„A kompromisszum lényege, hogy az EU hitelt vesz fel összesen 90 milliárd EU értékben és két éven át abból finanszírozza Ukrajna kiadásait. Három tagállam (Magyarország, Csehország, Szlovákia) ugyan nem vétózta meg a hitelfelvételt, de nem vesz részt benne, ezért ez közös EU-hitelfelvételnek számít kedvező kamatfeltételekkel. Ezt az EU kamatmentes kölcsönként folyósítja Ukrajnának, amit annak az oroszok által fizetendő jóvátételből kell kiegyenlítenie. Ha az oroszok nem hajlandók fizetni jóvátételt, akkor a zárolt orosz vagyonelemekből folyik a hiteltörlesztés” – ismerteti bejegyzésében Szent-Iványi István.
A pozitívum és a kudarc
„Pozitív fejleménynek tekinthető, hogy Ukrajna finanszírozása, ha nagyon szűkösen is, de további két évre biztosított. Ugyanakkor kudarc, hogy nem született egyértelmű döntés a zárolt orosz vagyon elemek felhasználásáról és az is, hogy amikor mindennél fontosabb lett volna az EU egységének deklarálása, akkor látványosan felszínre kerültek az ellentétek” – érvel.
„Egyes elemzők kifejezetten Merz kancellár és von der Leyen kudarcának tartják, hogy az EU nem volt képes egységes és határozott döntést hozni ebben az ügyben. Ugyancsak az ő kudarcuknak tulajdonítják a megosztottságot a Mercosur Szerződés kérdésében is. A törést csak azzal kerülték el, hogy a döntést elodázták január végéig. Kérdés, hogy lesz-e mire visszatérni akkor, mert Brazília jelezte, hogy amennyiben nem születik döntés most, akkor ők visszalépnek a megállapodástól, márpedig nélkülk nincs Mercosur Szerződés.”
Orbán Viktor relatív sikere
„Nem vitás, hogy Orbán Viktor nem jött ki rosszul a brüsszeli alkudozásból. Bár nem ért el mindent, amit szeretett volna, de sikernek tekintheti, hogy most nem került sor a zárolt orosz vagyon elemek felhasználására (bár a döntés értelmében ez még mindig napirenden van, ha Oroszország megtagadja a jóvátétel fizetését) és ugyan nem akadályozta meg Ukrajna további két évre szóló finanszírozását, de a hitelfelvételből Szlovákiával és Csehországgal együtt kimaradhat” – összegzi Szent-Iványi.
„Az más kérdés, hogy ennek a végső mérlegét még korai lenne megvonni. A magyar kormány obstruáló magatartásának még hosszú árnyéka lehet, ami akár a hét éves költségvetési alkudozásában, akár a mostani támogatások folyósításánál még nagyon visszaüthet. Nem beszélve arról, hogy egyre távolabb kerülhet Magyarország az Ukrajna újjáépítésében rejlő lehetőségektől. Könnyen lehet, hogy a pillanatnyi nyereség többszörösét kell megfizetnünk a következő években. Persze ha úgy gondolkodik a kormány, hogy »Utánunk az özönvíz«, akkor érthető a magatartása.”
