Egyre kevesebben tudnak saját lakást vásárolni, a tulajdonosok jelentős része pedig nem tudja korszerűsíteni elavult, energiapazarló ingatlanát. A Portfolio számolt be az Egyensúly Intézet friss szakpolitikai javaslatáról, amely egy legalább tízéves, évente 100-150 ezer lakás korszerűsítését célzó épületfelújítási programot, a nagyvárosi kollégiumi férőhelyek bővítését, valamint a bérleti piac szabályozását és kifehérítését is célozza.
Magyarországon hiába 90 százalékos a lakástulajdon aránya, a társadalom legszegényebb rétegei kirívóan rossz körülmények között élnek. Általános lakhatási válság ugyan nincs az Egyensúly Intézet szerint, de a lakásállomány aránytalanul oszlik el, az ingatlanok jellemzően rossz műszaki állapotúak, az árak pedig folyamatosan emelkednek. Nem csak a saját otthon vásárlása, hanem a nagyobb lakásba költözés is problémát jelent, elsősorban a pályakezdő fiatalok és a legszegényebbek körében. A megfizethetetlen lakhatás a nagyvárosokban a munkaerő mobilitását is gátolja, a méltatlan lakáskörülmények pedig rontják az iskolai és munkahelyi teljesítményt is, így szinte lehetetlenné teszik a szegénységből való kitörést. Hozzátették: a magyar lakosság mintegy kétharmada kistelepüléseken vagy kisebb városokban él.
A magyarországi lakóépületek több mint fele rossz energetikai besorolású, ami a jelenlegi klíma- és energiabiztonsági környezetben kritikus probléma. Emellett a lakásonkénti energiafelhasználás az egyik legmagasabb az Európai Unióban. A túlzsúfoltság ugyan a 15 százalékot sem éri el országos átlagban, de a gyermekes családokat, a fiatal felnőtteket és a legszegényebbeket fokozottan érinti.
Új lakások híján ráadásul a kínálat is szűkös. A lakásállomány megújulási aránya és az ezer lakosra jutó lakásépítés is Magyarországon volt a legalacsonyabb az Európai Unióban. Az Egyensúly Intézet adatai 2024-ből származnak, azóta némileg javulhatott az ország rangsorban elfoglalt helyezése.
Javaslatuk szerint a kereslet további fűtése helyett az elérhető lakásállomány bővítésére kell helyezni a hangsúlyt, az állami beavatkozásnak pedig földrajzilag célzottnak kell lennie: elsősorban Budapesten és a regionális központként működő nagyvárosokban indokolt támogatni a lakáspiaci folyamatokat. Az energetikai korszerűsítést viszont országszerte támogatni kellene.
A lakbérek évenkénti változását az inflációhoz kötnék, a hosszútávú bérbeadást pedig adókedvezményekkel ösztönöznék. A rövidtávú lakáskiadást 90 napban korlátoznák, az ezt meghaladó időszakot pedig arányosan növekvő adóterhekkel sújtanák. Emellett adót vetnének ki a spekulációs céllal vásárolt, egy éve üresen álló lakásokra, a lakásépítéseknél pedig felülvizsgálnák az épületek magasságát korlátozó szabályokat.
