A dinamika alapvetően most is, csakúgy, mint tavaly, az exportból táplálkozik, mert a lakossági fogyasztást, a beruházási aktivitást, a kormányzati költést különböző okok miatt nem lehet pozitív előjellel ellátni. A magyar gazdaság az utóbbi évtizedben nagyon lassú növekedési pályára állt, amit megtorpanások jellemeznek. Ennek sokféle oka van, amiből látszik, hogy nincs egyetlen biztos megoldás.
A makroszámokat illetően Bod szerint a kilátások nem rosszak, a GDP-növekedés kormányzati előrejelzése 0,9 százalék, a Világbank legfrissebb előrejelzése 0,4 százalék, a kutatóintézetek pedig 0 és 1 százalék közé becsülik. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság nem zsugorodik úgy, mint 2012-ben. A devizatartalékok szintje nem igényli a megállapodást a valutaalappal, hiszen régen is kérdés volt, hogy kell-e ilyen vagy sem.
Ami igazából kell és kellett volna, az a kiszámíthatóság, ami a hazai és külföldi gazdasági szereplőknek nyugalmat és biztonságot ad. A politikusok nem szokták szeretni a valutaalap jelentette „kényszerzubbonyt”, pedig az azt is jelenti, hogy kiszámíthatóbb és hagyományosabb eszközöket alkalmazó gazdaságpolitika van az adott országban.
A jegybankelnök-váltásban nem lát mozgásteret a gazdaság fellendítéséhez, sőt veszélyesnek tartja, ha a devizatartalékot nem tartalékként használják, hanem más célra. A devizatartalék szintje most jóval nagyobb, mint 5-6 évvel korábban. Szerinte, ha elkezdenek belőle költeni, az olyan folyamatokat indíthat el, aminek a megállítása nagyon sokba kerülhet, ezért ez nem az a terület, ahol improvizálni lehet.
„Feltételezem, ezt a következő jegybankelnök kiválóan érzi majd és tudja is. Az biztos, hogy egy ilyen váltás midig pillanatnyi kockázatot is jelent, amíg el nem rendeződnek a dolgok. Remélhetőleg olyan személy és személyek kerülnek a jegybank vezetői pozícióiba, akik kellő súlyt adnak ennek a nagyon fontos területnek.”
MTI
