A tavaly novemberi ENSZ-klímacsúcs lezárása után elindult felkészülési folyamat egyik fontos állomása volt júniusban a németországi Bonnban megrendezett ENSZ-klímatárgyalás, amelyen Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét az idei első félévben betöltő Ciprus szakmai delegációjának tagjaként vett részt.
Fotó: DepositPhotos.com
„Bonnban főleg szakértői szinten folytak az egyeztetések. Az volt a cél, hogy megszülessenek a döntéselőkészítő anyagok a novemberi, törökországi klímacsúcsra. Sajnos azonban már ez a mostani fórum is át lett politizálva, ezért nem sikerült minden szakmai és technikai kérdést elrendezni” – vonta meg az összképet a szakértő laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár.hu megkeresésére.
A globális klímavédelmi egyeztetéseken az országok alapvetően két csoportra oszthatók. Az ambiciózusabb államok táborába tartoznak az éghajlatváltozás és a tengerszint-emelkedés problémájával különösen sújtott kis szigetországok, valamint a legkevésbé fejlett és a fejlett országok (élen az Európai Unió tagállamaival).
A másik oldalon az olajországok (Szaúd-Arábia vezetésével), valamint India állnak.
Fotó: DepositPhotos.com
„Ezek az országok érdekeltek abban, hogy a tárgyalásokon a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési munkaprogram megmaradjon, vagyis fel tudják mutatni, hogy elkötelezettek a klímaváltozás elleni küzdelemben. Konkrét vállalások helyett azonban azt szeretnék, hogy ez a munkaprogram csupán workshopokra, az egyes országok, delegációk közötti tapasztalatcserére korlátozódjon” – magyarázta Schaffhauser Tibor.
A teljes cikkből kiderül, hogy a globális klímavédelmi vállalásokat akadályozó országok milyen lapokat tudnak kijátszani az ambiciózusabb államokkal szemben. De Kína klímaváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepéről is olvashatnak.
