni és replikálódni. Nyomon követésük, genetikai vizsgálatuk nagyon fontos: így lekövethető például, hogy az Európában cirkuláló törzsek mennyiben különböznek az ázsiaiaktól és az is, hogy kapcsolatban állnak-e egymással.
Többféle védőoltás is létezik a chikungunya-láz ellen: Amerikában eddig kettőt engedélyeztek. Az egyik, a legyengített kórokozókat tartalmazó IXCHIQ alkalmazását viszont korlátozták: jelenleg csak 60 év alattiakat oltanak vele a nem várt egészségügyi hatások kockázata miatt. Megelőzés szempontjából mekkora szerepük lehet majd az új vakcináknak a jövőben?
A koronavírus-járvány idején láttuk, hogy az újonnan bevezetett oltóanyagokról idővel kiderülhet: lehetnek hosszú távú mellékhatásaik vagy egészségügyi következményeik, amelyek a klinikai tesztek során még nem feltétlenül derülnek ki. Ha léteznek használható vakcinák, akkor azokat alkalmaznunk kell – ez mindenképpen egy követendő megelőzési stratégia. A sárgaláz vagy a malária esetében olyan országokba, ahol ezek endemikusak (vagyis bizonyos földrajzi területen jelen vannak és megbetegedést okoznak – a szerk.) be sem léphet turista anélkül, hogy megkapta volna a védőoltást.
Ugyanakkor minden egyes vírus máshogy működik, és ezeket külön-külön érdemes vizsgálni. A dengue-lázat okozó vírusnak például négyféle szerotípusa ismert, amelyek nagyjából hasonló lefolyású betegséget okoznak, de elterjedésük eredetileg regionális különbségeket mutatott. Napjainkra azonban a globalizáció, az utazás és a szúnyogvektorok terjedése miatt szinte minden endémiás régióban mind a négy szerotípus előfordul. A vakcinafejlesztéseknél problémát jelenthet, ha az oltóanyag csak egyféle vírustörzs ellen véd. Régóta folynak dengue-vakcinakísérletek, de sokáig tarthat, amíg olyan oltóanyagot tudnak megalkotni, ami akár mindegyik törzs ellen hatékony.
