Ugyan az elemzők a Monroe-, illetve Donroe-doktrína, valamint a világpolitikai szabályok újraírása kapcsán elemzik a kialakult helyzetet, egyesek szerint a hosszú kivárás utáni kemény fellépés mindenki számára egyértelmű üzenet volt. Jelezte, hogy az Egyesült Államok katonai erejét és a technológiai fölényét nem lehet megkérdőjelezni. Ezzel immár nemcsak fenyegetőztek, hanem oda is csaptak. Ellentétben az oroszokkal, ők veszteség nélkül teljes sikerrel végrehajtottak egy korlátozott katonai műveletet, míg Moszkva immár négy éve harcol.
Putyinék az első évi sikereiket nem tudták megismételni, Oroszország elképesztő emberi és anyagi áldozatok révén is csak minimális területet foglalt el. A másik oldalon viszont a független becslések szerint egymillió katona kiesett (egy részük meghalt, egy részük súlyos sérülést szenvedett), az orosz stratégiai tartalékok vészesen megcsappantak, az elmúlt ötven évben felhalmozott haditechnika nagy része megsemmisült, és az ország gazdasági kapcsolatai is mélypontra kerültek.
Pedig a költségvetés bevételeinek manapság is a legjelentősebb forrása az olaj- és gázbevételek, ám a háború miatt a korábbi vevőik jelentős része eltűnt. Ha nem lesz béke az év első felében, akkor jó eséllyel az európai piacról kiszoruló orosz energiavállalatok csak sokkal később és nagyon súlyos áron térhetnek majd csak vissza. Egy esetleges békemegállapodásnak biztosan része lesz az oroszokkal szembeni szankciók leépítése. Ugyanakkor, ha közben az érintett országok kialakítanak új kapcsolatokat és találnak megbízható beszállítókat, az oroszok helyzete megpecsételődhet.
Az óra pedig ketyeg, hiszen Európa eldöntötte, hogy betiltják (vagy kereskedelempolitikai eszközökkel ellehetetlenítik) az orosz gázimportot 2027 végéig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai országok folyamatosan fogják lecserélni az orosz beszállítókat (a magyar kormány lépéseitől most tekintsünk el), akik később valószínűleg csak komoly diszkontok révén tudják majd visszaszerezni a piacaikat.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Mihail Metsel
Meglesz-e az orosz szándék?
Jelen pillanatban úgy tűnik, az oroszok nem igazán akarnak megállapodni, illetve csak számukra különösen kedvező feltételek mentén lennének hajlandóak erre. Vlagyimir Putyin vélhetőleg azon az állásponton van, hogy az elnyomás kellően hatékony, így az átlagemberek nem lázadnak a háború következtében kedvezőtlenebb gazdasági helyzet miatt. Az offenzíva (valójában csak csigalassúsággal, de) halad, és az országnak van még néhány szövetségese. Így az orosz vezetés csak mímeli a tárgyalási szándékot, és a céljuk inkább az időhúzás. Ugyanakkor, ha azt látják, hogy Donald Trump tettre készsége valós, esetleg még stratégiai fegyverek – mint a korábban már beígért Tomahawk rakéták – átadása is megtörténik, akkor nekik is jobb lenne a megállapodás. Ezzel ugyanis esélyük nyílna a korábbi európai piacok legalább részbeni visszaszerzésére. Bár az idő előrehaladtával fogy a számuk, néhány elemző szerint a háború kezdete óta leállított energiainfrastruktúra (gáz- és olajvezetékek) újjáéledhet, ha véget ér az Oroszország és Ukrajna közötti háború, és békemegállapodás születik a felek között.
Egyes elemzők szerint a mostani kemény amerikai fellépés közelebb hozhatja Ukrajnában is a megegyezést. Ez pedig felveti a lehetőséget, hogy helyreállítsák a felek (Oroszország és az EU) a gazdasági és energetikai kapcsolatokat. Ebben az esetben az orosz gáz újrainduló importja és az Északi Áramlat gázvezetékek felélesztése is potenciális lehetőség.
Egy ilyen lépés persze vitatott és megosztó lenne a kontinensen, tekintettel arra, hogy Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziót követően zsarolási eszköznek használta a gáz szállítását. 2021-ben, a háború előtt, az orosz import az európai gázfogyasztás mintegy 45 százalékát tette ki. 2025-ben pedig a becslések szerint 13 százalékos volt. Ukrajna tavaly leállította az ott futó gázvezetéken az orosz gáz transzferját, de a Lengyelország felé futócsővezetéken (Jamal) már 2022 óta nem jön gáz.
Ennek ellenére korábban Ukrajna maga is profitált az országon áthaladó csővezetékből, mivel tranzitdíjakat szedett. Az orosz-ukrán gáztranzit-megállapodás 2024 végén lejárt, és az ukránok úgy döntöttek, hogy nem hosszabbítják meg azt. Az Északi Áramlat csővezetékek pedig komoly károkat szenvedett el egy terrorakció során, amikor megpróbálták felrobbantani a vezetéket. Ugyanakkor a két-két csőpárból most is van használható, tehát egy potenciális eszköz lehet, ha újra megnyitják a csapot.
Az Egyesült Államok valószínűleg vonakodna az Északi Áramlat visszatérésétől, mivel abban reménykedett, hogy kiszorítja Moszkvát, és növeli a piaci részesedését az európai cseppfolyósított földgáz (LNG) értékesítésében. Németország azonban, amely közvetlenül csatlakozik a csővezetékhez, és amelynek ipara korábban az alacsony gázárak haszonélvezője volt, nehezen tud majd ellenállni az orosz gázellátás csábításának és visszatérésének.
Az Európai Tanács és a Parlament decemberben ideiglenes megállapodást kötött az orosz gázimport fokozatos kivezetését célzó szabályozásról. A tervek szerint 2026 végétől, illetve 2027 őszétől teljes tilalmat vezetnek be a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a vezetékes gáz behozatalára.
Az Északi Áramlat megmentésére készülnek?
A Dán Energiaügynökség januárban engedélyt adott az Északi Áramlat 2-nek, hogy javítási és karbantartási munkálatokat végezzenek a Balti-tengeren Dánia kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) található sérült csővezetéken. „A munkálatok célja a további gázkitörés és az oxigéndús tengervíz bejutásának megakadályozása, ami potenciálisan korrózióhoz vezethet” – közölte az ügynökség a CNBC-vel, bár az Északi Áramlat 2 munkálatai még nem kezdődtek el. Az ügynökség szerint az engedélyt számos feltétellel adták meg, amelyek célja a csővezeték biztonságos üzemeltetésének biztosítása. Hozzátette, hogy többek között a vállalatnak éves tervet kell benyújtania a csővezeték-létesítményre vonatkozóan, „hogy a Dán Energiaügynökség folyamatosan nyomon követhesse a vállalat terveit a létesítmény jövőjére vonatkozóan”. Azt is jelezték, hogy „az ilyen engedélyekben foglalt összes feltételnek teljesülnie kellene, mielőtt a csővezetékeket üzembe helyeznék. Ám a Dán Energiaügynökség nem kapott ilyen kérelmet”.
A szakértők szerint egy kis szakasz van, amely súlyosan megsérült. Ezt, a szabotázsakciókban megsérült csővezetéket részben ki kellene cserélni, ugyanakkor a fennmaradó sértetlen rész feltámasztása nem kerülne túl sok pénzbe. Valószínűleg akár az eladóknak, akár a vásárlóknak viszonylag gyorsan megtérülne ez a javítás. Nagyobb gond ugyanakkor, hogy a csővezetékeket – amelyek pangó gázzal vannak tele – jelenleg nem igazán tartják karban. Pedig a vezetékeknél a folyamatos, illetve ütemezés alapján az időszaki nagyobb karbantartások elvégzése nagyon fontos a hatékony üzemeltetéshez, és az infrastruktúra élettartalmának biztosításához.
Fotó: EPA/SWEDISH COAST GUARD
Ha az Északi Áramlat minden csővezetékét nem is üzemelik be, az elvileg épen maradt cső is komoly forgalmat lenne képes továbbítani. És ez valószínűleg elegendő lenne ahhoz, hogy a békekötés utáni európai igényeket lefedje. Ehhez persze, szükség lenne, hogy megállapodjon Oroszország és Ukrajna, ahogy arra is, hogy Putyin helyett egy másik politikus kerüljön Oroszország élére. Európa biztosan hajlandó lenne orosz gázt vásárolni, ha nem is ugyanannyit, mint korábban. Donald Trump miatt ugyanis a transzatlanti szövetségi rendszer is repedezik, és Európában is vannak olyan hangok, amelyek függetlenednének az USA-tól. Így gázellátásban egy demokratizálódó Oroszország potenciális partner lehetne.
A kontinensnek ugyanakkor komoly nehézséget okozott a háború utáni energiaválság, egyes iparágak (mint a vegyipar) olyan súlyos ütést kapott, amit még mindig nem hevert ki teljesen. Az irányadó holland tőzsdei földgáz (TTF) nominálisan ugyan még a 2019-es ár felett van, nem szabad elfeledkezni arról, hogy 2022-ben és 2023-ban Európa-szerte megugrott az infláció (erről bővebben lásd a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk Privátbankár Európai Inflációs Körképeit). Ha politikailag és etikailag elfogadhatóvá válik, akkor a szakemberek szerint meglesz a kereslet is az orosz földgázra. Ugyanakkor ez két elég fontos kitétel, amelyek nem tudjuk, hogy mikor teljesülnek.
Az sem mellékes, hogy ugyan az európai vállalatok jelenleg elvileg csak LNG-t vásárolnak az oroszoktól, ugyanakkor a gáztranzit-adatok azt mutatják, hogy ez valójában nem így van. Az uniós jogszabály tartalmaz néhány kivételt Magyarország és Szlovákia számára, ezen országok pedig jelenleg is nagy mennyiségű orosz földgázt importálnak. Sőt a Magyarországra a Török Áramlat vezetéken érkező földgáz egy része továbbáramlik Nyugat-Európába, az így elért haszon pedig feltételezhetően megoszlik az orosz és magyar érdekeltek között.
Az is egyértelműnek látszik, hogy az uniós országok többsége – miután Oroszország megzsarolta őket – 2022-ben a gáznál sokkal jobban odafigyel az ellátásbiztonsági kérdésekre. Ezek a tagállamok valószínűleg a jövőben nagyon fognak ügyelni arra, hogy ne egyetlen államtól függjön az ellátásuk.
Egy másik felmerülő kérdés, hogy Oroszország el akarja-e adni a gázát Európának. Az árak ugyanis már 2021-ben megugrottak, az ide szállított mennyiség pedig már akkor visszaesett. Egyes szakértők szerint a válsághoz hozzájárult az a tény, hogy az EU későn engedélyezte az Északi Áramlat 2 üzemeltetését. Oroszország ugyanis elkezdte csökkenteni az EU-ba küldött gázmennyiséget, mielőtt a háború elkezdődött volna, hogy így gyakoroljon nyomást gyakoroljon Európára, az gyorsítsa fel a tempót az Északi Áramlat 2-nál és minél előbb engedélyezze a vezeték használatát.
Jelenleg ugyanakkor biztosan jól jönne az európai piac visszahódítása az oroszoknak is. A korábban Európába szállított, de kiesett importmennyiségnek ugyanis csak kis részét tudták Kínába átirányítani, azt is kedvezőtlenebb áron.
Összességében tehát mindkét fél jól járna azzal, ha az európai import nagyjából 20 százalékát az oroszok biztosítanák. Ehhez azonban mindenekelőtt a háború lezárására lenne szükség.
