Egy éve tettük le a fegyvert
2011. november 17-én jelentette be a kormány, hogy újabb hitelcsomagért folyamodik a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és az Európai Unióhoz. A csütörtöki napon derült égből villámcsapásként jött a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleménye, hiszen előtte több mint egy évig "gazdasági szabadságharcot" vívott a kormány azok után, hogy 2010 nyarán egy negyedéves rutinellenőrzés alkalmával összeveszett az IMF-fel, így a delegáció hazament Magyarországról az egyeztetések közepén.
"Az elmúlt másfél évben új alapokra helyeztük a magyar gazdaságot. Ehhez föl kellett számolnunk minden régi típusú együttműködést, amely korlátozta gazdasági önállóságunkat. Ezt sikeresen megvalósítottuk, elértük, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, nem függünk mások jóindulatától. Ezzel a megújulás korszaka lezárult, most a növekedés korszaka kezdődik, és ehhez minden eszközt igénybe kell vennünk" - írta közleményében egy évvel ezelőtt az NGM.
Az újabb hitelcsomag iránti kérelmet azzal indokolta a minisztérium, hogy fordulóponthoz érkezett a magyar gazdaság, a növekedésre kell a jövőben koncentrálni, ehhez pedig minden elérhető eszközt fel kell használni. "Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről" - zárult a dokumentum.
A bejelentést egy éve jól fogadta a piac, hiszen a forint néhány perc alatt 314-ről 308-ig ugrott az euróval szemben, míg a tőzsde hamar 4 százalékos pluszba szárnyalt. A bejelentés után a magyar kötvényhozamok is 15-20 bázisponttal visszaestek néhány perc alatt.
Már az elején látszott, hogy nem lesz egyszerű
Az már a kormány közleménye után néhány órával látszott, hogy nem lesz zökkenőmentes a tárgyalássorozat, hiszen az NGM feltűnően kerülte azt, hogy a közleményben hitelfelvételről legyen szó, majd nem sokkal később ennek oka is kiderült: a kormány nem elővigyázatossági, hanem készenléti hitelt szeretne. Ennek oka pedig az, hogy a készenléti hitel esetében folyamatosan fizetni kell a kamatokat és előre meghatározott rend szerint hívhatja le a forrásokat, míg az elővigyázatossági hitel esetén csak egy keretet állapítanak meg, melyből saját döntése alapján hívhat le a kormány. A másik fontos különbség, hogy egy készenléti hitel esetében a Valutaalap negyedévente felülvizsgálatra jönne Budapestre, és próbálna érdemben beleszólni a gazdaságpolitikába.
A kormány által áhított rugalmas hitelkerete van például Lengyelországnak, akik bármikor hozzányúlhatnak a 20 milliárd eurós kerethez. Szakemberek azonban már néhány órával a bejelentés után arra figyelmeztettek, hogy a mi esetünkben nem valószínű, hogy jogosultak lennénk a szabadabb megoldásra, hiszen a lengyelek lényegesen stabilabb gazdasági fundamentumokkal rendelkeznek, nekik azért volt lehetőségük kedvező megállapodást kötni.
A kormány bejelentése után szinte azonnal elindult a nyilatkozatözön a megállapodás várható időpontjáról: november 18-án az NGM még azt mondta, hogy várhatóan 2012 első hónapjaiban lesz megegyezés, Matolcsy pedig arra hivatkozott, hogy "már karácsony előtt érkezik egy delegáció" Budapestre. Ez igaz is volt, csakhogy az a delegáció az éves rendes felülvizsgálatot végezte el, nem volt felhatalmazva arra, hogy egy új hitelkeretről tárgyaljon.
December közepén, egy hónappal a kérelem bejelentése után Varga Mihály, aki akkor még a Miniszterelnökséget vezette, úgy nyilatkozott, hogy három-négy éves hitelkeretben és 15-20 milliárd euróban gondolkoznak. Ez volt az első konkrétabb utalás arra, mit szeretne a kormány a részletek terén. Az idei év elején egyébként először Fellegi Tamást, volt nemzeti fejlesztési minisztert nevezte ki a miniszterelnök a tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszternek, majd májusban váltotta őt Varga Mihály.
Csak távolodunk egymástól
Nyolc hónappal a magyar hiteligény bejelentése után sikerült eljutni oda, hogy idén júliusban hivatalos tárgyalódelegáció érkezett hazánkba, melyet az IMF részéről Thanos Arvanitis, az Európai Bizottság részéről pedig Barbara Kaufman vezetett. Az egyeztetések rendben le is zajlottak, azonban azóta immár négy hónapja megint nem tudni, mikor folytatódhatnak a tárgyalások.
Szakemberek szerint az első egyeztetéseken csak a kormány és a nemzetközi szervezetek makropályáit "fésülhették össze", hogy legalább a kiindulópont közös legyen, ennek ellenére a magyar kormányfő az utóbbi hetekben többször is úgy nyilatkozott, hogy "nagyon közel vagyunk a megállapodáshoz". Az elemzők egyre nagyobb része azonban úgy gondolja, a kormánynak csak az az érdeke, hogy fenntartsa a tárgyalások látszatát, hiszen az utóbbi hónapokban már bebizonyosodott, ez is elég a forint erősödéséhez és a kötvényhozamok csökkenéséhez. (lásd: Nem az IMF-re, csak a tárgyalások védőhálójára hajthatnak Orbánék)
Beke Károly
mfor.hu
