Lassan húsz éve létezik független zsidó színház a fővárosban. Borgula Andrással, a 2005-ben alapított Gólem Színház művészeti vezetőjével beszélgettünk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) a következő tanévben induló zsidó specializáció előzményeiről, a kialakult helyzetről és a jövőbeni lehetőségekről. Ezek némileg árnyalják azt az idealizált képet, amit az épülő zsidó kulturális központtal kapcsolatban igyekszik fenntartani az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) – Magyar Zsidó Szövetség.
Nem csak szakmai körökben keltett felhördülést nemrégiben a hír, miszerint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a következő tanévben „zsidó színházi képzés” indul az osztatlan színművész szakos képzésen belül. Mit lehetett tudni az előzményekről?
Zsidó színész osztály indul. A zsidó színházi képzés még hagyján lenne. 2019-ben az akkor még Milton Ház néven tervezett kulturális komplexum létrehozására 1,8 milliárd forint állami támogatást ítélt oda a minisztérium. Így kezdődött a történet, de a Covid miatt kitolódtak a pályázati határidők: ezt a pénzt 2025. december 31-ig kell elkölteni. A Milton Ház-projekt időközben megszűnt, azokat a terveket elvetették. Viszont egyszer csak létrejött a Firgun Alapítvány, ami – gondolom – valami jogutódlás címén megkaphatta ezt az 1,8 milliárdot. (Az EMIH 2021 januárjában hozta létre a FIRGUN Zsidó Kulturális Alapítványt. A firgun héber szó jelentése: önzetlen – a szerk.)
Kitalálták, milyen szuper lenne egy héber nyelvű színház. Ami teljesen abszurd ötlet. Húsz éve működtetünk zsidó színházat Budapesten. Semmi szükség héber nyelvűre, merthogy a magyar közönség nem beszél héberül.
Az SZFE tájékoztatása szerint a felvételi követelmények között nem szerepel, hogy a specializációra jelentkezőknek héberül kellene tudniuk, sőt, még a felekezeti hovatartozás sem követelmény. Ami felvet bizonyos kérdéseket …
Az lett volna igazán felháborító, ha azt mondják, hogy ebbe az osztályba csak zsidók jelentkezhetnek. Már eleve az elnevezés, hogy zsidó színész osztály … De tekintsünk el a szerencsétlen névválasztástól. Ha szükség lenne egy előadásnál héberül beszélő színészekre, akkor – ahogy Amerikában szokás – egy dialect coach hat hónap alatt megtanítaná a kiválasztott színészeknek az adott szöveget héberül. De hogy a diákok elvégezzenek egy ötéves képzést, és már a felvételi előtt elköteleződjenek egy olyan színház mellett, ami még nem is létezik, elképzelhetetlen. Feudális világszemléletet tükröz.
Fotó: Gordon Eszter
A jelenlegi tervek szerint a Firgun Házban 2025-ben nyílik meg a zsidó színház. Ide szánják majd a szakképzett színművészeket, akik az elvárások szerint „nemcsak a zsidó kultúrát és színházi hagyományokat ismerik behatóan, de héber és jiddis zsargon nyelvismerettel is rendelkeznek”. Nem túlzás ez? Egy még nem létező színház számára „kitermelni” az ideális munkaerőt?
Ennek a színháznak már el kellett volna készülnie. Ezt onnan lehet tudni, hogy felkérték a Mohácsi-testvéreket – Mohácsi János Jászai Mari-díjas rendezőt és Mohácsi István írót, dramaturgot – a szerk. –, hogy készítsék el a nyitóelőadást. Elkészült, létezik és valahol be is mutatták. Hogy hol, azt nem tudom. De felmerül más kérdés is: ki nézné meg az ide tervezett előadásokat? Egy ortodox zsidónak nem lenne szabad színházba járnia. Vagyis ők most valami olyasmit csinálnak, amit elvileg nem tehetnének meg. És ebbe állt bele az SZFE. Akkora hazugság az egész, hogy szinte fáj. És természetesen a diákokon fog csattani.
A szakmaiságot nemzetközileg elismert szakemberek bevonásával igyekeznének garantálni. Az egyik osztályvezetőnek Maia Morgenstern román színésznőt, a bukaresti Zsidó Színház igazgatóját szemelték ki, míg a zsidó kultúra és a héber nyelv oktatását a Milton Friedman Egyetemre bíznák. Van értelme a hazai átpolitizált kulturális közegbe azt nem ismerő külföldi szakembereket hívni?
Ha valaki felmegy a Milton Friedman Egyetem honlapjára, nehéz lesz olyan szakot találnia, ami kimondottan a zsidósághoz vagy a héber nyelvhez kötődik. Biztos tanítanak izraeliek, akik beszélnek héberül, de nincs olyan szak, amellyel ilyen jellegű partnerséget lehetne kialakítani: ez még egy csavar ebben az őrült történetben. Ha már szakmai partnert keresnek, egy egyetemet, ahol hébert is tanítanak és zsidó kultúrát, ott van az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem. De mivel ez nem EMIH-érdekeltség, szóba sem jöhetett.
Az EMIH veszített a presztízséből, amikor idén menniük kellett a Sorsok Házából. (A Magyar Közlöny szeptemberi számában jelent meg a Sorsok Háza Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ megnyitásával kapcsolatos kormányhatározat visszavonása, aminek egyik oka a hivatalos indoklás szerint éppen az volt, hogy a működését illetően nem jutottak dűlőre a zsidó szervezetek – a szerk.) Úgy gondolom, hogy ezzel a specializációval hazai és nemzetközi szinten is nagyot akar mutatni az EMIH.
Milyen kicsengése lehet egy ilyen képzésnek hazai és nemzetközi viszonylatban?
Jó esetben a színház elkészül, de rá fognak jönni, hogy nem hozza a pénzt, hanem viszi. Kérdés, hogy hogyan, milyen előadásokkal lehet majd 200-250 nézőt becsábítani esténként. Akkor is nehéz gazdaságosan működtetni egy ilyen intézményt, ha sikeres előadásokat tűznek műsorra. Ma néhány társulat vagy produkciós iroda – mint a 6SZÍN vagy az Orlay Produkció – képes erre. A kicsengése mindenesetre az, hogy az EMIH hivatalos partnere lesz a Színművészeti Egyetemnek, az ország kiemelkedő színészképzőjének.
Ebben a helyzetben mit tehet egy független zsidó színházat működtető, tapasztalt vezető? Egyáltalán kell-e valamit tennie?
Azt, hogy Maia Morgenstern érti-e, pontosan mire kérték fel, nem tudom. Én mindenesetre próbálom felvenni a kapcsolatot a lehetséges partnerekkel, és tájékoztatni őket a helyzetről. Nem aknamunkát végzek, csak szeretném, ha tudnák, mibe vágnak bele. Ha az én alma materem, a Tel Aviv-i Egyetem részese lesz ennek, jó lenne, ha pontosan képben lenne. Nekem ez fontos, mert nagyon szeretem az egykori egyetememet. De abban is biztos vagyok, hogy itthon is találnak majd olyan szakembereket, akik elvállalják a zsidó színészképzést.
A Gólem Színház lassan húsz éve működik, ez idő alatt bebizonyosodott, hogy fenn tudja tartani magát. Sőt, közhasznú egyesületként tevékenységi körük kibővült, egyebek mellett az ifjúság nevelésével. Vagyis alapítóként és művészeti vezetőként bőven szerzett tapasztalatot. Nem esett rosszul, hogy nem kérdezték a véleményét, nem hívtak a projekthez? Hogy miközben az állami támogatások megnyirbálásával lassan kivéreztetik a független előadóművészeti társulatokat, itt van egy pénznyelő, amibe öntik a milliárdokat?
De, rosszul esett. (nevet) Szívesen mentem volna, ha a tanácsomat kérik. De annyi rosszat mondtam már a Nemzeti Színház igazgatójáról, meg Köves Slomóról, hogy valószínűleg úgy gondolják: nem lehet leülni egy asztalhoz Borgula Andrással, mert nem vállalható. Viszont a szakmai szervezetek véleményét, például a Zsidó Színházak Szövetségéét sem kérdezték.
Fotó: Gordon Eszter
Benne lehet a partvonalra kerülésükben a színház oldalán olvasható hitvallásuk is, miszerint nem hunynak szemet a vezetés hibái felett, kritikusak és önkritikusak. Ez valószínűleg sem az EMIH-nél, sem a jelen politikai helyzetben nem kívánatos viselkedésforma.
Mi is így érezzük. Hogy nem kívánatos. Ugyanakkor nem zárkózom el a párbeszédtől. Nem fogok részt venni ebben a projektben, de ha Réczei Tamás – színházrendező, dramaturg, a Firgun Zsidó Kulturális Alapítvány elnöke, a specializációhoz szintén felkért osztályfőnök – kíváncsi a véleményemre, akkor elmondom. Nem fogom azt játszani, hogy meg vagyok sértve. Az a feladatom, hogy nyitott és párbeszédre képes maradjak.
Hogyan, milyen feltételekkel és forrásokra támaszkodva érdemes ma Magyarországon színházat alapítani? Úgy, hogy az hosszú távon is életképes maradjon; és milyen nehézségekkel kell megküzdeni az üzemeltetés során?
Mindenképpen azt javaslom, hogy több lábon álljon a szervezet (Városháza, magán és céges támogatók, jegybevétel, pályázatok, stb.) és legyen számottevő saját bevétele esetleg a jegyeladáson túl is (workshopok, munkahelyi tréningek, kávézó, stb.). Kis és nagyon hatékony csapattal kell dolgozni, akik szinte bármelyik pozícióba be tudnak ugrani, ha kell. Nagyon lelkesnek kell lenni és élvezni a bozótharcot, persze az se árt, ha valaki hisz a színház embert változtató képességében. Ja, és ez nem a magányos farkasok, hanem a csapatjátékosok terepe volt – és lesz.
