Újabb hét, újabb gyenge adatok: az infláció kéthavi lassulás után ismét emelkedik, a költségvetési hiány tarthatatlanságát immár a kormány is beismerte, aminek következtében a devizafinanszírozási elveket is fel kellett rúgnia. Dupla annyi külföldi forrást kell bevonnia az Államadósság Kezelő Központnak, mint amennyit eredetileg betervezett, ami még ha idén nem is növeli tovább az államadósságot – már ha hinni lehet a kormánynak, bár a korábbi évek mellétrafálásai ismeretében ezt miért is tennénk? –, a következő években már bizonyosan emelkedik a most is 70 százalék feletti GDP-arányos ráta. Hiszen a bóvli környékén táncoló hitelminősítéssel csak magas kamattal lehet devizakötvényeket eladni.
Tetszettek volna teljesíteni az Európai Bizottság jogállamisági feltételeit, s akkor jönnének a részben ingyenes, részben a piacinál jóval kedvezőbb kamatozású hitelek. Dehát az Orbán-kormánynak nem tetszett – és ebben már nem is várható változás.
Miközben tehát a kormány sikerről beszél, a számok és a mindennapi tapasztalatok mást mutatnak. A magyar gazdaság egyensúlya ismét veszélybe került – miközben a válságkezelés legfőbb eszköze továbbra is a politikai haszonszerzés.
Az elmúlt hónapokban több gazdaságpolitikai eszközt is bevetettek az árak féken tartására, ám az eredmények igencsak kérdésesek. Az élelmiszerkereskedelmi árrésstop például nemhogy visszafogta volna az inflációt, inkább piaci zavarokat okozott, és a kiskereskedelmi szereplőket sújtja.
A kamatstop meghosszabbítása is többet árt, mint használ: bár Orbán Viktor péntek reggeli közrádiós nyilatkozata szerint 300 ezer családnak jelent könnyebbséget, közben aláássa a bankrendszer stabilitását és a hitelezés normális működését. A szándék mögött nem közgazdasági racionalitás, hanem politikai számítás sejlik fel.
Persze nem először látunk ilyet. A 2022-es választások előtt mintegy 2000 milliárd forintot osztott szét a kormány különféle formában, akkor, amikor sem gazdasági válság, sem valós politikai fenyegetés nem állt fenn. Most viszont más a helyzet: a Tisza Párt a független mérések szerint már a Fidesz előtt jár, és az európai parlamenti választás eredménye új politikai realitást hozott.
Amiből következik, hogy most még a négy évvel ezelőttinél is nagyobb volumenű, választási célokat szolgáló költekezés lehet szükség, úgy, hogy meglehet, ez sem lehet elegendő a sikerhez. Az egyetlen probléma, hogy nincs miből. Nincs mozgástér, nincsenek valós gazdasági tartalékok – csak az adósság marad. Az Orbán-kormány azonban nem egyszer bizonyította: a jövő nemzedékeinek terhei nem számítanak, ha a jelen hatalmát meg kell védeni.
Orbán amiatt aggódik, hogy a gyermekeink koporsóban jönnek haza az ukrán frontról. De vajon amiatt nem aggódik, hogy a gyermekeink nyögik majd az államadósság mainál nagyobb terhét?
Fotó: Depositphotos
A forint még viszonylag jól tartja magát, ám kérdés, ez meddig lesz így. Látható, hogy ha a világban kitör egy geopolitikai konfliktus, mint most Izrael és Irán között, akkor annak levét alapvetően a legsérülékenyebb gazdaságok isszák meg – esett is a forint.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
A legsúlyosabb baj mégis az, hogy a gazdaságpolitika egyre nyíltabban válik alárendelté a politikai túlélés szempontjainak. Már nem csupán taktikai hibákról van szó, hanem stratégiai felelőtlenségről.
És ami a legnagyobb ellentmondás: nemhogy repülőrajtot nem vett a magyar gazdaság – ahogy azt Orbán előrejelezte –, de ma már az is kétséges, sikerül-e egyáltalán felszállnia, elemelkednie a földről. Még az egy százalékos növekedés is kétséges, s akkor hol van az újraszámolt kormányzati 2,5?
Pedig arról volt szó, hogy ha Trump nyer, mi is nyerünk, minden szép és jó lesz. Ehelyett jönnek a vámok – és ezek minket, mint kis, nyitott gazdaságot, amely kormánya a jármű- és akkumulátorgyártásra tett fel mindent, különösen érzékenyen érintenek.
A kérdés most már nemcsak az, hogy merre tovább – hanem az is: ha politikai fordulat jön, lesz-e elegendő idő, akarat és szakmai felkészültség arra, hogy a gazdaság pályát váltson? Tud-e, és ha igen, milyen gyorsan fordulatot hozni egy új kormány? Megvan-e ehhez a képesség a Tiszában?
A választ ma még senki nem tudja. De az biztos: az idő és a gazdasági mozgástér rohamosan fogy.
Ezekről is szót ejtettünk Békesi László volt pénzügyminiszterrel a Klasszis Klub Live-ban:
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
