Időről-időre érkeznek jelentések Marburg-vírusos esetekről, jellemzően a közép-afrikai országokból. A legutóbbi, szeptemberi ruandai kitörés azonban – amiben a legfrissebb adatok alapján eddig tizenegy ember vesztette életét vérzéses lázban – az egészségügyi szakemberek szerint is aggodalomra adhat okot.
A ruandai hatóságok a rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeznek megfékezni az esetszám robbanásszerű növekedését. Korlátozták például az áldozatok temetésén részt vevők számát – számolt be róla a BBC Online. A Marburg-vírusfertőzésben elhunytak végső búcsúztatásán legfeljebb 50 ember lehet jelen, ami az afrikai szokásokat figyelembe véve szűk körű összejövetelnek számít. Emellett arra kérték a lakosságot, hogy kerüljék a szoros érintkezést azokkal, akiknek Marburg-vírusfertőzésre utaló tüneteik vannak.
A ruandai egészségügyi minisztérium a napokban további korlátozásokat is bevezetett: a kórházban kezelt vérzéses lázas betegek egyszerre csak egy ápolóval érintkezhetnek, és a következő 14 napban nem fogadhatnak látogatókat. A szigorításra azért került sor, mert az eddigi ruandai áldozatok többsége egészségügyi dolgozó.
Az óvintézkedések érthetők, a Marburg-vírus halálozási rátája ugyanis magas: átlagosan 50 százalék, ami megfelelő kezelés híján elérheti akár a 88 százalékot is. Mivel a ruandai betegek sűrűn lakott területre koncentrálódnak, a járvány megfékezése egyébként is nagy kihívást jelent a helyi hatóságoknak: jelenleg 300 embert figyelnek. Ők azok, akik az utóbbi időben betegekkel vagy potenciális fertőzöttekkel kerülhettek kapcsolatba. Ruandában egyébként ez az első eset, hogy hivatalosan is megerősítették a Marburg-vírus jelenlétét. Ám mivel a szomszédos Tanzániában 2023-ban járványkitöréssel küzdöttek, a vélhetően egy ideje már Ruandában is lappangó kórokozó kimutatása nem volt teljesen váratlan.
Jellemzően Afrikában okoz megbetegedést, de áthurcolták már Európába is
A szintén vérzéses lázat okozó Ebola-vírushoz hasonlóan a Marburg-vírus – 2009 óta hivatalosan Marburg marburg-vírus – is a Filoviridae családba tartozik. Az elmúlt évtizedekben számos Afrikai országban – például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában, Ghánában, Ugandában és Angolában – okozott már járványkitöréseket. Nem újonnan felfedezett kórokozó, ám egészen addig globálisan nem kapott különösebb figyelmet, amíg 1967-ben két európai nagyvárosban, Marburgban és Belgrádban fel nem bukkant. Amint arról a Conversation korábbi cikkében írt: a vírus európai megjelenéséhez laboratóriumi vizsgálatok vezettek. Kutatók ugyanis egy marburgi intézményben Ugandából behozott majmokat vizsgáltak, ám az állatok fertőzött szöveteivel és testnedveivel érintkezve ők is elkapták a vírust. E kitörés során összesen 31 vérzéses lázas esetet azonosítottak, a betegek közül heten haltak meg.
Fotó: Depositphotos
A Marburg vérzéses láz jellemző tünetei és terjedése
A Marburg-vírus zoonózis útján, vagyis állati közvetítéssel terjed, legfőbb hordozójának a kutatók a gyümölcsdenevéreket, közülük is a nílusi repülőkutyát tartják. Emberről emberre is terjed: fertőzött vérrel vagy testnedvekkel – vizelettel vagy nyállal – történő érintkezés útján. A betegség lappangási ideje meglehetősen nagy szórást mutat: lehet kettő, de akár 21 nap is, ami megnehezíti a fertőzöttek izolációját.
A magas halálozási rátára elrettentő példa a 2004-2005-ös dél-afrikai, kongói és angolai járványhullám, amiben a 399 igazolt fertőzött közül 355 hunyt el.
A Marburg vérzéses láz leggyakoribb tünetei közé tartozik a magas, jellemzően 40 °C feletti láz, a hirtelen fellépő, erős fejfájás, a rossz közérzet, a hidegrázás és az izomfájdalom. A kezdeti tünetek után néhány nappal testszerte kiütések jelenhetnek meg: ezek mellé torokfájás, hányás, hasmenés és hasi fájdalom is társulhat. A beteg testén bevérzések, véraláfutások alakulhatnak ki, de székletében és a távozó testnedvekben is lehet vér. Súlyos lefolyású betegség esetén erős belső vérzés és sokk következhet be, ami rendszerint halállal végződik. Ez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatója szerint általában a betegség kezdetétől számított 8-9. napon következik be.
Célzott és hatékony terápia vagy védőoltás egyelőre nem létezik ellene; fontos a folyamatos hidratálás és a tünetek mielőbbi enyhítése, ami növeli a betegek túlélési esélyeit. És az elkülönítés, ami a környezetükben élők és tartózkodók számára létfontosságú.
A WHO szemmel tartja a vírust
Az Egészségügyi Világszervezet nemrégiben kétszáz tudós – köztük Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológia Nemzeti Laboratóriumának vezetője – segítségével frissítette a világ legveszélyesebb kórokozóinak listáját. A top harmincba olyan ismert vírusok és baktériumok kerültek, amelyek alkalmasak arra, hogy pusztító világjárványt robbantsanak ki. Ezek mellé X-szel jelölve egy egyelőre ismeretlen kórokozóknak szánt kategóriát is betoldottak.
A WHO-lista élén álló Marburg-vírust olyan kórokozóként tüntették fel a tudósok, ami magas kockázatot jelent egy potenciális, „nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzet” kialakulásának szempontjából. A listán szerepel egyebek mellett a vérzéses lázat okozó Ebola-vírus, az agyvelő- és agyhártyagyulladással járó Nipah-vírus, a fekete himlő, a krími-kongói vérzéses lázat kiváltó vírus és a szúnyogok terjesztette Dengue-vírus, melynek veszélyeiről és terjedéséről korábban lapunk is írt.
