Fontos jelzést kap a Magyar-kormány – most még nem Brüsszelből

Képzeljük el, hogy egy bukásra álló diák helyére a tanév utolsó egy vagy két hónapjára egy új nebuló ugrik be. Akiről még nem tudni, hogy jó tanuló-e, ám a fogadkozásai, a hozzáállása alapján tanárai joggal feltételezik azt, hogy képes lesz elkerülni az évismétlést.

Persze ilyen egy iskolában soha nem fordulhat elő. A nagybetűs életben viszont igen. Ez az analógia annak kapcsán jutott eszembe, hogy péntek este indul a magyar gazdaság nemzetközi hitelminősítéseinek újabb köre. Ezek egy évben kétszer, fél-fél éves eltéréssel esedékesek.

Az Orbán-kormány egyebek mellett azért is szenvedett az április 12-ei választásokon csúfos vereséget, mert az elhibázott gazdaságpolitikája következtében a magyar gazdaság is rendkívül gyengén muzsikált. Az országok fejlődését összefoglalóan tükröző bruttó hazai termék (GDP) a mi esetünkben a 2022-2026-os ciklusban végig stagnált, miközben az infláció kétszer is – 2023 januárjában és 2025 elején – az Európai Unió 27 tagországa közül nálunk volt messze a legmagasabb, a munkanélküliség tízéves csúcsra ugrott, az állami költségvetés hiánya pedig egyre nagyobb méreteket öltött, az idén négy hónap alatt már az egész éves előirányzat több mint 90 százalékára rúgott – hogy csak a főbb tételeket soroljam.

Ilyen előzmények után logikus lenne, ha a nagy nemzetközi hitelminősítők rontanának Magyarország besorolásán. Hiszen annyiszor figyelmeztettek már arra, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Mégsem történt semmi, mintha az Orbán-kormány rá se hederített volna ezekre az értékítéletekre.

Azért írom, hogy mintha, mert azért Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterként még elment lobbizni a rating cégekhez annak érdekében, nehogy áttegyenek minket a még befektetésre ajánlott kategóriából a már nem ajánlottba, vagyis a vészjóslóan hangzó bóvliba. Egy ilyen leminősítés hatása ugyanis súlyos szokott lenni: a befektetők messze elkerülik az ilyen országokat, vagy csak nagyon magas áron (értsd: kamattal, hozammal) hajlandók finanszírozni, adni kölcsönt, vagy ami ezzel egyenértékű: lejegyezni a pluszpénzre szoruló állam kötvényeit.

Ez a veszély a három nagy hitelminősítő közül egynél létezik: az amerikai Standard and Poor’snál (S&P) vagyunk egy kategóriára attól a bizonyos bóvlitól, a másik kettőnél, a szintén amerikai Moody’snél és a brit Fitch Ratingsnél kettőre. Ám valamennyinél negatív a kilátás, ami a leminősítés kvázi előszobája.

Péntek este elsőként a Moody’s teszi közzé a döntését, amely fél éve még arra figyelmeztetett, hogy kockázatok vannak a magyar intézmények és kormányzat minősége miatt, ami az EU-források nagy részének végleges elvesztéséhez vezethet. Úgy vélték, a kilátások akkor lennének kedvezőbbek, ha tartósan javulna az Európai Unió és Magyarország viszonya, miközben megjegyezték, ha további költekezés jönne a választások előtt, az rontaná a költségvetési kilátásokat, és akár a besorolásra is hatással lehet. A Moody’s 2025 novemberében még kockázatnak tartotta az orosz energiafüggőséget mondván, hogy az a szállítások fennakadása miatt komoly gazdasági következményekkel járhatna.

Nos, ezek mind olyan pontok, amelyek közül a választások előtti további osztogatásra vonatkozó figyelmeztetés süket fülekre talált, de valószínűleg a többin sem változtatott volna az Orbán-kormány, ha újabb négy évre bizalmat kapott volna a választóktól. Emiatt viszont szinte biztosan jött volna a leminősítés, a Moody’snál egyelőre a bóvli közvetlen közelébe, ám nem sokkal később eggyel lejjebb. A befektetésre nem ajánlott kategória a hasonló kifogásokat megfogalmazó S&P-nél már jövő pénteken (május 29-én jelent e rating cég) eljöhetett volna.

A Tisza Párt prominensei nemcsak a választási kampányukban, hanem már kormányra kerülve is homlokegyenest mást mondtak, illetve mondanak, mint elődjeik. Magyar Péter gőzerővel dolgozik az EU-val való viszony rendbetételén, hitet tett az orosz energiafüggőség csökkentése mellett, s demokratikusra kezdte átfordítani a hazai intézményrendszert és kormányzati munkát.

Aduászként pedig bedobta az euróbevezetést, ami azért lehet megnyugtató egy hitelminősítőnek, mert ha az ahhoz vezető négy maastrichti kritérium teljesítésétől most még messze is állunk, az Orbán-kormány által kategórikusan és „örökre” elutasított euroizáció célkeresztbe helyezése azt sugallja, hogy a Magyar-kormány mindent megtesz a főbb gazdasági mutatók javulásáért.

Persze még így is marad bizonytalanság. Mindenekelőtt a tekintetben, hogyan tudja az új kormány teljesíteni a választási ígéretet úgy, hogy az ne rontsa tovább a költségvetés már most is elkeserítő helyzetét. Ehhez forrásokat kell teremteni, vagy inkább azt mondom, átcsoportosítani. Megszorítások ugyanis szóba sem jöhetnek, azokkal az új kormány hamar erodálhatja a választási győzelméhez vezető bizalmat, ami az azóta eltelt körülbelül másfél hónapban még fokozódott is.

Kíváncsian várom tehát, hogy a vagyonadóztatáson kívül – amely akár még igazságosnak is minősíthető, ám az azzal élő országokban nem szokott sokat hozni a konyhára – milyen konkrét intézkedéseket tartalmaz majd a Kármán András pénzügyminiszter által nyárra ígért pótköltségvetés.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)