Magas fokú érdeklődés és közfigyelem, egyöntetű felháborodás, de szerteágazó vélemények a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében – így foglalható össze a Szőlő utcai eseményekkel kapcsolatos gyorsfelmérésünk eredménye, amelyet a keddi rendőrségi akciót követő napon végzett el az Europio 1200 fős, országosan reprezentatív mintán, mobil- és webapplikáció-alapú adatfelvétel segítségével.
Széles körben ismertté váltak a keddi Szőlő utcai események a magyar nyilvánosságban: a 16 év feletti magyar lakosság 53 százaléka már korábban is követte a javítóintézettel kapcsolatos eseményeket, míg egy további 23 százalék saját elmondása szerint eddig nem ütötték át az intézményben zajló események hírei, de a keddi események eljutottak hozzájuk. Csak 24 százalékhoz nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcával kapcsolatos hírek. Különösen nagy közfigyelmet kapott a Juhász Péter Youtuber (volt ellenzéki politikus) által feltöltött biztonsági felvétel: a megkérdezettek közel fele (48 százalék) állítja, hogy már megnézte a gyermekbántalmazásról szóló videót.
Az ügy ismerete természetszerűleg erősen összefügg a politikai érdeklődéssel. A naponta legalább 1 órát online hírfogyasztással töltőknek csupán 15 százalékáig nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcai események hírei, és 57 százalékuk állítása szerint már megnézte a bántalmazásról szóló videót. Ugyanezek az arányok a politika iránt saját leírásuk alapján „nagyon” érdeklődők körében 8, illetve 74 százalék.
A gyermekvédelmi intézményekben alkalmazott fizikai fenyítés kérdésében – legalábbis annak extrém formájában, amit a videóban láthatott a nyilvánosság – széles körű egyetértés uralkodik a társadalomban. A magyarok 60 százaléka egyértelmű álláspontja szerint ez semmilyen körülmények között nem megengedett, és egy további 29 százalék is árnyaltabban ugyan, de hasonló vélemény felé hajlik.
Csupán a magyarok alig 11 százaléka gondolja úgy, hogy a fizikai fenyítés is a „nevelés része, és most is ennyi történt”.
A fizikai erőszak elutasítása minden társadalmi csoportban többségi álláspont. Egyedül az egyedülálló szülők azok, akik valamelyest elnézőbbek e tekintetben: ennek a szegmensnek 26 százaléka megengedő álláspontot képvisel a fizikai fenyítés kérdésében.
A felelősség kérdésében két irányból közelítettünk a kutatásban: a felelősségi szint megállapítása és az elvárt következmények irányából. A felelősség kérdésében igen szerteágazóak az állampolgári vélemények. Ugyan a felelősség teljes elhárítása („nincs felelős, mert semmi különösebb nem történt”) csak egy törpe kisebbség (4 százalék) álláspontja, egy jelentősebb társadalmi szegmens (26 százalék) szerint a felelősség az adott intézmény vezetésére korlátozódik. Egy további 13 százalék ennél magasabb, területért felelős államtitkári szinten állapítja meg az elsődleges felelősséget,
12 százalék még magasabb, miniszteri szinten, és körülbelül minden negyedik magyar egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök személyében látja az elsődleges felelőst.
Fotó: Europion
Az elvárt következmények kérdésében is hasonló relatív arányok érvényesülnek. Egy 5 százaléknyi törpe kisebbség szerint nem indokolt semmiféle következmény, 26 százalék szerint Kovács-Buna Károly lemondásával már megtörtént a felelősségre vonás, 14 százalék szerint azonban le kéne mondania a gyermekvédelemért felelős államtitkárnak, 14 százalék szerint Pintér Sándor belügyminiszternek. 25 százalék szerint pedig Orbán Viktornak. A társadalom negyede (ezen belül a Tisza-szavazók 54–60 százalék, egyéb ellenzéki szavazók 39–42 százalék és a pártnélküliek 21–16 százalék) az tehát, akik hajlamosak a legmagasabb szinten keresni a politikai felelőst, és a kormányfő lemondását tartanák indokoltnak az ügy kapcsán. A téma erejét mutatja az a tény is, hogy a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében a megkérdezettek kevesebb mint ötöde (19–17 százalék) az, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt alkotni.
Fotó: Europion
A felelősségi szintekkel kapcsolatos véleménykülönbségek dacára széles körű konszenzus uralkodik annak kérdésében, hogy a Szőlő utcai eset rendszerszintű probléma az országban (75 százalék), és csak 25 százalék gondolja úgy, hogy elszigetelt, kivételes esettel állunk szemben. A kormánypárti szavazók hajlamosabbak ugyan izolált esetként tekinteni a történtekre, de ebben a körben is 41 százalék úgy gondolja, hogy rendszerszintű problémával áll szemben a magyar társadalom.
A Szőlő utcai ügy a kormánypárt számára kényes jellegére utal végül az a tény is, hogy a társadalomnak csak egy kisebbsége (24 százalék) gondolja úgy, hogy a két nagy párt közül a Fidesz alkalmasabb a probléma kezelésére. Ennél sokkal többen bíznak a Tiszában (44 százalék), hogy megoldást kínál a gyermekvédelemben uralkodó állapotokra, de egy jelentős kisebbség (32 százalék) szerint egyik nagy párt sem alkalmas a helyzet kezelésére. Aggasztó lehet a kormánypárt számára, hogy még a saját tábornak is csak kevesebb mint kétharmada (64 százalék) gondolja azt, hogy a kormánypárt lenne alkalmasabb a probléma kezelésére (26 százalék szerint egyik nagy párt sem alkalmas rá, és minden tizedik kormánypárti a Tiszát jelölte meg a kérdésre válaszul).
