A kép elég egyértelmű. Az árupiaci szuperciklust a kínai sárkány mérhetetlen étvágya hajtotta az egekbe, ezért tudtak a 2000-es években 5-10-szeresükre emelkedni a nyersanyagárak. Kína extenzív növekedésének azonban vége felé járunk. 2008-ban még egy hatalmas hitelfröccsel megtámasztották a gazdaságot, de évek óta egyértelmű, hogy a - főleg exportorientált - termelés helyett a szolgáltatások, a belső fogyasztás kell, hogy átvegye a fő hangsúlyt. Ennek azonban már nincs akkora nyersanyagigénye, mint a korábbi éveknek, és így - különösen hogy a 2000-es években hatalmas kapacitásbővítést hajtott végre mindenki az ausztrál vasércbányáktól a nyersgumitermelésen át az olajszektorig - a nyersanyagpiaci szuperciklus leszállóágába került. A ciklus csúcspontja 2008, másodlagos csúcsa 2011 volt, amelyet jól jelzett a Glencore mega-IPO-ja, erről akkor írtam is.
A folyamat megy azóta is a maga útján, és jól látható, hogy a nyersanyagtermelő országok egyre inkább bajban vannak. Brazília 2013 óta nem nagyon nő, az oroszoknál elkezdődött a putyini pangás, a kanadaiaknál is mínuszos GDP-t láthattunk legutóbb. A szuperciklus késői szakaszában komoly túlzások alakultak ki a nyersanyagtermelő országokban, és ezek ledolgozása hosszú időt vehet igénybe. Ezek az országok recesszióba hullhatnak és negatív növekedést valamint deflációt exportálhatnak a világba.
Ezzel szemben áll, hogy Európa és USA növekedése stabilnak és belső erejéből fenntarthatónak tűnik. A költségvetési megszorítások befejeződtek mindkét helyen, a monetáris politika extrémlaza, a bankrendszer nagyjából helyreállt, nincs oka annak, hogy ne legyen növekedés.
A nagy kérdés, hogy a fenti két folyamatnak mi lesz az eredője, illetve, hogy Kína, a külső szemlélő számára gyakran teljesen átláthatatlan óriás-szereplő merre lendíti az egész folyamatot?
A helyzet nagyon hasonlít a 90-es évek végéhez, amikor a feltörekvő országok szenvedtek, időnként (1995 Mexikó, 1997 Ázsia, 1998 Oroszország) tőkepiaci sokkot okoztak a magországoknak (USA, EU), miközben azokban jellemzően töretlenül zajlott a gazdasági fellendülés. A sokkok hatására azonban a jegybankok nagyon óvatosak voltak, a Fed 1998-ban kamatvágásra is kényszerült. Fontos változás azonban azóta, hogy a feltörekvő országok globális gazdasági súlya nagyon megnőtt.
Ezek alapján talán leginkább arra lehetne számítani, hogy a következő 1-2 évben a fejlett országokban folytatódik a fellendülés, de ezt akár gyakran is megakaszthatják a feltörekvőkből és/vagy Kínából eredő sokkok. A jegybankok emiatt nem nagyon fognak tudni kamatot emelni. Lehet, hogy a Fed sem jut túl messzire. Talán a legjobb megoldásnak most a türelmes várakozás és az esetleges pánikok megvétele tűnik...
