Az, hogy a színházak hogyan és milyen forrásokból tudják előteremteni a működésükhöz szükséges összeget, számos tényezőtől függ, hiszen alapvetően különbözőek lehetnek a finanszírozási kondíciók is. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy több állami színház nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, ami már eleve sokat elmond a jelenlegi helyzetről. Pedig ezek az állami támogatásból élő intézmények a mi adóforintjainkból – közpénzből – és jegyeink ellenértékéből élnek.
A zenés daraboknál szinte mindegy a jegyár
A legpatinásabb és legnépszerűbb prózai színház ma a Vígszínház. Már korán elindult az évad, pár napja mutatták be a Liliomfit, a Pesti Színházban pedig zajlanak az Egy nő anatómiája próbái. A menedzsment lapunknak küldött válaszaiból kiderül, hogy akkor sem futja mindenre, ha kapnak állami támogatást – méghozzá nem is keveset. A színház három forrásra számíthat: az állami támogatásra, a jegybevételre és az alapítványoktól, gazdasági társaságoktól, magánszemélyektől kapott adományokra. A központi támogatás mértéke a 2023. évhez képest nominálisan nem változott. Hogy miként reagálnak a nézők a jegyárakra, az előadásfüggő – tudtuk meg. A zenés darabok magasabb jegyár mellett is könnyebben értékesíthetők, míg a prózai előadások kevésbé.
A színház legnagyobb költségtétele a munkavállalók bére, és az azokhoz kapcsolódó adók. Az elmúlt években a költségcsökkentés és a fenntarthatóság érdekében a menedzsment számos területen racionalizálta a színház működését.
„Minden módon igyekszünk az alkotói elképzeléseket kiszolgálni. Ezeknek a Víg esetében a legtöbbször nem a költségkeret, hanem a megvalósíthatóság szab gátat, mint például a díszleteknél az építési, bontási idő. Itt figyelni kell a közbeszerzési értékhatárra is. Megemlítendő, hogy a díszletre vonatkozó közbeszerzési értékhatár 2017. január 1-je óta változatlan. Minden produkciónak van egy előzetes költségvetése, amelyhez az alkotóknak és a tervezőknek igazodniuk kell” – közölte a Vígszínház menedzsmentje.
A kérdésre, hogy mekkora lenne az a büdzsé, amellyel elégedettek lennének, azt a választ kaptuk: a jelenlegi költségvetésnél kisebb összegből már csak jelentős minőségi romlással lehetne színházat csinálni. Működés szempontjából kiszámíthatóbb lenne egy inflációkövető támogatási rendszer, illetve, ha újra plusz források kerülnének a színház költségvetésébe. Hogy futja-e a rendelkezésre álló keretből csapatépítésre, külföldi szakmai utakra – mint más művészeti ágakban és szakterületeken, a Vígszínház menedzsmentje elmondta:
a jelenlegi gazdasági helyzetben sok szakmai meghívásra kell nemet mondaniuk.
Fotó: Pintér Béla és Társulata
A Centrál Színház – amely idén különösen korán kezdte az évadot a brilliáns Molnár-darab, a Játék a kastélyban előadásával – igazgatója, Puskás Tamás kérdésünkre elmondta: ugyanazokból a forrásokból tudnak gazdálkodni, mint eddig. „A támogatások egyébként az évet célozzák meg, és nem az évadot. Új előadóművészeti törvény készül, és bizonyára ezzel párhuzamosan újra gondolja a minisztérium, hogy jövőre kapunk-e támogatást, ez jelenleg még nem tudható. Ami a jegyárakat illeti, mi ennek a határán vagyunk, jóllehet, az előadásaink, amint ezt a telt házak igazolják, igen népszerűek. A fizetések és a gázsik a teljes költségvetésünk felét teszik ki" – tette hozzá. A kérdésre, hogy mennyiben befolyásolja az alkotói elképzeléseiket a büdzsé, az igazgató azt felelte: erősen. Olyan költségkerettel lennének igazán elégedettek, amely követi a jelenlegi inflációt. Mint mondta, még futja a rendelkezésre álló keretből külföldi szakmai utakra, csapatépítésre is, ami ugyanúgy elengedhetetlen ebben a művészeti ágban, mint másutt.
Mi a helyzet a független társulatokkal?
Az egyik legnépszerűbb független formáció, a Kultúrbrigád 2024 júliusáig az Átrium épületét üzemeltette, ám ettől az évadtól Budapest számos pontján láthatók előadásaik. A társulat bázisa a legtöbb produkciónak játszóhelyet biztosító RaM-ArT Színház lett. Zsedényi Balázs, a színház operatív vezetője és producere szerint alapvetően a jegybevételből gazdálkodnak. Erre a modellre épültek fel a produkciók, még akkor, amikor a kulturális TAO törvényi szinten biztosította, hogy a támogatások elosztásánál a teljesítményt is elismerje a rendszer. Ez 2019-ben megszűnt, azóta már az állami színházvezetők is nyíltan újra felvetik, hogy talán vissza kellene térni a régi útra.
Ha nagyon sikeres egy előadás, akkor a bevétel és kiadás körülbelül egyforma összeget teszi ki, azaz nullszandón vannak. A jegyáraknak átlagosan a feléből tud gazdálkodni a Kultúrbrigád. A 27 százalékos áfa megy az államkasszába, de a jogdíjak és jegyeladási jutalékok is elvisznek nagyjából még ennyit. „Azt tapasztaljuk, hogy ha valaki eldönti, hogy színházba megy, akkor szeret jó jegyet vásárolni. De míg korábban 4-5 alkalommal látogattak el hozzánk egy évben a színházba járók, most már nem tudnak maguknak ennyit megengedni" – emelte ki Zsedényi Balázs.
Betanított munkát nem bír el a rendszer
A színházcsináláshoz sok emberre van szükség, és emiatt drága. Alig találni automatizálható folyamatot, minden az emberek közti interakciókra épül, a szervezéstől a marketingen át a műszaki kollégák közös munkájáig. Betanított munkát nem nagyon bír el a rendszer, hiszen minden előadásban más a konkrét feladata ugyanannak a szakembernek, legyen az kellékes, világosító, hangosító, asszisztens. A legnagyobb költségtétel a bér, amibe bele kell érteni a foglalkoztatással kapcsolatos költségeket is. Ez az adók és járulékok mellett azokat a plusz adminisztratív és egyéb terheket is jelenti, ami a KATA kivezetésével nagyságrendekkel bonyolultabbá és költségesebbé tette az alkalmi munkavállalást.
Zsedényi Balázs elmondta: náluk is nagyban befolyásolja az alkotói elképzeléseket a rendelkezésükre álló keret. Olyannyira, hogy jelenleg nem tudják a jegybevételből kitermelni az új bemutató létrehozásának költségét.
Az alkotói lehetőségeket megnyirbálja a mostani rendszer, ami néhány éve még olyan jól működött, hogy kevés pezsgőbb és színesebb színházi élet volt Európában a budapestinél. Ezt a kulturális TAO megszüntetésével és az érdemi kulturális közpénzek kiosztásának kézivezérlésével, valamint a transzparens pályázati lehetőségek nevetséges mértékűre kurtításával sikerült lerombolni.
A RaM-ArT Színház operatív vezetője lapunknak elmondta: gazdasági értelemben aligha létezik valós verseny a szakmában, hiszen nem egyenlőek a feltételek. „Míg mi nettó befizetői vagyunk az államháztartásnak, addig az intézmények 90 százaléka jegybevételének a többszörösét kapja vissza, támogatás formájában. Azzal sem értek egyet, hogy mindenki versenyezzen, mert a kultúra igenis közfeladat. Azonban a kulturális TAO bebizonyította, hogy ha az állam csak egy kis szegmensben megnyitja a versenyt, akkor az milyen színes és mozgó kulturális közeget tud teremteni. Ehhez tagolt kultúrafinanszírozási rendszer kellene, megteremtve a tisztességes verseny feltételeit" – tette hozzá.
Az európai színházi élet a fix társulattal működő kőszínházi struktúrára épül, nem a befogadószínházira, mint az angolszász. Ebből következően nincs sok megfelelő nagyságú hely, olyan meg végképp kevés van, amelynek saját törzsközönsége lenne, mint egy évtizedek óta működő színháznak.
Van, aki továbblép az életben maradásért
Pintér Béla és Társulata szeptembertől új játszóhelyre költözött, és döntésünkben a gazdasági szempontok is fontos szerepet játszottak – magyarázta Horváth Lili kommunikációért felelős munkatárs. A társulat az idei évadra nem kapott állami támogatást (ez az előző évadban még 15,4 millió forint volt), így elsősorban a jegybevételből tudtak gazdálkodni. Ez a költségvetésük 90 százalékát teszi ki, a maradék 10 százalék pedig egyéb, kisebb támogatásokból tevődik össze – például 1 százalékos adófelajánlásokból, a támogatói programból, mikroadományokból vagy éppen a második kerület kétmillió forintos támogatásából.
„Ez nagyságrendileg hasonló, mint az előző évadban, de kedvezőbb konstrukcióban tudunk most játszani, így reményeink szerint valamelyest stabilabb lesz az idei működésünk” – összegezte Horváth Lili.
Kérdésünkre, miszerint a jegyárak milyen mértékben befolyásolják a nézők látogatási kedvét, elmondta: még nagyon az évad elején járnak ahhoz, hogy erről tapasztalatuk legyen. „A szeptember eleve nehéz színházi szempontból: aki teheti, még pihenéssel tölti a hónapot, vagy éppen az iskolakezdés miatt másra koncentrálnak ilyenkor a nézők. Ezt mi is megéreztük. Ugyanakkor az eddigi szeptemberi előadásaink is szinte telt házzal mentek, így a látogatási kedvre szerencsére egyelőre nincs panaszunk" – magyarázta a Pintér Béla és Társulata kommunikációért felelős munkatársa.
Alkotói elképzeléseiket a rendelkezésükre álló pénzösszeg minimálisan határozta meg. Mint mondta, nálunk eleve csak egy bemutató van az évadban, amire félre tudnak annyit tenni, hogy az alkotói elképzelés ne csorbuljon. „Persze mindig lehetne nagyobb, szebb, drágább egy díszlet, de évek óta igyekszünk megtalálni a legköltséghatékonyabb megoldásokat, ahol még az eredeti elképzelés megvalósul, de a bemutató költségvetésébe is belefér” – tette hozzá.
A kérdésre, hogy mekkora költségvetéssel lennének elégedettek, Horváth Lili azt felelte: ha újra lenne kulturális TAO (tehát a nettó jegybevétel 80 százalékát megkaphatnák TAO-támogatásokból), nagyon boldogok és elégedettek lennének. „Ha a realitások talaján maradunk, az is jó lenne, ha a befizetett áfa és járulékok felét vissza lehetne igényelni. Sajnos csapatépítésre, külföldi szakmai utakra nem futja, és sok más dologra sem, például bérfejlesztésekre, új munkatársak felvételére” – árnyalta a képet.
Plusz támogatás a határon túli színházaknak
Az idei évad emlékezetes eseménye volt – amint az több médiafelületen is megjelent –, hogy ötven milliós keretösszeggel hirdetett pályázatot a határon túli professzionális magyar színházaknak és tánctársulatoknak a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
Mindeközben három fővárosi színház, a Katona, az Örkény és a Radnóti támogatásával közösségi gyűjtést indított az Alapítvány a Magyar Színházakért, hogy segíthessék a fillérekből tengődő független színjátszást. 15 milliót tudtak összeszedni, amit 15 színház, társulat és színházi neveléssel foglalkozó szervezet között osztottak el.
Amint arról lapunk is írt, a Kulturális és Innovációs Minisztérium nyílt pályázatának keretében 286 millió forintot osztottak szét a minősítéssel nem rendelkező budapesti színházi- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek között a 2024. március 1. és 2025. február 28. közötti időszakra. A 286 millió forintból azonban a színházi kategóriában pályázóknak már csak 125 millió jutott – szemben a tavalyi 146 millióval –, ami elenyésző, figyelembe véve, hogy mennyien alkotnak e területen. Az évről évre csökkenő állami pályázati összegek egyértelműen jelzik, hogy az eredeti cél, vagyis „a független, sokszínű, minőségi és pozitív alkotói körülmények” megteremtése fényévekre jár a jelenlegi helyzettől.
