„Évek óta vártunk erre, de végre valami elindult: a kormány elkezdett foglalkozni a lakhatási válsággal” - ezzel kezdte a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentésének bemutatóját Szegfalvi Zsolt, a szervezet magyarországi ügyvezető igazgatója. Mint mondta, azt még nem tudjuk, hogy mi a kampányígéret és miből lesz tényleg valami, de az állóvíz, ami eddig a lakhatást övezte, végre megmozdult – áll a szervezet jelentésében.
A kormány gazdaságélénkítő csomagjának 21 pontja közül 10 a lakhatással foglalkozik, és a fővárosi közgyűlés is foglalkozik a témával.
Igaz, a kormányzati narratíva szerint Budapesten van lakhatási válság, miközben a Habitat szerint valójában országos szintű a probléma.
A szervezet idei jelentésében egy nagy frissítéssel találkozhatunk: a népszámlálás és az elmúlt évek más magyar, illetve EU-szintű felmérései alapján a magyar ingatlanhelyzetről és a lakhatási szegénységről lehetett friss számokat bemutatni. Lukács György, a Habitat szakpolitikai munkatársa mutatta be ennek a részleteit.
Négy mutatót határoztak meg, amely alapján valakit lakhatási szegénységben élőnek minősíthetünk. Ezeket összesítve kiderül, hogy
2,8 millió olyan ember él az országban, akire a lakhatási szegénység négy mutatója közül legalább egy mutatója igaz.
Ezek részletesebben a következők:
- 90 160 háztartásban 232 ezer ember él olyan háztartásban, ahol nincs fürdő, zuhany vagy benti WC – ez még mindig nagyon sok, de a lakhatás fő mutatói közül ez volt az egyetlen olyan, amely nagyon nagyot javult a legutóbbi, tíz évvel ezelőtti részletes számok óta, hiszen akkor még 660 ezren éltek ilyen helyen.
- 475 ezer olyan háztartás van az országban az Eurostat szerint, ahol a tető beázik, penészesek a falak vagy rothad a padló, ezeken a helyeken 1,2 millióan élnek. 328 ezer háztartást pedig a lakói nem tudnak kellőképp felfűteni, annyira nincs pénzük.
- Az országban 1 millió 670 ezer ember él túlzsúfolt ingatlanban – a 4-5 fős családok nagy része ilyen helyen lakik, a 6 fős vagy még nagyobb háztartások pedig gyakorlatilag kivétel nélkül ide tartoznak.
- Azt is megmérték, hogy a háztartás összes jövedelmének mekkora részét viszi el a lakás fenntartása – azaz a rezsi, a hiteltörlesztés vagy a lakásbérlés. Ahhoz, hogy lakhatási szegénységben élőnek számítson valaki, az kellett, hogy az összes bevétel minimum 40 százaléka a lakhatásra menjen el, ez 106 ezer háztartást jelentett. De ha kicsit szigorúbbak lennénk, és 30 százalékban határoznánk meg ezt a határt, akkor máris az ország harmada ide tartozna.