Röpke közvélemény-kutatásunk alapján kiderült, hogy a magyarok közül nagyon sokan – mint turisták – sosem jártak Tokajhegyalján. Természetesen mindenki ivott már tokajit és vett ajándékba egy-egy palackkal, ha ünnepi volt az alkalom, de ez a régió nincs az elsők között, mint turisztikai desztináció. Pedig lehetne. Hogy miért nem az, arról is szó esett a közelmúltban egy szakmai találkozón, hol másutt, mint egy mádi pincében.
Az itteni élménycsokor nem a rohanásról és a buszos városnézésről, de nem is elsősorban a wellnessről vagy a svédasztalról szól. Természetesen a bor a főszereplő, de legalább ennyire hozzátartozik az effajta kiránduláshoz, hogy sétál az ember a dombon, a szőlők között, amelyek a szárazság ellenére is üdezöldek, a bizonyára direkt nem levágott kacsok messze az ég felé nyújtózkodnak.
Borvacsorák, biciklitúrák, fenntartható turizmus
Az elmúlt évtizedben a helyi „szótár” olyan fogalmakkal bővült, mint az egyre népszerűbb borvacsorák megrendezése, a biciklis természetjárók fogadása, illetve a fenntartható turizmus.
Az egyik legpatinásabb hegyaljai település Mád, ahol kétezren laknak, és a 18. században már a környék egyik vallási és kereskedelmi központja volt. A párját ritkítóan szép barokk zsinagóga, a messze földön híres Talmud iskola, a patinás pincék, a történelmi épületek és nem utolsósorban a természeti adottságok tették azzá.
A Csodarabbik útja nevet viselő, Észak-Magyarország zsidó örökségébe vezető zarándokút ma is sok látogatót vonz. Szoktak errefelé több napos osztálykirándulásokat is szervezni, vártúrákkal, vízi kirándulásokkal, egyéb kulturális programmal összekötve. Igaz, a községbe beérve nem nagyon látunk embert az utcán, akárcsak más magyarországi falvak esetében sem, az emberek vagy a szőlőben dolgoznak, vagy a házban, illetve a közeli városokban, nem sétafikál itt csakúgy senki. Legfeljebb beugrik egy kávéra a helyi specialty stílusú kis bodegába.
Fotó: Bóly város önkormányzata
Mád pár percnyi autóútra fekszik Szerencstől, Miskolc 44 kilométerre van. A terület az őskor óta lakott, bronzkori edénymaradványait a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Több mint ezer éve is termesztettek már itt szőlőt.
A 16. század végére Zemplén vármegye hetedik legnépesebb települése lett. Az évszázadok folyamán túlélt számos katasztrófát és tragédiát: a törökök többször felégették. Pestisjárvány, sáskajárás, jégeső, árvíz sújtotta az itt élőket, de mindig talpra álltak. II. Rákóczi Ferenc és nővére, Julianna 1700-ban megvásárolta a települést. Mád ekkor már híres bortermelő helynek számított, még Thököly Imre is hazaengedte katonáit szüretre.
A világörökségi helyszín látnivalókban is gazdag
Ha erre járunk, nem csak a borospincékbe érdemes ellátogatni. A világörökségi helyszín látnivalókban gazdag: ilyen a Malonyay-ház, a Rákóczi-Aspremont kastély, a Máriássy-ház, az Europa Nostra-díjas műemlék zsinagóga.
Az igazi szenzációk persze a borospincék, amelyekből több tucatnyi viszi a tokaji jó hírét. A 2001-ben Szarka László által alapított MádHill családi borászat és pincészet közel 6 hektáros szőlőbirtokon gazdálkodik. A dűlők a Betsek, Őszhegy, Kishegy, Középhegy, Holdvölgy és Szilvás területén helyezkednek el. Az itt termesztett szőlőből Furmint, Hárslevelű és Sárgamuskotály borok, ill. Ófurmint, 4-5-6 puttonyos aszúk és aszúesszenciák készülnek, melyeket a családi borászat speciális és egyedi palackokban értékesít.
A nemes rothadás és a sok kézi munka szükségeltetik hozzá
Mindegyik tokaji borászat mindahány évjárata, szinte majd' minden palackja egyedi élményt nyújt. A termőtalaj, a terroir, a különleges mikroklíma és a különböző szőlőfajták egymásra hatásának eredményeként ezen a borvidéken évről évre bekövetkezik az aszúsodás, vagyis a nemes rothadás, melyet a Botrytis cinerea penészgomba idéz elő.
Ehhez társul még a speciális növényvédelem, a drasztikus terméskorlátozás, vagy az érleléshez használt hordók kiválasztása, amelyek mind-mind a magas minőségű ital előállítását szolgálják. Tokaji bort termeszteni kihívás és rengeteg kézimunkával jár, a töppedt aszúszemeket egyenként kell leszedni és nem egyszerre, azaz a szüret sokáig elhúzódhat, a szemek állapotától függően. Ez mind tükröződik az árban is.
Itt a borhoz választják az ételt
A borvidék riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító nemes penész (Cladosporium cellare), ami a világon csak itt és a rajnai borospincékben fordul elő. E gomba által jön létre az aszúbor sajátos íze, illata, zamata és folyékony aranyra emlékeztető színe.
Mindezt Hullár János pincemestertől tudjuk meg, aki úgy vesz a kezébe minden egyes palackot, hogy érezni rajta a személyes kötődést. Azonban nemcsak a borokhoz ért, hanem az ételekhez is. Itt az a sajátos helyzet áll elő, hogy nem a fogásokhoz társítják a szőlő levét, hanem pont fordítva, egy adott fajtához és évjárathoz találják ki, mi kerüljön az elegáns, divatos tányérokba. Az ételsornak olyan rangúnak kell lennie, amely tükrözi a hozzá kiválasztott bor értékeit.
Fine dining menüsor, helyi alapanyagokból
Meglepetésünkre olyan fine dining menüsorral rukkol elő a séfnek is kiváló pincemester, amilyennel ma Magyarország ötcsillagos szállodáiban is kevesen képesek. Hogy ne feledkezzünk meg a fenntarthatóságról se, kiderül, hogy minden alapanyag a közelben termett. Kezdetnek érkezik a furmintos sajtkrémleves, ropogós krutonnal, friss ordaszelettel és fehér csipkének ható sajtchips-szel. Mellé nyilvánvalóan furmint való, méghozzá egy friss, tavalyi, gyöngyöző. Régen nem volt jellemző, hogy gyöngyöző borokat is előállítottak errefelé, de a trend ide is betör.
Csirkepaprikás, aszú redakcióval meg gyöngyhagymával
Az újragondolt csirkepaprikás annyira újra van gondolva, hogy nem is lehet felismerni, legalábbis első látásra. Merész kompozíció a körbe pirított csirkemell filé, ehhez társul a citrusos paprikás öntet, kapros tejfölhab, tojásomlett, friss kevert saláta, tokaji furmintból készült borecet néhány cseppje, aszú redakció, körítésnek gyöngyhagyma, chili szál. Ez már egy komolyabb furminttal társul, méghozzá 2015-össel.
A libamáj créme brulée édes szamorodnit kíván, de akár aszút is akarhatna, hiszen mézes gyömbéres aszú redakció zárja le a kis pástétomos tálka tetejét. A Rákóczi túrós pohárdesszert után a kivételes menüsort egy 13 éves 6 puttonyos aszú koronázza meg. Mindeközben hallgatjuk, ahogy Hullár Lajos egyenként bemutatja a tételeket, mintha személyes ismerősei, egyedi alkotásai lennének.
Ezek után csöndben illik maradni és elgondolkodni, mint egyfajta költeményen.
A tokaji mást szeret
Felocsúdás után felmerül a kérdés, hol lehet ezeket a borokat kapni? Nos, a pincemester válaszából elsőre az tűnik ki, mintha nem is lenne olyan fontos az eladás, de aztán persze kiderül, hogy sok a törzsvevője, köztük több hotelnek évek óta a beszállítói.
A vastag penészréteges pince félhomálya teljesen eltér a hatalmas, acéltartályos mai borászatok patikatisztaságú, neonfényes, légkondicionált világától. A tokaji mást szeret. De leginkább azt, aki szeretettel neveli fel.
Kár, hogy mindezt ritkán tapasztalják meg a világ minden tájáról Magyarországra tartó turisták. Budapestről nem utaznak el ilyen messzire a pár napra hozzánk bulizni repülő fiatalok, és a szállodahajóval érkezők se szánnak rá egy egész napot. Pedig megérné. Mert páratlan attrakció a tokaji, amelyet nemcsak a reptér duty free shopjában kellene megvásárolni, hanem helyben kortyolni, utána a dűlők között sétálgatni és aztán hazavinni a hírét.
