Donald Trump a maga módján egy igazi showman. Kedveli a hangzatos gesztusokat, előszeretettel tesz lovagias, messzire vezető, de kevéssé körvonalazott ígéreteket, és ha hűséges szövetségesekről van szó, szívesen halmozza el őket szép, nagy szavakkal. Hangsúlyozottan szavakkal, nem tettekkel, hiszen egykori rutinos üzletemberként bizonyosan nagyon is tisztában van azzal, hogy mennyit érnek a jól megválasztott mondatok: sokszor a tényleges elköteleződést is ki lehet váltani velük. Mindezt szem előtt tartva laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár oldalán már február első felében arról írtunk, hogy szinte biztos, hogy nem fog Magyarországra érkezni Donald Trump a választások előtt. Nagyon úgy tűnik, hogy igazunk lett.
A csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert is kérdezték arról, hogy a hírek szerint hamarosan magas rangú vendéget fogadhat a magyar kormány az amerikai alelnök, J.D. Vance személyében, válasza pedig igencsak beszédes volt, hiszen úgy fogalmazott, hogy az amerikai Republikánus Párt egyértelművé tette, hogy a jövőben is a jelenlegi kormánnyal akar együttműködni, így nem kizárt, hogy személyes jelenlétükkel segítik a Fidesz-KDNP kampányát.
Az amerikai vendég, aki Magyarországra érkezik, tehát bevallottan kampányolni jön a jelenlegi kormány újraválasztásáért. Ez önmagában is érdekes tény annak fényében, hogy egy fordított helyzetben a Tisza Párt és Magyar Péter mellett kiálló nemzetközi vezetők és politikusok esetében Orbán Viktorék már régen a magyar szuverenitás megvédéséről beszélnének, kikelve a választásokba történő külföldi vélt külföldi beavatkozás ellen. De lapozzunk.
Egyszerűen nem elég fontos Magyarország
Az nem vitatható, hogy Trump nagyra becsüli a magyar miniszterelnököt, elég csak arra gondolni, hogy novemberi washingtoni látogatásán a magyar delegációt a legmegbecsültebb vendégeknek járó fogadtatásban részesítette, többek közt biztosítva a Blair House elnöki vendégház nyújtotta luxust is, de saját közösségi oldalán is rendre „kiváló szövetségesként és kedves barátként” dicsérte fel Orbán Viktort. Személyesen azonban szinte bizonyosan nem jön el, hiszen kisebb gondja is nagyobb jelenleg, mint Magyarország.
A már most rendkívül kétes megítélésű amerikai-izraeli beavatkozás és háború Irán ellen, a világgazdasági súrlódások és a nemzetközi diplomáciai feszültségek mellett ugyanis Trumpnak egyre inkább belföldön is figyelnie kell: vészesen közeleg egy olyan választás, amely az adminisztrációja szempontjából sorsdöntő lehet. A novemberi félidős választásokon az amerikai képviselőházi és szenátusi helyek felének sorsa a tét, a nem túl acélos republikánus többség elvesztése pedig keresztül húzhatja az elnök további terveinek végrehajtását. Az amerikai választók pedig nem boldogok, az elszálló megélhetési költségek, vagy a dráguló egészségbiztosítás csak néhány azok közül a tényezők közül, amit Trumpon verhetnek le.
Mindezek árnyékában a magyarországi helyzet alakulása inkább „szabadidős tevékenység”, mint prioritás az elnök számára, ráadásul idővel arra is figyelnie kell, hogy a demokráciát féltő amerikaiakat meggyőzze: ehhez pedig nem a legjobb üzenet az, hogyha személyesen beleavatkozik egy NATO-tagország választási folyamatába, vagy hogyha egyes nemzetközi körökben megkérdőjelezhető megítélésűnek tartott politikussal parolázik mosolyogva Budapesten.
Fotó: DepositPhotos.com
Jöjjön Vance?
A nagyrabecsülés jegyében úgy tűnik, hogy maga helyett J.D. Vance alelnököt küldi el Magyarországra Donald Trump, a magas rangú amerikai vendég viszont aligha lesz elég annak megvalósítására, amire a magyar kormánynak szüksége lenne. Az vitathatatlan, hogy Vance egy jól beszélő, alapvetően tehetséges politikus, aki egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy valódi alternatívák hiányában 2028-ban el fog indulni az elnökjelöltségért, viszont van egy nagy hibája: ő nem Donald Trump.
Neve nem cseng olyan jól, az amerikai politikát csak szegről-végről ismerő átlagos magyar választók számára nem jelent vonzerőt; ezenfelül a meggyőzendő, külpolitikát jobban ismerő, az internetes kultúrával jobban képben lévő magyarok esetében pedig fennáll a veszélye annak, hogy politikusi képességei helyett inkább az ugrik be egyből, hogy egyes rosszmájú pletykák szerint túlságosan „jó viszonyt” ápol egyes bútordarabokkal. Avagy kell-e félteni a magyar kanapékat? Persze, ezek csak pletykák.
Végül a várható alelnöki látogatásnak és az ettől remélt politikai haszonnak betett a Kormányinfón Gulyás Gergely szájából elhangzó, rendkívül szerencsétlen mondat is, miszerint megfontolná a magyar kormány, hogy katonákat küld a Hormuzi-szoroshoz, ha Trump felkéri erre. Magyar Péter nagyon jó érzékkel azonnal ráugrott az elszólásra, és egyből összekötötte a látogatást azzal, hogy mi van, ha Vance katonákat kérni érkezik Magyarországra (valljuk be, erre gyakorlatilag nulla az esély), egyből keserű felhangot adott az amerikai vendégségnek. Hiszen abban a választási kampányban, ahol a kormánypártok a kezdetek óta azzal riogatnak, hogy Ukrajnába vinné a magyar katonákat az EU, miért ne hihetnék el a szavazók azt is, hogy hamarosan az Arab-öböl partjain kell vitézkednie a magyar férfiaknak?
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
