Mikor előnyös a költség-elszámolásos módszer?
A hasonlításnál nem a bérleti díj összevont adótábla szerinti és forrásadó szerinti összegét kell összevetni. Ugyanis a költség-elszámolásos módszer alkalmazása esetén egyrészt a bérleti díjnak csak a 90 százaléka válik adóalappá, másrészt viszont az egyéb jövedelmek adójával is számolni kell.
Mikor előnyös a költség-elszámolásos módszer?
Egyértelműen előnyös viszont a költség-elszámolásos módszer választása az olyan nyugdíjasok részére, akiknek a nyugdíjon és a bérleti díjon kívül más jövedelmük nincsen. Ugyanis a nyugdíj összege sem az összevont adóba, sem annak adóalapjába nem számít bele.
Ha feltételezzük, hogy egy nyugdíjasnak a nyugdíján kívül más jövedelme nincsen, akkor esetében az éves bérleti díj 3 260 870 forintos összegéig kedvezőbb a költségelszámolásos módszer alkalmazása.
Az aktív keresők esetében már árnyaltabb a helyzet, ugyanis az éves várható jövedelmükhöz is hozzá kell számítani a bérbeadásból várható éves bevételek összegét. A kettőre együttesen jutó összevont adóalap adóját kell hasonlítani a bérleti díjra jutó forrásadóval.
Így a munkabér vagy például az egyéb rendszeres (például gazdasági társaságban történő rendszeres közreműködésért járó tagi) jövedelem éves várható összege az egyik, míg a bérleti díj éves várható összege a másik változó a számításoknál.
Vegyünk példaképpen egy évi 900 ezer forintos keresetű magánszemélyt. Feltételezve, hogy a bérleti díjként kapott összeg évi 1 millió 200 ezer forint, még mindig kimutatható a költség-elszámolásos módszer kedvezőbb volta. Ugyanis a fizetendő adó forrásadó esetében 462 ezer forint, de a kereset és a költség-elszámolásos adó együttes adója csak 452 400 forint.
Az alacsonyabb keresetű alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatottak esetében arra is tekintettel kell lenni, ha a jövedelem éves összege meghaladja az 1 millió 850 ezer forintot, akkor a magánszemély az adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás kedvezményét elveszíti. Ez azonban mindkét adózási módszer választása esetén fennáll.
A költség-elszámolásos módszer választásának minimum négy évig kell tartania. A forrásadózás választása esetén az adót a kifizető minden alkalommal levonja a kifizetendő összegből, és csak a nettó összeget kapja kézhez a magánszemély. A költségelszámolásos módszer alkalmazása esetén a magánszemélynek nyilatkoznia kell a kifizető felé, hogy ezt a módszert választotta.
Ebben az esetben a kifizető - más irányú nyilatkozat hiányában - feltételezi, hogy az adóalany a 10 százalékos költséghányadot választotta. Ennek megfelelően fogja az adóelőleget levonni. (A kifizetőtől kérheti a magánszemély - például a nyugdíjas -, hogy ne az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs figyelembevételével vonja le tőle az adóelőleget.)
Történjen bárhogy is az adóelőleg levonása, a magánszemély az adóbevallása beadása napjáig eldöntheti, hogy milyen módon kíván adózni. (Kivéve, ha már előző évben vagy években a költségelszámolásos módszer mellett döntött, és most nincs választási lehetősége.) Az esetlegesen befizetett többlet adót vagy adóelőleget a bevallásában visszaigényelheti.
Kerekes Anikó
Menedzsment Fórum
