Szinte a Föld minden részén találtak már mikroműanyagokat, például az antarktiszi tengeri jégbe temetve, a legmélyebb óceáni árkokban élő tengeri állatok belsejében és az ivóvízben is, sőt egy új tanulmány szerint a palackozott víz akár százszor több apró műanyagdarabot is tartalmazhat mint azt korábban becsülték.
Rengetegen vannak
Az amerikai Columbia és Rutgers egyetemek kutatói szerint egy átlagos liter palackozott víz közel negyedmillió nanoplasztikdarabot tartalmaz. Ráadásul úgy tűnik, a műanyag nagy része magából a palackból származik és még mindig nem tudni, hogy a műanyag lenyelése mennyire rizikós az emberek egészsége szempontjából.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint még mindig túl kevés a kutatás annak megállapításához, hogy a mikroműanyagok fogyasztása vagy belélegzése valóban kockázatot jelent-e az emberi egészségre. Arra azonban figyelmeztetettnek, hogy a legkisebb - 10 mikrométernél kisebb méretű - darabok valószínűleg biológiailag is felvehetők, a kitettség csökkentése érdekében ezért a műanyagszennyezés csökkentésére szólítottak fel.
Trilliónyi műanyagrészecske
A BBC cikke most azt szedte össze, hogyan lehet elkerülni vagy legalább csökkenteni a mikroműanyagokkal való találkozás gyakoriságát. A rossz hír, hogy a műanyagok nem csak a palackozott vízben vannak, de a mezőgazdasági területeken is széles körben elterjedtek, sőt még az elfogyasztott ételekbe is bekerülhetnek. Egy 2022-es elemzés szerint a növénytrágyaként használt szennyvíziszap közel 20 millió hektár amerikai mezőgazdasági területet szennyezett be, az iszapban pedig mikroműanyagokat és úgynevezett PFAS-okat (perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagokat tartalmaz).
A helyzet Európában sem jobb, az Egyesült Királyságban működő Cardiffi Egyetem tanulmánya szerint évente 86 trillió-710 trillió mikroműanyag-részecske szennyezi az európai mezőgazdasági területeket. (A nagyságrend bemutatása érdekében a trillió milliárdszor milliárdot jelent, az pedig 18 nulla az adott szám mögött.)
Úgy tűnik azonban, hogy egyes növények jobban felveszik ezeket a műanyagokat, mint mások. Egyes elemzések például arra utalnak, hogy a műanyagok inkább a növények gyökereiben halmozódnak fel, ami azt jelenti, hogy a leveles zöldségekben, például a salátákban alacsonyabb lehet a koncentráció, mint az olyan zöldségekben mint a sárgarépa, retek vagy fehérrépa. Bár a mikroműanyagok lenyelésének egészségügyi hatásai még nem tisztázottak, azt már megállapították, hogy bejutnak az emberi véráramba.
Mi lehet a megoldás?
Az egyre súlyosbodó műanyagprobléma megoldását sokan a biológiailag jobban lebomló vagy komposztálható verziókban látják. Egyes esetekben azonban ezek az alternatívák valójában súlyosbíthatják a problémát. Az Egyesült Királyságban a Plymouthi Egyetem tudósai által végzett kutatás megállapította például, hogy a biológiailag lebomlónak címkézett zacskóknak évekig is eltarthat, mire lebomlanak, és még ekkor is többnyire kisebb darabokra bomlanak le.
Jönnek a műanyagbontó baktériumok és gombák
A műanyag-csomagolások lecserélése segíthet, az egyik alternatívát az üvegpalackok jelentik, Azonban ez sem jelent instant megoldást: míg az üveg újrahasznosítási aránya magas, ugyanakkor nagyobb a környezeti lábnyoma, mint a műanyag vagy például az italos kartondobozok és alumíniumdobozoknak. Ennek oka, hogy a szilícium-dioxid bányászata, amelyből az üveg készül, jelentős környezeti károkat okozhat. Lehet-e tenni valamit a mikroműanyagok csökkentése érdekében?
A kutatók azonban számos megközelítést dolgoznak ki, hogy segítsenek megszabadulni a környezetben lévő műanyagszennyezéstől. Az egyik ilyen, hogy olyan gombákhoz és baktériumokhoz fordulnak, amelyek a műanyaggal táplálkoznak, és közben lebontják azt. Egy bogárlárva faj, amely képes felfalni a polisztirolt, szintén egy másik lehetséges megoldást kínál. Mások pedig olyan vízszűrési technikákat vagy kémiai kezeléseket vizsgálnak, amelyek képesek eltávolítani a mikroműanyagokat.
