A német közszolgálati műsorszolgáltató, az MDR (Mitteldeutscher Rundfunk) riportot készített Magyarország és a média: Bátorság és manipuláció között címmel. A film az országban tapasztalható médiahatalmi viszonyokat, a független tájékozódás korlátait, a kormányzati befolyás eszközeit és az ellenállás formáit mutatja be, Budapesttől Tomorig.
A riport 2025 márciusának eseményeivel indul: „A gyülekezési törvény elutasítása országos tiltakozásokat váltott ki Magyarországon. Ugyanakkor korrupciós botrányok rendítik meg a politikai vezetésbe vetett bizalmat” – hangzik el az anyagban. Noha a magyar médiumok beszámolnak a fejleményekről, a független hírekhez való hozzáférés egyre szűkül. „Az ellenzék ezért a sajtószabadság súlyos korlátozásáról beszél, és országos tiltakozó akciókra szólít fel” – szól a narráció.
A stáb egy kormányközeli rendezvényre is ellátogatott, ahol azonban egészen más véleményekkel találkoztak. A riportban erről nincsen szó, de valószínűleg Ábrahám Róbert kormánypárti influenszer a Kossuth térre szervezett, kislétszámú megmozdulásáról lehetett szó.
Egy résztvevő úgy fogalmazott:
„Itt bármit lehet írni, bármit. Képzeljék el ezt Észak-Koreában vagy Kubában!”
Egy másik megkérdezett azt mondta: Minden vélemény eljut mindenkihez – ha a címzett akarja. Mindenki megtudhatja, ami érdekli. Párja pedig hozzátette: „És objektíven is lehet tájékozódni. Csak akarni kell.”
Nem messze, a Szabadság-hídon egészen másféle véleményekkel találkoztak. „Baromira nincsen sajtószabadság. A médiumokat egy kézben irányítják, és csak néhány másik maradt eddig életben.” Egy másik megszólaló úgy fogalmazott: „A sajtószabadság Magyarországon már csak nyomokban létezik.”
Fotó: MDR / ARD Mediathek
Egy harmadik szerint: „Magyarországon nincs sajtószabadság, pedig égető szükség lenne rá – a tájékozott beleegyezéséhez, a szabad választásokhoz és egy működő demokráciához.” A riportban ez ugyancsak nem hangzik el, de a Momentum, illetve Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő a Szabadság-hídnál, illetve a Ferenciek terén tartott demonstrációin forgattak.
„Amit Nyugat- vagy Észak-Európában sajtószabadságként értenek, az ebben a formában nem létezik Magyarországon” – fogalmazott Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója. A sajtószabadság hiányától különösen azok szenvednek, akik nem férnek hozzá a független információkhoz – például az idősebb vidéki lakosság, akik gyakran nem használnak internetet. Számukra a kormányközeli média jelenti az egyetlen információforrást. „Ez egy létező probléma”– mondta Urbán Ágnes.
A film bemutatja, hogyan használja a kormány a különféle platformokat a közvélemény befolyásolására. „Jelenleg az utcákat olyan plakátok lepik el, amelyeken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Magyarország ellenségeiként jelennek meg.” Ezeket az üzeneteket online kampányok is erősítik. A narrátor megjegyzi: „Az efféle akciók nem újak Magyarországon: több mint egy évtizede meghatározzák a közélet képét – hol a migráció, hol az Európai Unió ellen.” Ezeket az úgynevezett társadalmi célú kampányokat a kormány megbízásából készítik. Urbán Ágnes szerint ezek két célt szolgálnak: közvetlenül befolyásolják a közvéleményt és egyúttal a kormányközeli médiumok finanszírozására szolgálnak.
Urbán Ágnes arról beszélt, hogy az állam közpénzeket juttat kormányközeli magáncégekhez. Mivel az Európai Unió tiltja a közvetlen állami támogatást ilyen vállalatoknak, ezeket az összegeket formálisan reklámkampányokra fordítják. A hírekkel és politikával foglalkozó médiumok teljes bevételének 70-80 százaléka olyan médiumokhoz kerül, amelyek valamilyen módon kormányközelinek tekinthetők –magyarázta Urbán Ágnes.
Így látja a helyzetet a Megafon egyköri felfedezettje
Megszólaltatták Tóth Bettina influenszert is, aki karrierjét a Megafonnál kezdte. A kormányközeli platform politikai influenszereket képez, ingyenes tréningeket kínál, és sokmilliós költségvetéssel hirdeti az üzeneteiket. A film szerint a Megafon függetlennek mutatja magát, de kutatások bemutatták, hogy közvetve kormányközeli alapítványok finanszírozzák. Csak a Meta és a YouTube felületein eddig 2,6 millió eurót fektettek be.
„Már gyerekként is érdekelt a politika. Amikor a Megafonhoz kerültem, a platform még csak a kezdeti fázisban volt” – mondta Tóth Bettina, aki szerint akkoriban még nem volt központosított irányítás: „Nem az volt a cél, hogy olyan tartalmakat gyártsunk, mint amilyenek később lettek belőle.” Mostanra viszont egyértelmű struktúrát lát: „A Megafonnál és a Fidesznél is úgy működik a kommunikáció, mint egy piramisszerű hálózat. Felül van egy csoport – nem tudom pontosan, kik –, amely bizonyos szavakat, kifejezéseket, mondatokat dolgoz ki.”
@tothbettinahivatalos #fy #foryou #nekedbe ♬ QKThr – Aphex Twin
Ezek az üzenetek eljutnak a Megafonhoz, az alárendelt szervezetekhez és a Fidesz véleményformálóihoz. „Nyíltan meg is mondják: ezeket át kell adni a választópolgároknak, hogy legyenek érveik, amikor egy ellenzéki beszélgetőpartnerrel találkoznak – vagy valakivel, akinek más a véleménye.”
Amikor Tóth eltávolodott a Megafontól, gyűlöletkampány célpontjává vált. „Az ilyen mocskolódásokat – ellentétben bizonyos politikailag kívánatos szavakkal vagy szlogenekkel, amelyek csak kiszivárognak – célzottan irányítják” – mondta Tóth Bettina.
„A gyűlölködő kommenteket tudatosan szervezik. Vannak emberek, akik több profilt is kezelnek, irodákban ülnek, és egy kisebb havi fizetést kapnak ezért” – állította a tartalomkészítő.
A pozitív ellenpélda, messze a fővárostól
A riport ezután egy pozitív ellenpéldát mutat be: Tomort, amely körülbelül 160 kilométerre északkeletre fekszik Budapesttől, az ország egyik legszegényebb régiójában. A kevesebb mint 300 lakos több mint negyede roma származású. A helyi fiatalok rendszeresen találkoznak egy közösségi médiaprojekt, a Cserepressz keretében, ahol játszanak, nevetnek, és saját videókat készítenek. Eközben azt is megtanulják, hogyan lehet felismerni a propagandát, és hogyan használhatják a közösségi médiát a saját céljaik érvényesítésére.
Egyikük, Siroki Levente elmondta: „Most épp egy érdekvédelmi videóprojektünk fut. Olyan videókat készítünk, amelyeknek valódi értéke van, és megpróbálunk segíteni az embereknek.” Példaként a rossz tömegközlekedést említi: petíciót és nyilvános kampányt terveznek. Egy másik résztvevő a romatörténelem kutatásával foglalkozik, és így tanulta meg, hogyan kell fényképezni és dokumentumfilmet készíteni.
Kezdetben VHS-kazettákra forgattak, ma már a közösségi médián keresztül sokakhoz eljutnak, egyik videójukat már 250 ezren nézték meg. Rövidfilmjeikkel tükröt akarnak tartani a társadalom elé. A projekt vezetője, Siroki László szerint:
„Ez csak egy út, hogy a gyerekek kritikus médiafogyasztókká váljanak. Most már sokkal figyelmesebben használják a közösségi médiát, és meg is kérdőjelezik azt.” Végül hozzáteszi: „Nem mindegy, mit énekelsz, mit játszol, vagy hogyan mutatod meg magad azokon a platformokon, amelyek az egész világot elérhetik. És pontosan ezt tanítjuk itt.”
A film zárógondolata szerint a médiával való tudatos bánásmód egyre fontosabb lesz – különösen egy olyan országban, „ahol a független sajtó gyakran esélytelenül próbál szót kapni az egyenlőtlen feltételek között.”
Korábban az Euronews mutatta be, hogy az Ügyvideó projekt keretében hátrányos helyzetű településeken élő gyerekeket tanítottak filmezni, hogy a saját problémáikat közösségi videókon keresztül mutathassák be. Hiányzó buszjárat, bezárt közösségi ház, rossz utak – ezekről készítettek kisfilmeket Tomoron, Borsodszirákon vagy Alsószentmártonban. A program célja, hogy a gyerekek ne csak alkossanak, hanem beleszóljanak a közösségük jövőjébe is. A projekt az ELTE Média Tanszékének szervezésében zajlik, és még egy évig folytatódik.
