Az elmúlt fél évszázadban új funkciót kaptak Magyarországon a hűtőszekrények. Mivel az új lakásokban már egyáltalán nem építenek éléskamrát - pesties-németes nevén spájzot - az élelmiszerek nagy része, kivéve a száraz árut és a konzerveket, a hűtőben landol. De sokszor még a házi dzsemek és konzervek is ott lapulnak valahol az alsó fertályban.
Az ötvenes-hatvanas évek jégszekrényei még nem voltak képesek fagyasztásra. Az itthon, egy régi márkanév alapján, Mirelite áruként aposztrofált termékek már a hetvenes években megkönnyítették a házi munkát – lásd fridzsiderszocializmus – és váltak a korszerű háztartás jelképévé. A rendszerváltás után sokan utaztak Amerikába, ahol meglepte őket az embermagasságú, ruhásszekrény méretű, kétajtós hűtő, természetesen jégkockacsináló gépecskével egybekötve, akár Alaszkában lakott az ismerős, akár Floridában. Ehhez persze megfelelő tér is kellett.
Ez az óriási méretváltozás ott már fél évszázada elkezdődött, hiszen berobbantak a hipermarket láncok, márpedig ezekben kis mennyiséget nem érdemes venni, a megvásárolt árut pedig otthon valahol el kell helyezni. A másik oka a sokszor hihetetlen méretű árufelhalmozásnak, hogy nagyok a távolságok, gyakoriak a hurrikánok, ki tudja, mi jöhet közbe, lásd a Covid járványt. Mindez bizonyos mértékű jómódot feltételez, amelynek szintje persze minden országban máshogy értendő. De a folyamat megállíthatatlanul elterjedt, Nairobitól Novoszibirszkig.
Minden polc tele, zsúfolásig
A hazai felső és középosztály mára átvette ezt a trendet. A gond csak az, hogy közben nincs időnk e gépek előnyeinek észszerű kihasználására. Bár nem mindegy, melyik polcon mit tárolunk, a valóságban mindenki beszuszakolja valahova a megvásárolt termékeket, ahova éppen fér. Mindegy, hogy az paradicsom – amelynek állítólag árt a hűtő, bár lehet, hogy ez csak az eredeti olasz pomodoro-ra vonatkozik – csirkecomb, joghurt, vagy tej.
A rekord melegben már a dekorációra sokat adó háziasszonyok sem rakják ki a konyhaasztalra a gyümölcsökkel teli tálat, mert minden hamar megromlik, ha nincs hűtve. Nem a tojástartóban tároljuk a tojást, ott inkább gyógyszeres fiolákat tartunk, vagy éppen bonbont, kávétejszínt. A zöldségtartóba sör kerül, mert oldalt már nem fér az ásványvíztől vagy a tejtől. Sokan még a krumplit is a hűtőben tárolják, mert az erkélyen trópusi meleg van.
A maradék pörkölt, amit fél év bespájzoltunk
A logikus az lenne, ha a mélyhűtőkben külön polcon lapulnának a fagylaltos dobozok, a jégkrémekkel és a jégkocka-tartóval együtt, a többin meg a zöldségek, a leveles tészták, a maradék készételek, a húsok. De ma már mindent mélyhűtünk, a vajtól a sajtig és a gyümölcsig, mert ha valami akciós, azt érdemes kihasználni, és kétszer annyit kell belőle venni. A legtöbb háztartásban e téren teljes káosz uralkodik, fél év múlva fogalmunk sincs, melyik polcon mi van, és mit rejt a doboz, amibe a maradék pörköltöt spájzoltuk be, fél éve. Rá kellene írni mindig, mit tartalmaz – de kinek van erre ideje?
A mélyhűtött termékek nagy részén fel van tüntetve, hogy meddig állnak el, de ezt senki nem veszi figyelembe. Évekig így sem tanácsos tárolni az élelmiszert. Ma már léteznek olyan konyhai alapanyagok, mint például a spenótpüré, amit szinte csak ebben a formában vásárolunk. De a húsfélék jelentős részét is, - hentespult kevés élelmiszerboltban üzemel - sőt, némelyiket konyhakészen. Bár ezek, magas áruk miatt, inkább a felső középosztály tagjainak kosarában landolnak.
Érdemes lenne néha figyelni a szavatossági időre
A mélyhűtő, bár fogyaszt energiát, meg is takarít, nem keveset, ha például akkora adagokat főzünk valamiből, hogy a felét lefagyaszthassuk. Régen, főleg a vidéken élő férfiak, csak a frissen főzött vacsorát fogadták örömmel. Ma már ez, miután a nők is dolgoznak, - nem mintha a háztartásvezetés ne lenne munka – irreális vágyként szertefoszlott.
Sokan abba a tévhitbe esnek, hogy a „sima” hűtőben minden hetekig eláll. Érdemes időnként rovancsolást tartani, hogy mi is rejtőzik hátul a polcokon. Főleg akkor, ha a közeli fogyaszthatósági határidő miatt leértékelt árut vásároltunk. A tojásra külön figyeljünk a kánikulában. Léteznek olyan háztartások, ahol a hűtőkben hároméves mustárok, ketchupok, időtlen időkkel ezelőtt megkezdett szardellapaszták, tubusos majonézek és gulyáskrémek szomorkodnak, és foglalják a helyet. Érdemes átvizsgálni a tavaly ajándékba kapott és megkezdett fügedzsemet, vagy a Horvátországból hozott ajvárt is.
Mind a hűtőkre, mind a mélyhűtőkre vonatkozik, hogy ellenőrizni kellene időnként a belső hőfokot és lekaparni a szekrény faláról a jeget. No meg, kipakolni és kimosni az egész szerkentyűt. Számosan erre karácsony előtt kerítenek sort, hiszen addig kipakolhatják az erkélyre az élelmiszert, de nem érdemes addig várni, szeptember vége felé kerítsünk rá sort. A takarítás idejére egyébként a jó öreg hűtőtáska is megteszi.
Ne csak okos legyen, hanem szép is
Ma már ezekből a gépekből is léteznek méregdrága luxusmárkák, amelyek ezerféle dolgot tudnak, számítógéppel egybeépítve, de intelligenciájukat olykor azok sem használják ki, akik megengedhették maguknak a félmilliós beruházást. A design típusok sem sokkal olcsóbbak, itt főleg az esztétikus formát és a rendhagyó, egyedi színt kell megfizetni. Különösen csinos a finn Marimekko pipacsos kreációja – - milyen is lenne, hiszen a Marimekkonál minden, még a póló meg a szoknya is pipacsos - amelyhez aztán az egész konyha árnyalatban, stílusban hozzá van igazítva.