Hét végéhez közeledve igyekszünk bemutatni egy rövid áttekintést és rendszerezést követően, hogy mely témák mozgósították leginkább olvasóinkat, melyek voltak azok a cikkeink, melyek a közösségi médiában az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalain a legtöbb hozzászólást kiváltották. A válogatás célja nem a szerkesztőségi állásfoglalás vagy véleményformálás, hanem az olvasói reakciók bemutatása. A hozzászólásokat változatlan tartalommal közöljük, csupán a helyesírási hibákat javítjuk ki.
Múlt vasárnap este érkezett Magyarországra Marco Rubio, aki aztán hétfőn közös sajtótájékoztatót tartott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az amerikai külügyminiszter a hozzá intézett kérdésre azt nyilatkozta: a kivetett szankciók alóli mentesség „a két vezető közötti jó viszonyból fakad.”
A sajtótájékoztatót követően olvasóink is reagáltak, majd pedig a háború értékelése felé vette az irányt a beszélgetés. Ezekből válogattunk.
Zsuzsa: „Nem tudom, hogy csak nekem van (illetve volt a sajtótájékoztató hallgatásakor) olyan érzésem, hogy a választás miatt Orbán megmondta Rubiónak, hogy mit mondjon (dicséret, Trump és Orbán emberi barátsága, pénzügyi segítség, erős szövetség, aranykor, stb.), valószínűleg Trumppal leegyeztetve? Szinte csöpögősre sikerült az egész sajtótájékoztató! Ez Trumpéktól egy választási kampányidőszakban az Orbán melletti kiállás ismételt megerősítése volt. Egy szó mint száz, az, hogy miről tárgyaltak, miben értettek egyet és miben nem, nem derült ki, mint ahogy azt megszokhattuk (kivéve az az egy szerződés aláírása, amiért mi fogunk fizetni)!”
Erika: „Igen, teljesen mást mondott a sajtótájékoztatón, mint Münchenben, arról, amit szándékozott. Irányított volt. A sajtótájékoztatót látva nehéz szabadulni az érzéstől, hogy egy előre patikamérlegen kiszámított, koreografált politikai performansznak voltunk tanúi.
A Rubio által hangoztatott dicséretek – az ’aranykor’ emlegetése és a személyes barátság hangsúlyozása – kísértetiesen egybevágnak a magyar kormányzati narratívával, ami felveti a szoros retorikai összehangolás gyanúját.
A konkrét szakpolitikai részletek és az esetleges nézeteltérések most is rejtve maradtak; a látványos baráti gesztusok mögött az egyetlen kézzelfogható eredmény egy olyan szerződés, amelynek anyagi terheit ismét a magyar fél viseli.”
Erzsébet nem ért ezzel egyet: „Biztos vagyok benne, hogy Rubionak nem lehet megmondani, hogy mit mondjon a sajtónak. Orbánnak sem.”
Fotó: Facebook.com/Orbán Viktor
Sándor: „Az Európai Unió számára a versenyképesség minden területén fontosabb szövetséges lesz Ukrajna, mint Magyarország, és Szlovákia. Ez a realitás. Amelyik szövetségi rendszerhez fog tartozni Ukrajna, az fogja Európában diktálni az iramot. Ez idegesíti Putyint, Trumpot is. Orbán ennek a két embernek akar megfelelni.”
Attila: „A háború utáni újjáépítés hatalmas biznisz.”
László: „Ha beleteszik azt a 800 milliárdot, akkor lehet, de anélkül csak egy romhalmaz.”
László: „Aki építi, annak igen, de aki a 800 milliárdot adja, annak már nem biztos. 800 milliárdból rengeteg dolgot lehetne fejleszteni.”
Attila: „Ez egyelőre feltételezés, relevanciája konvergál a nullához.”
László: „Persze, mert az EU-nak nincs 800 milliárdja, de kevesebb még lehet, 90-et most vesznek fel a további romboláshoz.”
Attila: „A rombolást Oroszország végzi, a 90 milliárd a védekezésre kell.”
László: „Miért kell védeni Ukrajnát? Nem NATO-tag, nem EU-tag, viszont az EU keleti államai NATO-tagok, hülyék a ruszkik, de a NATO-t nem támadják meg. Meg kell egyezni velük, mert rengeteg emberéletbe került már ez.”
Attila: „Azért, mert, ha nem védjük, Oroszország nem áll meg Ukrajnában. Csak Putyin szavaira figyelj, amikor azt mondta, hogy a Szovjetunió megszüntetése hiba volt, vagy amikor azt nyilatkozta, akkor lesz béke Ukrajnában, amikor a NATO a keleti bővítés előtti határokra vonul vissza. Olyan, soha el nem hangzott ígéreteket kér számon a Nyugaton, melyek szerint megígérték volna Oroszországnak, hogy nem lesznek az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjai a volt szocialista országok. És, ami a legfontosabb, ha a nemzetközi közösség asszisztál ahhoz, hogy a külpolitikában a nyers katonai erő érvényesüljön, annak beláthatatlanok a következményei. Mindennek belátásához józan ész és empátia kell, az önös nemzetinek csúfolt érdek mindenekfelé rendelése helyett.”
László: „Ha ez így lenne – de nincs így, mert szerintem a NATO-t nem támadja meg –, akkor miért kellett megvárni, míg mindent is lerombolnak, amíg rengeteg ember meghal? Az ukránok sem akarják megvédeni magukat, milliók menekültek el, a többieket meg az utcán fogdossák össze, mert senkinek nincs kedve lelövetni magát.”
Attila: „Nehéz vitázni azokkal, akik semmit sem tanultak a történelemből. Ha engedünk az agresszornak, annak beláthatatlan következményei lesznek.”
Aki pedig ennél is több véleményre kíváncsi, lájkolja az Mfor Facebook-oldalát és a Privátbankár Facebook-oldalát.
