Igazából nem újdonság, hogy Brüsszelből és az EU-s tagállamok többségéből nem nézik szívesen a magyar kormány tevékenységét, különösen azután, hogy Orbán Viktor bejelentette, békemisszióra indul a háborús helyzet feloldásának céljával. Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, Orbán turnéja alaposan kiverte a biztosítékot az Európai Unióban, szinte minden napra jutott egy hír arról, miként akarják a nemtetszésüket kifejezni az európai intézmények vezetői, európai parlamenti (EP) képviselők, intézmények, vezető európai politikusok. Ráadásul már az alaptétel is sérült, miszerint közvetíteni csak egy olyan szereplő tud, akit mindkét (vagy az összes) érdekelt fél elfogad egy ilyen szerepben. Ez Orbán Viktor esetében nem áll fenn, sem Ukrajna, sem a Nyugat nem tartja hiteles és megbízható szereplőnek, de még az is kérdéses, hogy Moszkvában vagy éppen Pekingben elfogadják-e hasonlónak.
Az utazgatás rányomta a bélyegét a magyar kormány és az uniós elit egyébként sem fényes viszonyára, különösen azután, hogy a miniszterelnök gépe földet ért Moszkvában. Ezt követően a kritikusok Orbán Viktort Putyin bábjának, esetleg hasznos idiótájának nevezték, míg az egyébként baráti Csehország miniszterelnöke a II. világháború előtti, Hitlerrel történő alkudozáshoz hasonlította a tárgyalásait.
Mégis, ki állja a számlát?
Arról hosszasan lehetne értekezni, hogy volt-e bármi haszna a békemissziónak, közelebb került-e az orosz-ukrán háború lezárása azáltal, hogy a nemzetközi színtéren aprócskának számító Magyarország kormányfője Vlagyimir Putyin után Hszi Csin-ping kínai elnökhöz, valamint Donald Trump volt amerikai elnökhöz is ellátogatott, vagy csupán egy, a saját fontosságát túlértékelő politikai vezető próbálkozásáról volt szó. Gazdasági szempontból azonban sokkal érdekesebb, hogy mégis hogyan oldották meg ezen utazások finanszírozását, hiszen a békemissziójára Orbán Viktor az EU soros elnökségét ellátó tagország vezetőjének minőségében utazott el – azaz akár logikusnak is tűnhetne az, hogy mindezt uniós forrásokból tette. A témában az Európai Unió Tanácsának titkárságához fordultunk, a szerkesztőségünknek megküldött reakcióból pedig több kulcskérdésre is választ kaptunk.
Fotó: Magyarország Kormánya/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Az Európai Unió Tanácsa tájékoztatásában emlékeztetett, hogy az uniós tagállamok küldötteinek (beleértve a Tanács soros elnökségét betöltő uniós tagállamot is) utazási költségei az Európai Unió általános költségvetését terhelik, ennek azonban szigorú meghatározott feltételei és korlátjai vannak.
A visszatérítendő utazási költségek közé tartoznak például az Európai Unió Tanácsának vagy valamely előkészítő szervének ülésén történő részvételé, vagy éppen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kétévente esedékes miniszteri ülésein való szereplés miatt felmerülő kiadások; de az Európai Unió és harmadik országok közötti csúcstalálkozókon vagy miniszteri szintű (két- vagy többoldalú) találkozókon való részvétel miatt felmerülő költségeket is megtérítik.
A küldötteknek az ezen határozat hatálya alá nem tartozó ülésekre és tárgyalásokra történő utazásának költségei, amelyek nem felelnek meg az 54/18-as, említett határozatban és annak végrehajtási szabályaiban meghatározott feltételeknek és korlátozásoknak, nem terhelhetők az Európai Unió általános költségvetésére
– derült ki a válaszból.
Mit jelent mindez Orbán Viktor békemissziója esetében?
A vonatkozó határozat hosszasan sorolja az Európai Unió kontójára elszámolható utazások mikéntjét, így egyébként egyes halászati és agrikulturális célú ügyekben is eljárhatna például a közös cehre a magyar kormány – a békemisszió esetében azonban nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet. A békemisszió jellege az I. melléklet hatos pontjában leírt találkozókhoz hasonlít a legjobban:
(elszámolhatók) az Európai Unió és harmadik országok közötti (kétoldalú vagy többoldalú) csúcstalálkozók vagy miniszteri szintű találkozók, bárhol is kerüljön rájuk sor. A visszatérítés szigorúan a fő találkozóra korlátozódik.
Csakhogy a határozat itt kifejezetten olyan találkozókról szól, amelyeken az uniós küldöttek az Európai Unió nevében járnak el – Orbán Viktor az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó ország vezetőjeként pedig csak akkor számít annak a békemisszió esetében, ha erre valóban felhatalmazást kapott volna, márpedig ilyen (jelenlegi tudomásunk szerint) nem történt.
Vacsoraparti, nem főszereplő
Az Európai Unió Tanácsa honlapján részletesen is foglalkozik a soros elnökség szerepével, külön kihangsúlyozva, hogy ez nem egy egyszemélyes show, azaz ebből a szempontból is aláásódik a magyar miniszterelnök azon törekvése, hogy egyedüli békebrókerként tűnjön fel. A Tanács jól összefoglalja, hogy tulajdonképpen mi is lenne a magyar kormány feladata a következő fél évben:
a soros elnökség négy dologról gondoskodik a Tanácson belül: az Európai Unió napirendjének folytonosságának biztosításáról, a hatékony jogalkotásról, a tagállamok közti együttműködés elősegítségéről, valamint az uniós intézmények együttműködésének támogatásáról, koordinációjáról.
Mint írták, a soros elnökség szerepét időnként ahhoz hasonlítják, mintha valaki egy vacsora házigazdája lenne, aki gondoskodik arról, hogy a vendégek harmóniában gyűljenek össze, és az étkezés során kifejezhessék a nézeteltéréseiket, de jó hangulatban és közös céllal távozzanak.
Az orosz-ukrán békekötésről való alkudozás a megkérdőjelezhető megítélésű nemzetközi politikai szereplőkkel látványosan nem tartozik ezek közé – így nem meglepő, hogy az Európai Unió finanszírozása sem vonatkozik rá: azaz Orbán Viktor minden bizonnyal magyar adófizetői pénzből békemissziózik világszerte.
Azt, hogy a kínai és orosz utazásokat biztosan nem az EU-s központi költségvetés állta, az Európai Tanács külön is megerősítette a megkeresésünkre küldött válaszában.
Mennyi az annyi?
Érdekesség, hogy mindezek ellenére biztosan lesznek olyan utazásai a magyar elnökségnek, amelyek az Európai Unió költségvetése által finanszírozottak, hiszen erre tényleges keret rendelkezésre áll. A Tanács megkeresésünkre adott válaszából kiderült, 2024-ben 15,5 millió euró az uniós küldöttek utazásaira irányozott összeg, amelyet arányosan osztottak el a tagállamok közt. Magyarországnak ezen összeg 3,58 százaléka jutna alapból, viszont miután hazánkra jutott a soros elnökség az évben, ez másfélszeres szorzót kap, és az Európai Unió Tanácsának válasza szerint 862 ezer euró (nagyjából 336 millió forint) az ilyen célokra rendelkezésre álló, elszámolható összeg.
Az biztos, hogy a békemisszió utazásai az itteni elszámolásban nem fognak feltűnni, viszont 2025-ben nyilvánosságra kerül majd, hogy pontosan milyen célokra és hogyan használta fel a magyar kormány ezt a keretet a magyar soros elnökség alatt.
Mit csináltak az elődök?
Végül érdemes megemlíteni, Magyarország Belgiumtól vette át a soros elnökséget. Mivel a belgák számai még nem állnak rendelkezésünkre a cikk írásakor, az Európai Unió Tanácsa a rendelkezésünkre bocsátotta a 2023-as elnökséget ellátó országok utazási kiadásait.
A Tanács soros elnökségét 2023-ban Svédország töltötte be az első félévben, az elnökség utazásai 1 667 553 eurós kiadással jártak, míg a második félévben Spanyolországnak jutott a szerep. Mint írták, a dél-európai ország 2023-as költségvetéséből a küldöttek utazási költségeire szánt 1 344 283 eurót Spanyolország kérésére teljes egészében átcsoportosították a tolmácsolási költségvetésbe, ahogyan azt a Tanács főtitkárának 54/18 határozata és annak végrehajtási szabályai lehetővé teszik. Ezért az összes utazási költséget teljes mértékben Spanyolország nemzeti költségvetéséből fedezték.
