Nagy port kavart, hogy 2025. április 1-jétől a csípő- és térdprotézisműtéteknél új protokollt vezettek be, amely gyakorlatilag elzárja a műtét lehetőségétől a túlsúlyos betegeket. A protokoll szerint egyáltalán nem kerülhet fel a várólistára, és nem operálható meg, ha a beteg „együttműködésének, szociális helyzetének elégtelensége” ezt indokolja, illetve, ha „a kooperáló képességének teljes hiánya miatt várhatóan alkalmatlan a posztoperatív együttműködésre, nem rehabilitálható.”
Ez azt jelenti, hogy aki például fogyatékossága miatt nem képes az orvosi együttműködésre, az akár ki is kerülhet a műthető betegek listájáról, és bizonyos esetekben – például baleseti sérüléskor – sem feltétlenül operálható. Ilyen együttműködési nehézségek előfordulhatnak például autista és/vagy értelmi akadályozottsággal élő személyeknél, akik a szociális szabályok és kommunikáció területén másképp működnek.
Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy a KSH adatai szerint tíz év alatt háromszorosára nőtt az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek száma, s ez még mindig csak az érintettek fele. 2013-ban 3319, míg 2023-ben már 9737 gyerek élt autizmus spektrum zavarral. Szakemberek szerint ez azonban annak köszönhető, hogy régebben nem diagnosztizálták külön őket, hanem az értelmi fogyatékosok közé sorolták. A becslések szerint Magyarországon egyébként a lakosság egy százaléka, körülbelül 100 ezer ember diagnosztizált autista, de ez a szám is jóval magasabb lehet.
„A fenti előírás egyértelműen alapjogsértő. A súlyosabb autizmussal érintettek körét különösen hátrányosan érinti, hiszen automatikusan elzárja őket a megfelelő ellátástól” – fejezte ki aggodalmát az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) Facebookra is kitett közleményében.
Fotó: Depositphotos
Erre már Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő is felhívta a figyelmet közösségi oldalán, aki szerint az új protokoll következményeként „egy súlyos autista baleseti sérült már nem kaphat szükség esetén sem ilyen ellátást.”
Az AOSZ szerint az új protokoll előírása egyértelműen szembemegy az Egészségügyi törvény és a Fogyatékossági támogatás (Fot) vonatkozó rendelkezéseivel, amelyek alapján mindenkinek joga van „az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz”, valamint „minden fogyatékossággal élő ember számára „biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést.” A Fot. az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban továbbá kimondja, hogy „biztosítani kell az állapotuk javításához, az állapotromlása megelőzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást.
Az AOSZ hangsúlyozza, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának Magyarország is részese. Az egyezségokmány végrehajtását felügyelő Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottság a betegjogokról szóló véleménye alapján az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz való közvetlen, anyagi és szociális helyzettől független hozzájutás biztosításának kötelezettségét jelenti.
„Álláspontunk szerint az új orvosi protokollt – a fentiek fényében – haladéktalanul szükséges újragondolni és megfelelően módosítani” – hívja fel a figyelmet az AOSZ.
Egy másik szövetség is módosítana
Megkérdeztük az Értelmi Fogyatékkal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségét (ÉFÉOSZ) is, mit szólnak a csípő- és térdprotézis műtétek új protokolljához.
Véleményük szerint Magyarországon számos jogszabály (például az ENSZ egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól, a Fogyatékossági támogatás, vagy az Országos Fogyatékügyi Program) garantálja a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségét a különböző (így az egészségügyi) ellátások igénybevétele során.
„Úgy gondoljuk, hogy a protokoll-szabályokban megfogalmazottak nem a fogyatékossággal élő személyek diszkriminálása céljából születtek, noha kétségtelen, hogy a szövegen volna mit pontosítani” – kommentálta az új szabályokat Gyene Piroska, az ÉFÉOSZ elnöke.
Véleménye szerint az egészségügyi ellátások igénybevétele során időről időre felmerül az értelmi fogyatékossággal élő személyek együttműködési képességének kérdése.
„Számos olyan módszer létezik – és szövetségünk képzési programjai, információs anyagai ezeket tartalmazzák is –, amelyek megkönnyítik az együttműködést a beavatkozásra váró érintettel. Az értelmi fogyatékossággal élő betegekről nem lehet kijelenteni, hogy ne volna együttműködési szándék bennük, inkább a társadalmi korlátok, akadályok, tudáshiány az, amely adott esetben megnehezítheti a velük való közös munkát” – jelentette ki lapunknak az elnök.
Gyene Piroska szerint a fogyatékkal élők felkészült szakemberekkel, segítők, családtagok bevonásával, megfelelő információ (a könnyen érthető kommunikáció módszere, azaz KÉK) birtokában éppen olyan együttműködő alanyai egy egészségügyi szempontból szükséges beavatkozásnak, mint bárki más.
