Az iráni háború és a Hormuzi-szoros forgalmának tartós zavara újabb globális energiabiztonsági sokkot idézett elő. A közel-keleti olaj‑ és LNG‑szállítások akadozása rávilágított arra, hogy az energiarendszerek sebezhetősége nemcsak az energiahordozók eredetében, hanem az ellátási láncok és a villamosenergia‑rendszerek rugalmasságában is rejlik. Nem véletlenül került ismét fókuszba az elektromos áram és annak tárolása, legyen szó járművekről vagy az ipari és háztartási felhasználásról.
Fotó: Facebook / Energiaügyi Minisztérium
A héten napvilágot látott adatok szerint például kilőtt az elektromos autók iránti kereslet. Az E-Mobility Europe kereskedelmi szövetség és a New Automotive kutatóintézet által hétfőn ismertetett adatok szerint az új (teljesen) elektromos járművek (BEV) eladásai márciusban 51 százalékkal ugrottak meg, és az első negyedévet tekintve is közel 30 százalékos volt a növekedés. A változást a szakértők – az árak csökkenése mellett – egyértelműen összefüggésbe hozták az energiapiaci bizonytalansággal.
Ugyanakkor nemcsak a járműpiacon okozott a geopolitikai helyzet komoly változásokat, hanem az akkumulátoros energiatárolás esetén is, ami szakértők szerint egyre inkább stratégiai infrastruktúrává válik. Az utóbbi hónapokban az akkumulátoros energiatárolás iránti kereslet robbanásszerű növekedése tapasztalható, amely egyszerre jelenik meg ipari és háztartási szinten is. A Bloomberg elemzése szerint az energiatárolás mára a villamosenergia-rendszerek egyik kulcspillérévé vált. Az akkumulátorok költsége az elmúlt évtizedben drámai mértékben, mintegy 75 százalékkal csökkent, és a következő években további áresés várható.
Ezzel párhuzamosan más tiszta technológiák költségei kevésbé változtak, de összességében a nap- és szélenergia akkumulátorokkal kombinálva egyre versenyképesebb megoldást jelent. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a globális villamosenergia-igény – például az adatközpontok terjedése miatt – meredeken emelkedik. Az akkumulátoros energiatároló rendszerek ugyanis lehetővé teszik a megújuló források termelésének kiegyenlítését, a csúcsterhelések kezelését és az importfüggőség csökkentését, ami válsághelyzetben döntő tényezőnek bizonyul.
Miért pont az akkumulátoros tárolás?
A mostani háborús helyzet világosan megmutatta: a nap- és szélenergia önmagában nem elegendő a stabil ellátáshoz. A megújulók időjárásfüggősége miatt tárolókapacitás nélkül nincs valódi energiabiztonság. Nemzetközi piaci elemzések szerint az akkumulátoros tárolás iránti kereslet már a konfliktus első heteiben érdemben gyorsult, különösen azokban az országokban, amelyek nagymértékben függnek az importált fosszilis energiahordozóktól.
A pénzügyi piacok reakciója szintén beszédes: a globális befektetők az energiatárolással foglalkozó vállalatokat a válság „nyertesei” közé sorolták, mivel ezek az eszközök nem igényelnek folyamatos tüzelőanyag‑ellátást, és nem érintettek tengeri szállítási útvonalak kockázataiban.
Magyarország: ziccert hagyott ki a távozó kormány?
Magyarország különösen érzékeny a régiós és globális energiapiaci zavarokra, mivel nettó villamosenergia‑importőr, miközben az elmúlt években rendkívül gyors ütemben nőtt a naperőművi kapacitás. A hazai energiamixben a napenergia domináns megújuló forrássá vált. Európai összevetésben a legmagasabb az így előállított áram aránya. Ugyanakkor más megújuló energiaforrás terén már messze nem állunk ilyen jól, így uniós összevetésben az átlagnál rosszabb számaink vannak.
A fentieket felismerve a magyar kormány célzott programokat indított a hálózati energiatárolás fejlesztésére. Egy 2024‑ben lezárt pályázati körben mintegy 50 ipari léptékű energiatároló projekt kapott támogatást, összesen 440 MW teljesítménnyel, kifejezetten a megújulók további integrálása és az ellátásbiztonság javítása érdekében.
Az Energiaügyi Minisztérium a választások előtti időszakra időzítette a lakossági energiatárolási programot, amely nagyon élénk érdeklődés mellett zajlott. A pályázaton eredetileg 40 ezer háztartás támogatásáról volt szó, ezzel szemben 130 ezernél többen jelentkeztek. A témáról szóló korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy az összes pályázó támogatása ugyan egyszeri viszonylag nagy összeget igényelne, hiszen az eredeti 100 milliárd forintos keretösszeg legalább háromszorosát, ám ez a költségvetés számára is már rövid távon megtérülne.
Ugyan a Miniszterelnökség távozó minisztere, Gulyás Gergely egy korábbi Kormányinfón jelentős bővítést ígért, és a szakminisztérium illetékesei is utaltak erre, végül azonban csak minimálisan módosítás történt: öt és félmilliárd forinttal megemelték a keretösszeget, ami így 105,5 milliárd forint lett. Ezzel energiabiztonsági szempontból ziccert hagyott ki a megszűnő tárca, hiszen a pályázók szélesebb körű támogatása révén akár már a jövő évben elérhetővé vált volna – a kormányzati tervekben szereplő – 3 GW tárolói kapacitás. A minisztérium ezt azért tartotta fontosnak, mert így országos szinten 1 milliárd köbméter földgáz megtakarítására nyílna lehetőség. Tekintve az olaj és a földgáz turbulenssé vált piacát, ez jelen helyzetben igen megnyugtató lett volna. Ráadásul ezzel valóban érdemi lépést tettünk volna a sokszor csak lózungként hangoztatott energiaszuverenitás felé.
Háború, mint katalizátor
Nemzetközi tapasztalatok alapján az iráni háború hatása egyébként is túlmutat a pillanatnyi árrobbanáson. Az elemzők szerint az ilyen válságok felgyorsítják a már zajló strukturális átalakulásokat, vagyis a megújuló alapú, tárolással kombinált energiarendszerek kiépítését. Magyarország ebből a szempontból kettős szorításban van: egyszerre kényszerül reagálni a külső ellátási bizonytalanságokra, és közben kellene építeni olyan energiarendszert, amelyben az akkumulátoros tárolás nem kiegészítő elem, hanem kritikus infrastruktúra. Csak remélni lehet, hogy a következő kormányzat ezt felismerve fog cselekedni.
