A világszerte tomboló Labubu-láz alaposan elvitte a fókuszt az elmúlt fél évben a többi népszerű, elsősorban gyűjthető plüssöket, táskadíszeket és apró ajándékokat gyártó márkáról. Mint amilyen például a Jellycat. Pedig a brit játékgyártó már 2024-ben robbantott a játékpiacon, amikor megduplázta éves profitját. A Jelly Holdings tulajdonában lévő vállalat bevétele ugyanis tavaly 333 millió font (mai árfolyamon körülbelül 148,5 milliárd forint) volt, ami 66 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. Adózás előtti nyeresége pedig több mint kétszeresére, 139 millió fontra (körülbelül 62 milliárd forintra) emelkedett. Ami lehetővé teszi, hogy tulajdonosai – a vállalat tervei szerint – 110 millió fontos osztalékot kapjanak.
A londoni székhelyű Jellycat-et Thomas Gatacre alapította 1999-ben. Elsősorban puha és ölelnivaló, a fiatal felnőttek által is kedvelt plüssállataival tört be a piacra, amelyek között a lógó fülű nyúltól kezdve a mosolygó tojáson és macaronon át a fullosan feldíszített karácsonyfáig gyakorlatilag mindenféle figura megtalálható. A vállalatnak mára a világ nyolcvan országában közel nyolcezer üzlete van: ezek közül számos olyan luxusáruházakban nyílt meg, mint a londoni Harrods és Selfridges, vagy a párizsi Lafayette – írta témát körüljáró cikkében a CNBC.
A dinamikus növekedés – beleértve a globális terjeszkedést és a bevétel emelkedését – a vállalat jelentése szerint jelentős mértékben annak tudható be, hogy az elmúlt években a felnőttek is érzékelhetően rákaptak az eredetileg gyerekeknek szánt plüssjátékok gyűjtögetésére. A trendet tükrözik az amerikai piackutató és technológiai vállalat, a Circana 12 országra – köztük Ausztráliára, Mexikóra, Hollandiára, Spanyolországra – kiterjedő első féléves játékértékesítési adatai is. Ezek szerint 2025 januárja és júniusa között hét százalékkal, 27,5 milliárd dollárra nőttek a játékeladások a 12 vizsgált országban.
Nem csak egy villanás
A Jellycat egyébként nem egyik pillanatról a másikra tört fel: a vállalat huszonöt éve jelen van a játékpiacon. Hivatalos TikTok-fiókjának jelenleg 2,1 millió követője van, és a videómegosztón eddig közel húszmillió jellycathaul hashtaggel (#jellycathaul) ellátott tartalmat tettek közé. Ezekben a felhasználók jellemzően a termékek megszerzését, bontogatását vagy a felhalmozott plüssgyűjteményüket mutatják be – életkortól függetlenül.
A márka legrégebbi plüssfigurája Slackajack Monkey: a mosolygós, hosszú végtagokkal bíró majmot és annak újabb változatait huszenegy éve gyártja a vállalat.
Fotó: Pexels
A gyerekek mellett a felnőttek is gyűjtik
A játékgyűjtői szenvedély nincs életkorhoz kötve, gondoljunk csak a legkülönfélébb tematikus LEGO-szettekre, a game vagy anime kártyákra, a vakdobozos műanyag- és plüssfigurákra. Utóbbiaknak a BBC nemrégiben önálló cikket szentelt. Ebben megszólal egy 36 éves szoftverspecilista is, aki saját becslése szerint eddig legalább 3 ezer fontot (nagyjából 1,4 millió forintot) költött Jellycat-plüssökre, pusztán azért, mert aranyosnak és ölelnivalónak tartja ezeket. A BBC-nek nyilatkozó Amanda Hope egyike annak a sokmillió felnőtteknek, aki az elmúlt években ipari mennyiségben kezdett puha plüssfigurákat vásárolni magának. Csakúgy, mint az Egyesült Államokban élő Maria Fowler. A nő első gyermekével volt várandós, amikor az első klasszikus plüssállatot megvette: egy medvét. Nem sokkal később magának is beszerzett egyet, mára pedig körülbelül ötszáz darabosra duzzadt a gyűjteménye.
Az üzleti modell sikere a Jellycat esetében nem kizárólag a felnőttek megváltozott játékvásárlási szokásainak és az egyre erőteljesebb közösségi médiás jelenlétnek tudható be – a márka ugyanis a kezdetektől fogva tudatosan alapoz az érzelmi értékekre. Termékeit úgy alakítja ki és pozicionálja, hogy azok a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt vonzóak legyenek. A márkastratégia látványos része és eszköze az üzletek kialakítása is. A közösségi médiás felületeken rengeteg videó található arról, hogy egyes Jellycat-boltokban a vásárlók milyen játékélményekkel gazdagodhatnak.
Okosan kitalált termékek megfelelő körítéssel
A londoni Selfridges áruházban található boltban például az egyik népszerű brit fogás, a fish and chips plüss változatait is árulják, amelyeket az eladók “készítenek el”. Eljátsszák, hogy megsütik, megsózzák és ecettel ízesítik a plüssfalatokat, majd elvitelre becsomagolják azokat, mint egy gyorsétteremben. A párizsi Lafayette áruházban kialakított üzlet egyik sarkában pedig látványpékség és cukrászda kapott helyett, ahol a süteményespultban plüssmacaronok, croissantok és egyéb desszertek közül lehet választani: az eladók díszítik, dobozba teszik és be is csomagolják ezeket.
Pont mint ahogy az átlagos szülők teszik azt gyerekek szórakoztatására az otthoni babakonyhában. A különbség annyi, hogy ezekben az üzletekben felnőttek árulnak felnőtteknek. És ennek meg is kérik az árát. Szemléltetésül: a franciák által kedvelt csokis sütemény, a pain au chocolat tenyérnyi, plüss változata 25 euróba (mai árfolyamon körülbelül 9700 forintba) kerül, ahogy a macaron és a briós is. Egy plüss eszpresszó 20 euró (nagyjából 7800 forint), míg a citromos sütemény, a tarte au citron 28, a tojásos toast és a baguette pedig 35 euró. Amint arról korábban írtunk, számos játékgyártó plüsstermékeit övezi globális érdeklődés: kelendőek például a Ty amerikai multinacionális vállalat apró méretű Beanie Babies plüssei és a puha állatfigurás Squishmallows párnák is.
A plüssállatok és játékok globális piacának méretét 2023-ban 11,76 milliárd dollárra (nagyjából 3,8 ezer milliárd forintra) becsülték a Grand View Research adatai szerint. Iparági előrejelzések alapján 2030-ra ez az összeg elérheti a 20,29 milliárd dollárt, ami 8,2 százalékos éves összetett növekedési rátát jelenthet 2024 és 2030 között. A plüssfigurák közül a gyűjtők és rajongók számára különösen értékes, limitált kiadásúak vagy a meghatározott eseményekhez, ünnepekhez, esetleg karakterekhez kapcsolódóak nagymértékben hozzájárulnak a piac növekedéséhez.
