Tavaly ilyenkor még a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) Alföldi utcai befogadó otthonának vezetője volt Bercsák Nóra. Szeptemberben járt volna le a megbízási szerződése, és úgy tervezte, hogy újra pályázik az állásra, végül mégis a távozás mellett döntött. A Válasz Online-nak adott hosszú interjúban indokolta meg döntését:
„A kifogástalan életvitel vizsgálat előtt. Azt, hogy kikérdezzenek, mennyi megtakarításom van, hogy hova járok szórakozni, hogy belenézzenek a bugyimba, hogy arra menjek haza fáradtan a munkából, hogy a szomszéd azt mondja, voltak itt a rendőrök és érdeklődtek utánam? Köszönöm, ezt már tényleg méltatlannak érzem.”
Szerinte az állam látszatintézkedései miatt mára „ez a rendszer már összedőlt”, a gyermekvédelem nem védi meg a gyerekeket, hanem „problémát termel ahelyett, hogy gyógyítana”.
Amikor arról kérdezték, hogy a szolnoki befogadó otthon túltelítettségéhez hasonló helyzet náluk is előfordult-e, így válaszolt: „80 százalékos túltöltöttséggel vittük végig az évet.” Egyidejűleg tizennyolc gyereket két gondozónak kellett ellátnia, éjjel pedig csak egy ember maradt.
„A gyermekvédelemben dolgozók épp olyan kiszolgáltatottak, mint a gondozott gyerekek” – fogalmazott a szakember.
Úgy látja, hogy a nevelőszülők hiánya és a szociálpolitika hibái miatt sok gyerek reked kórházban vagy otthonokban, ők ezek alatt a hetek, hónapok alatt veszítik el az esélyét annak, hogy „valaha egy normális felnőtt életet éljenek.” Bercsák Nóra szerint a kormány szándéka önmagában nem volt rossz, de nem tettek bele elég pénzt, hogy meg is tudjon valósulni A rendszer működését gátolja a bürokrácia és a forráshiány:
„Az általános jelenség, hogy ha panaszokkal ostromolja egy vezető a felettesét, őt kezdik el hibáztatni.”
A végső döntéséről így beszélt: „Ha nálunk bármi történik, enyém a felelősség. Nagyon szerettem azokat, akikkel együtt dolgoztam, tartom is velük a kapcsolatot és azt mondják, azóta tovább romlott a helyzet. Ezért nem bántam meg.”
