Ahogyan várható volt, a NER legnagyobb építőipari cégei is rárepültek a Városligetbe álmodott Új Nemzeti Galéria kivitelezési megbízására.
Az egykori Petőfi Csarnok helyén épülő galéria kivitelezési közbeszerzését a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. tavaly októberben írta ki. Majd nem sokkal később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón azt mondta: az eljárás után tudják megmondani, hogy pontosan mennyibe kerül az épület befejezése. Nos, ahogyan azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a miniszter ezzel gyakorlatilag nem mondott semmit – hiszen egy közbeszerzés lényege éppen az, hogy a legjobb ajánlat, egyebek mellett a legkedvezőbb ár a döntő, azt pedig előre nem lehet tudni. Pedig, ha nagyságrendet akart volna mondani, könnyűszerrel megtehette volna:
De nem akart. Ebben vélhetően az is közrejátszott, amire a közbeszerzési dokumentumok, így az ajánlattevők pénzügyi alkalmassági feltételeinek elemzése mi is jutottunk, nevezetesen, hogy a Városliget Zrt. legalább nettó 66,67 milliárd forintos értékkel számolhatott. Márpedig ez az összeg akkor, amikor még Nagy Márton szerint is rendbe kell szedni a magyar gazdaságot, sokak zsebében kinyithatja a bicskát. (Érdekesség, hogy megkeresésünkre a Városliget Zrt. sem volt közlékeny, konkrét kérdéseinkre szinte csak általános jogszabályhelyekkel válaszoltak, majd később egyszerűen válaszra sem méltattak minket.)
Fotó: Liget Budapest
A mi kalkulációnk nagyságrendileg egybevág a G7 korábbi információival: a Városliget Zrt. 2017-ben még 26 milliárd forintot szánt az Új Nemzeti Galériára, ez később a tervezésnél 48 milliárdra kúszott fel, egy 2020-as szerződésmódosítás alapján viszont már 73 milliárd forinttal számoltak. Korábbi cikkünkben azt is bemutattuk, hogy önmagában a tervezés hatalmas összegeket emésztett fel. A kivitelezésben nincsen benne a csatlakozó út- és területfejlesztés, ez „külön projektben készül a befejezési határidőig.”
Őket kérik fel ajánlattételre
A közbeszerzést úgynevezett hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásban bonyolítják. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy az ajánlatok és az alkalmasságot igazoló dokumentumok beérkezése után, a tárgyalási szakaszban tárgyalnak azokkal, akik megfelelnek a követelményeknek.
Most az is kiderült, hogy kik kerültek be ebbe a körbe, azaz, kik azok, akik jelentkeztek, átmentek a rostán és ajánlattételre kérik fel őket:
- A Talentis Group Zrt.-n keresztül Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő ZÁÉV Építőipari Zrt., amely korábban a Puskás Arénán, illetve a Városligetnél található Néprajzi Múzeum épületén is munkálkodott közpénzért.
- A kormány egyik nagy kedvence, a milliárdos Paár Attila résztulajdonában álló Magyar Építő Zrt., amelyről korábban a G7 írta meg, hogy lényegében állami megrendelésekből él. Közpénzhez jutottak például az atlétikai stadion és a Városligetben felhúzott Magyar Zene Háza kivitelezésén is.
- A Raw Development Kft. tulajdonosa Somlai Bálint, a jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak a barátja. Ez a cég végzi a jegybank épületének felújítását. Eredetileg 54 milliárd forintért vállalták el a munkát, a költségek azonban 50 százalékkal megemelkedtek, így a felújítás több mint 80 milliárd forintba fog kerülni.
- A STRABAG Építő Kft., amely az osztrák Strabag AG magyar leánya. A STRABAG újította fel az M3 metróvonal déli szakaszát, illetve bejelentkeztek a hírhedt autópálya-koncesszióra is, amit végül a Mészáros-Szíjj érdekkör vitt el.
A dokumentációban érvényes ajánlatot benyújtó és ajánlattételre felhívott szereplőként említik az Orbán Viktor kötélbarátjaként emlegetett Garancsi István Market Zrt.-jét és az ugyancsak Paár Attila érdekeltségébe tartozó West Hungária Bau Kft.-t is. Mivel azonban különösebb magyarázatot nem fűztek az eltéréshez, tisztázó kérdéseket küldtünk a Városliget Zrt.-nek.
Fontos kiemelni, hogy a tárgyalási szakaszban finomodhatnak a feltételek, változhatnak az árak, csak ezután nyújtják be a végleges ajánlatokat a cégek, amelyeket elbírálnak. De az azért látszik, hogy nagyjából kik közül kerülhet ki a nyertes.
Ilyen gazdagok vagyunk?
Ezzel a címmel írt az Építészfórum oldalára novemberben erős kritikát a japán SANAA építésziroda tervei alapján készülő épületről Tasnádi György.
Az építész szerint szerint az Új Nemzeti Galéria „dekonstruktív japán pagodaszerűség”, amely a magyar nemzeti identitást kevéssé tükrözi, és inkább japán kulturális jegyeket hordoz. „Ezt a magyar identitásformáló intézményt kívánjuk most egy japán identitást hordozó, de a kulturális hagyományok rendjét szimbolikusan lebontó épületben elhelyezni” – írja, hozzátéve, hogy a beruházás újragondolása indokolt lenne.
Kritikájában Tasnádi a tervezett épület méreteit és funkcionális kialakítását is megkérdőjelezi. A tervek szerint az épület bruttó szintterülete 53 961 négyzetméter lesz, amelyből 48 665 négyzetméter a hasznos alapterület. Az állandó és ideiglenes kiállítóterek együtt mintegy 13 040 négyzetmétert tesznek majd ki, míg a közlekedő- és közösségi terek aránya rendkívül nagy, ami Tasnádi szerint pazarló szemléletre utal.
Magyarázata szerint a tervezett méretek és a bőséges közlekedő- és közösségi terek fenntartása hosszú távon hatalmas terheket róhat az üzemeltetőre. Az ilyen óriási terek fűtése, hűtése, világítása és karbantartása jelentős energiaköltségeket emészt fel, miközben a kulturális intézmények jellemzően nem rendelkeznek önfenntartásra elegendő bevétellel.
„Ez a teátrális bőkezűség elgondolkodtató most, különösen, amikor a gazdasági realitások praktikusabb szemléletre késztetnek” – írja.
Tasnádi szerint egy ilyen monumentális épület könnyen „pénzszivattyúvá” válhat, amelynek költségeit nem képes kitermelni az intézmény. Példaként említi a Néprajzi Múzeum új épületét, amelynél szintén a túlméretezett, alulhasznosított terek okoznak fenntartási nehézségeket.
