Az Átrium eredetileg mozinak épült, csak 2012-ben nyitott ki, mint magánszínház, és a működése a kulturális tao rendszerére épült. Ezt 2018-ban megszüntették. Helyére egy átláthatatlan, minden szakmai alapot és rendszert nélkülöző, pénzosztási szisztéma került, amely először részben, majd egészben elvette az Átriumtól a korábban a jegybevétel után járó, mintegy 200-220 millió forintos nagyságrendű állami forrást – tudom meg az operatív vezetőtől.
"De ennek ellenére, amíg lehet, színházat csinálunk, már-már klasszikust. Ugyanakor határokat feszegetünk, kérdések megfogalmazására, az emberek világképének átdolgozására késztetünk" – tette hozzá Zsedényi Balázs.
Hogy sikerült az évad?
Az elmúlt évad két részre volt osztható. Első felét még a pandémia utóhatása jellemezte, a
közönség lassan talált vissza. A tél folyamán azonban visszatért a színházlátogatási kedv, és
az évad második fele már a járvány előtti időszakot idézte. Decemberi bemutatónk, a
Hannibál tanár úr, Mucsi Zoltán főszereplésével megtalálta a közönségét, hiszen időközben a
tanárok ügye forró témává vált. Noha a bemutató ötlete jóval azelőtt született, hogy a hatalom
és a pedagógusok konfliktusának ügye ennyire aktuálissá vált volna.
A 2022-es évet, amikor nyáron lényegében csődbe mentünk, és csak a szinte példátlan közösségi összefogásnak volt köszönhető, hogy mégis nyitva maradtunk, veszteséggel zártuk.
2023 első félévét most vizsgáljuk, de ebben a műfajban csodák nincsenek: ha minden más szereplő több száz millió forint működési támogatást kap, akkor ott piaci alapon stabilan nem lehet működni.
Hogyan áll össze a bevétel rubrika a független színházak, illetve Önök esetében? Kikre
számíthatnak a nézőkön, a jegybevételeken kívül?
A kulturális kormányzat teljesen kivonult a független kultúra finanszírozásából, működési támogatást szinte kizárólag állami fenntartású intézmények kapnak, ami nem lenne baj, ha lenne mellette valós színházi piac, de nincs. Több kerület is segíti a munkánkat, a II. kerüle valamennyire tudja támogatni a működésünket, a kerületi kulturális intézményekkel koprodukciókat is létre tudunk hozni. A XIII. kerület ugyancsak érdemben és régóta segíti a munkánkat, és a XI. valamint a VII. kerület is segít abban, hogy új produkciók jöhessenek létre. Viszont sajnos, hiába futnak jól az előadások, egy Átrium nagyságú intézménynél jellemzően évente 500-800 millió forintot tesz ki a működési költség.
Tavaly a közönség arra a hírre, hogy a színház bezár, önszerveződő módon, 100 millió forintot gyűjtött össze, és ezzel megmentett bennünket az azonnali bezárástól. Ez nem várható el minden évben lelkes törzsközönségünktől, még akkor sem, ha most is több mint száz ember támogatja, havi szinten, fennmaradásunkat.
Min tud ma takarékoskodni egy színház? Energia? Gázsi? Jelmez? Díszlet?
A színházcsinálás világszerte költséges műfaj. Sok humán erőforrást igényel, ami nem csak a színészeket jelenti, hanem az egész gépezet működtetését is. Ahhoz, hogy egy előadás este létrejöjjön, díszletépítés és -bontás, szállítás, rakodás, fény- és hangmunkálatok, közönségkapcsolati munkák szükségeltetnek. Az Átriumban jelenleg körülbelül harmadannyi munkatárs dolgozik, mint egy hasonló méretű állami színházban. Hogy hol van a takarékosság határa, ahol még nincsen veszélyben az esti előadás megtarthatósága? Nos, úgy látjuk, hogy az Átriumban nagyjából ezen a ponton vagyunk.
Mikor mehet ez a produkció rovására, és mi az, amit még elvisel a rendező és a
közönség?
A közönség a nézőtéren ülve nem vehet észre semmit abból, hogy mi milyen körülmények között dolgoztunk. Kifizette az egyáltalán nem olcsó színházjegyet, elképzelhetetlen, hogy az egyik nap más minőséget kapjon, mint a másikon. Ehhez képest hozzuk meg a gazdasági és a művészi döntéseket. Mi nem megyünk, és nem mehetünk egy bizonyos szcenikai és művészeti szint alá.
Milyen évkezdetre számít szeptemberben?
Amilyenre eddig. Továbbra is tagadjuk, hogy bármely időben a pártpolitikának és a kormányideológia értékrendjének feleljünk meg, de azt is, hogy azzal mindenképpen szemben kell állni. A színház, véleményünk szerint, szabad, ennél fogva, ha igazsága van, lehet akár kormánypárti, akár ellenzéki, akár neutrális – teljesen mindegy. Bár a hétköznapok nemigen igazolják ezt vissza, hisszük, hogy a sokat szidott „függetlenség” a színház igazságának érvényre juttatását segíti. Hisszük, hogy jogunk van élni és alkotni ebben az országban – a hazánkban.
