A palackozott ásványvizek egészségügyi és környezeti hatásaival, egyebek mellett a fogyasztásukkal járó környezetszennyezéssel vagy a műanyag flakonokból kioldódó, szervezetünkbe kerülő, parányi plasztikszemcsékkel egyre több tanulmány foglalkozik. Nemrégiben pedig arról cikkezett a világsajtó – köztük a Guardian is –, hogy számos európai országban szennyezett ásványvíz került a palackokba. Amint arról a brit lap beszámolt, a perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS) közé tartozó trifluor ecetsav (TFA) szivároghatott az ivóvízbe, amit aztán üvegekbe töltöttek. Ezt a vegyi anyagot növényvédőszerekbe is keverik stabilizátorként vagy a hatékonyság növelése érdekében.
Az ecetsavnál több mint 30 ezerszer erősebb trifluor ecetsav kis koncentrációban nem okoz jelentős környezeti károkat – a tengervízben is megtalálható –, ám töményen hatalmas pusztítást végez az ökoszisztémában. A mostani felfedezés, miszerint több európai ország ásványvízkészlete is szennyezett lehet, arra utal, hogy
a TFA-t tartalmazó szerek, illetve a környezetben TFA-vá alakuló vegyületek használata időközben olyannyira elterjedtté vált, hogy az elvileg elszigetelten, vagyis a mélyebb talajrétegekben érintetlenül pihenő ásványvízkészletek sincsenek biztonságban.
Szigorúbb szabályozásra lenne szükség
A fenntarthatóságot hirdető brüsszeli székhelyű civilszervezet, a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) legutóbbi vizsgálata során 19 ásványvízből tízben mutatta ki TFA jelenlétét. Az ezekben lévő vegyi anyag mennyisége 32-szerese volt annak a határértéknek, amelyet az uniós szabályozásnak rögzítenie kellene. A PAN Europe kutatási eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy az TFA-anyagok esetében új határértékek megállapítására lenne szükség, mert ha a vízszennyezés a jelenlegi ütemben folytatódik, az idővel visszafordíthatatlan természeti károkhoz és egészségügyi problémákhoz vezethet. Ahogy arról korábban írtunk, a PFAS-ok rendkívül nehezen bomlanak le a természetben, ezért ezeket örök vegyi anyagoknak is nevezik. Az Egyesült Államokban a növényvédő szerekhez hozzáadott hatóanyagok mintegy 40 százaléka PFAS, ami ijesztő arány.
Fotó: Depositphotos
Ennél is aggasztóbb a tény, hogy a PFAS-anyagok ma már szinte mindenben megtalálhatók: a szennyezett talajból bekerülnek az élelmiszerekbe, az ivóvízbe, a műanyag csomagolásokkal, plasztik használati tárgyakkal, kozmetikumokkal pedig folyamatosan toljuk ezeket a szervezetünkbe, ahol bekerülnek a véráramba, felhalmozódnak a szövetekben és a szervekben. A kutatók a PFAS-anyagoknak való tartós kitettséget számos egészségügyi probléma kialakulásával hozzák összefüggésbe. Egyebek mellett szív- és érrendszeri-, endokrin, vagyis a belső elválasztású mirigyek működési zavaraival kapcsolatos anyagcserét, növekedést, reprodukciót érintő panaszok és prenatális, vagyis méhen belüli fejlődési rendellenességek kialakulásával.
A PAN Europe mostani kutatásához felhasznált belga ásványvízminták 93 százaléka rejtett TFA-t, a koncentráció a mezőgazdasági területekről származó mintákban kiugróan magas volt – írta a Guardian. Ennél is rosszabb volt a helyzet a svájci minták esetében: mindegyik beküldött és elemzett vízből kimutatták a TFA-t. Ugyanilyen eredményt hozott az Egyesült Államokból származó, michigani vízminták elemzése is: nem csak a talajvíz, az esővíz is tartalmazott TFA-t.
A szervezet ugyanakkor felhívta rá a figyelmet: eredményeik nem azt jelentik, hogy az általuk vizsgált ásványvizek károsak az egészségre, vagy mérgezőek. Mindegyik, még a legszennyezettebb is – amiben 3200 nanogramm/liter volt az TFA koncentrációja – megfelel az uniós hatóságok által meghatározott irányadó értéknek. Vagyis biztonságosan fogyaszthatók: egy átlagos felnőtt naponta több litert is megihat ezekből. Azt is hangsúlyozták, hogy a rossz minőségű mintákért nem az ásványvízgyártók felelősek, mert az “alapanyagot” nem ők állítják elő, csak a rendelkezésükre álló vizet palackozzák. A TFA-túltermelés globális probléma. Annál is inkább, mert TFA a csapvízben is található – igaz, egyelőre nincs olyan hiteles kutatási eredmény, ami azt támasztaná alá, hogy az egészségre potenciálisan káros koncentrációban.
Mi lehet a megoldás?
Arra, hogy a probléma széleskörűbb, mint gondolnánk, már a PAN Europe egyik korábbi felmérése is felhívta a figyelmet, melynek során tíz uniós tagállamban – köztük Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában – vizsgálták a felszíni és talajvizek minőségét. A 23 elemzett minta alapján az Elba és a Szajna után a Belgiumban található Mehaigne folyó vizéből mutatták ki legnagyobb koncentrációban a TFA-t.
Az Európai Bizottság első lépésként két népszerű és gyakran használt TFA-tartalmú növényvédő szer betiltását javasolja. Kérdés, hogy ez hoz-e bármiféle érdemi előrelépést. Ugyanis közel ötezer féle PFAS-létezik; nem kizárólag a TFA szivároghat be a vizekbe.
A PFAS-szennyezés visszaszorítása rendkívül macerás folyamat: a vízszűrés ugyanis ipari mennyiségben rendkívül bonyolult és költséges. Az Amerikai Vízművek Szövetsége szerint évente közel 4 milliárd dollárba kerülhet a PFOS-anyagok és a PFOA (perfluoroktánsav, a teflonbevonatok egyik összetevője) szűrése.
Dübörög az ásványvízbiznisz
A még kiaknázatlan ásványvízkészletek jelenleginél nagyobb mértékű PFAS-szennyezettsége amellett, hogy felbecsülhetetlen környezeti károkat okozna, alaposan visszavetné a töretlenül felfelé ívelő ásványvízpiacot is. A palackozott víz köré épült iparág jelenleg az egyik legvirágzóbb: 2023-ban a piac forgalmát 311,1 milliárd USA dollárra becsülték. Ami előrejelzések szerint 2028-ban 457 milliárd dollárra emelkedhet.
Az elmúlt években a palackozott vízfogyasztás jelentősen megugrott azokban a régiókban – például a csendes-óceáni térségben –, ahol az emberek csak korlátozottan vagy egyáltalán nem férnek hozzá vezetékes vízhez, vagy az olyan rossz minőségű, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan.
Magyarországon a csapvíz biztonságosan fogyasztható, minősége településenként ellenőrizhető a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ oldalán. Ennek ellenére a Global Data adatai szerint 2022-ben az unió öt legnagyobb palackozott vizet fogyasztó országa közé tartozott Magyarország is – Németország, Portugália, Olaszország és Spanyolország mellett. A listavezető olaszoknál az egy főre jutó átlagfogyasztás 249 liter volt, Magyarországon 138 liter. Az uniós átlag 121 liter/fő volt. A fogyasztók 64 százaléka a mentes vizet választotta, 38 százalékuk pedig a buborékosat.
