Manapság azért már – és még – sok hölgynek feltűnik, hogy a világ lényegében a 175-185 centi magas férfiakra lett kitalálva. Van ahol kevésbé, van, ahol nagyon.
Egy jellemző apróság: elég csak belegondolni, miért volt olyan magasra téve évszázadokig a szekerek, hintók meg vonatok fellépője, és még az elmúlt évtizedekben is a busz lépcsője – ugyanis, aki tervezte, nem 160 centi magasra nőtt. Ekképp történhetett, hogy a nők nagy része sokáig el sem érte a busz vagy a villamos belső fogódzóit, merthogy rájuk nem gondolt a konstruktőr, aki persze férfi volt. Csak saját magára.
Léteznek olyan országok, ahol már a várostervezésnél és -üzemeltetésnél is gondolnak a nőkre, pontosabban az ellenük irányuló erőszak kivédésére – például azzal, hogy a sötét parkokba, játszóterekre több lámpát telepítenek, más, inkább szem előtt lévő utakat alakítanak ki, vagy a liftekbe beszerelnek vészgombot, ha megtámadnának benne egy nőt – esetleg férfit – mindegy, milyen szándékkal.
Mindennek az alapeszméje sok ezer évre nyúlik vissza: a férfiak elmentek vadászni, a nők meg otthon a barlangban etették a kicsiket – de mindig jelentkeznek új aspektusai.
Miért olyan kevés a képviselőnők száma?
A Transparency International Magyarország és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség által néhány éve Nők a politikában – részvétel, döntéshozatal és korrupció címmel rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői azt boncolgatták, miért olyan alacsony az Országgyűlésben a női képviselők száma? És: mennyire korruptak a magyar nők?
Ez a két kérdés látszólag nem függ össze, mégis magába sűríti az akkori és a mai magyarországi politikai helyzetet és a női egyenjogúság hazai állapotát.
Elég szomorú képet kaptunk a helyzetről, de igazán az az elkeserítő, hogy az mára sem sokat javult.
A legnagyobb tapsot az említett beszélgetésen Fodor Éva, a Közép-európai Egyetem (CEU) rektorhelyettese kapta, amikor felolvasta, miket is gondolnak a nőkről Nőnapon a magyar (férfi) miniszterek, a helyetteseik, a magyar közjogi méltóságok és az államtitkárok.
Nos, sok minden eszükbe jutott, a mosolytól a születésig, a gondoskodástól és a gyengédségtől egészen addig, hogy ha a nők nem lennének, akár éhen halnának – csak éppen a munka nem.
A nő, csak mint gondoskodó, mint anya, létezhet! (Akkor is ez az elsődleges feladata, ha éppen miniszter!)
A nemzet fenntartása, a hit, a család összetartója – efféle fogalmak jutottak a magyar férfipolitikusok eszébe, de hogy a nők képesek lennének hozzájuk hasonló érdemi munkát végezni – nos, ez nem, vagy sokadikként szerepelt a listán.
Ebből az is következik, hogy végeredményben a nő, mint egyedülálló – azaz család és gyermek nélküli személy, de önálló ember! – nem létezik a magyar politikus férfiak számára.
Ha viszont a nők nem nagyon képviseltetik magukat a politikában – és ennek a fentieken kívül is számos oka van – akkor hogyan is kerülhetnének a korrupciós bulik közelébe, hiszen az efféle üzletekben való részvétel eleve feltételezi a hatalmat. Legfeljebb, mint valamelyik, piszkos ügybe belekeveredett férj, hamis tanúzásra késztetett felesége, szerepelhetnek. (Vagy ők viszik el a balhét, lásd a közelmúlt hazai botrányát.)
Nem csak a pénzen múlik - a svéd példa
A legelkeserítőbb, hogy azóta sem javult a nők helyzete, különösképpen az ellenük irányuló brutális erőszaké – elég csak rápillantani a kereskedelmitévé-híradók első negyedórájára.
A dolog másik – látszólag, nem ideillő aspektusa – hogy még mindig sokan fizetnek a szülészorvosoknak, no meg, hogy kevés apa vesz részt a kicsi gondozásában, nevelésében.
Pedig a szülés az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet a nők számára.
Amerikából indult el, a Rákosi-korszakban kötelező lett
A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt, ráadásul nem is szovjet – bár Magyarországon a Rákosi-korszakban tették kötelezővé az oroszok. 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba, a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot, február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva.
1917. március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján) Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap időpontja is, mely a világ legtöbb országában március 8-a.
A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése elsősorban a munkahelyeken dívott, de a férfiak családon belül is kötelezőnek érezték ,hogy vegyenek egy szál virágot a feleségüknek.
A rendszerváltást követően a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát. Ma már csak az idősebb, konzervatívabb férfiak vásárolnak ilyenkor valami apró ajándékot annak a nőnek, akit szeretnek, legyen az feleség, barátnő, kolléganő.
Lehetne ez másképp is – például ahogy Svédországban működik.
Mivel a kismamának nincs választott orvosa, annál fog szülni, aki éppen ügyeletes. Orvosnak és szülésznőnek tilos pénzt adni. A társadalombiztosítási járulék és az adók magasak, ezekben benne foglaltatik az ingyenes szüléslevezetés, mint szolgáltatás. Kivételezés elképzelhetetlen! Apró ajándékokat – például bor – sem szabad elfogadni.
A papa kezdetektől fogva jelen van
A papa szinte mindig jelen van a szülésnél, de eljöhet a nagymama vagy egy barátnő is. Külön ajánlják, hogy a papán kívül még valaki ott legyen, amikor megszületik a kicsi.
Fél órával a baba világra jötte után hoznak kávét és szendvicseket – ingyen – a jelenlévőknek. A mama lefürdik, a gyermeket megmérik, megvizsgálják. Ezután átszállítják őket egy kórterembe.
Hogy ez luxus lenne? Nos, mindez nem az adott ország életszínvonalával függ össze elsősorban, hiszen Magyarországon is magas tb-t és adókat kell fizetni, amiből telne efféle gondoskodásra – most arról nem beszélve, hogy milliárdok mennek el értelmetlen presztízsberuházásokra – hanem a szemlélettel.
Nemcsak a mamák veszik ki a gyest
A svéd egészségügyi biztosító időben tájékoztatja a leendő szülőket arról, hogy milyen szabályok vonatkoznak a gyesre. Ha a szülők együtt nevelik a gyermeket, akkor minden szülőre jut 240 nap gyes – összesen 480 nap (egy gyerekre). A gyest lehet egész-, háromnegyed-, fél-, negyed- és nyolcadnapokra is kivenni. Ha ikrek születnek, még 180 nap jár.
A gyesnapokat a gyermek 12. életévéig lehet kivenni. Ha az anya nem akarja ezeket a napokat felhasználni, akkor át lehet ruházni az apára. Kilencven nap, külön-külön, mindkét szülő számára fenn van tartva. Ennek oka, hogy ösztökélje a papákat, hogy ők vegyék ki a gyest. E szabályok az örökbefogadott gyerek esetére is ugyanúgy vonatkoznak.
A papa 10 napig a szülés után otthon maradhat.
Mindez eleve feltételezi, hogy az anya is keres, méghozzá nem sokkal kevesebbet, mint az apa. No meg, hogy ha már ő is jelen volt, amikor a gyerek megfogant, felelősséget kell neki is vállalnia…
Az észak-európai országok teljesítenek jól
Stockholmban járva látni, hogy a parkokban legalább annyi férfi sétáltatja a csemetéjét, mint ahány nő. Nálunk furcsa, ha az apa veszi a ki a gyest, ott természetes.
A közelmúltban, a norvég The Peace Research Institute Oslo (PRIO), valamint a washingtoni Georgetown Egyetem vizsgálta a nők befogadását, az esélyegyenlőség kérdéseit, valamint a biztonság különböző dimenzióit. Összesen 13 mutatót teszteltek az oktatás helyzetétől kezdve a munkaerőpiaci törvényeken át az erőszak megítélésig – adta hírül több orgánum.
Erősebb a gazdaság is
Kiderült, hogy azok a társadalmak, amelyek a nők helyzetét illetően jól teljesítenek, alapvetően békésebbek, demokratikusabbak, a gazdaságuk is erősebb, ahogy az éghajlatváltozáshoz is rugalmasabban képesek alkalmazkodni.
A 2023-as rangsort Dánia vezeti, több mint háromszor magasabb pontszámmal, mint a lista végén kullogó Afganisztán. A nők kiemelkedő helyzete szempontjából Dániát követi Svájc és Svédország. Magyarország a lista közepe környékén szerepel, inkább annak második felében, a 25. helyen, megelőzve többek között Szerbiát, Olaszországot, Szlovéniát, Romániát és Görögországot.
Melyek a hagyományos macsó országok?
Az apa a fej, de az anya a nyak – mondja a világ egyik legnagyobb sikerű filmkomédiájában, a Bazi nagy görög lagziban, a mama. Igen, léteznek hagyományosan macsó országok, ahol elképzelhetetlen, hogy ne a papa legyen a család feje. A férfi ott csak akkor érzi magát férfinek és erősnek, ha hatalma van, és ő akar mindenben diktálni.(Lásd a neandervölgyi időszakot!) Még akkor is ragaszkodnak ehhez, ha már évtizedek óta egy teljesen más kultúrában élnek.
Mindennek ott vallási-történelmi hagyománya van, a nők pedig csak furfanggal képesek elérni a céljaikat, ami egy észak-európai számára elképzelhetetlen. Minél inkább Dél-Európa, Afrika és Ázsia felé haladunk, annál inkább így van ez, bár az utóbbi évtizedekben kicsit javult a helyzet.
Egy svéd nő viszont kimondja, mit akar – nem pislog hónapokig, szendén, szempillát rebegtetve egy férfire. Ugyanúgy viselkedik, mint hímnemű társa.
