Ugyan az előző kamatdöntést követő közleménynek megfelelően valamelyest csökkentettek az ütemen, de ismét a piaci elemzőknél nagyobbat vágtak az irányadó kamaton a jegybank Monetáris Tanácsának tagjai. Így immár jócskán a korábban kamatvágási ciklus végének tekintett sáv alsó értéke alatt van a magyar jegybanki alapkamat. Bár a decemberben négy évtizedes mélypontra eső fogyasztói árindex mellett az egyszeri hatásoktól mentes jegybanki inflációs mutatók, valamint a nemzetgazdaság jelentős külső többlete is a bátrabb kamatvágások irányába hatnak, de ezeken felül is van még egy olyan szignifikáns faktor, amely lehetővé teszi a kamatok csökkentését.
Ez a tényező, illetve okfejtés pedig arról szól, hogy a világgazdaság az alacsony kamatok korába lépett, miután a beruházások visszaszorulása miatt nincs olyan kereslete a tőkének, a pénznek, mint amilyen a korábbi időszakokban volt. Márpedig ha nincs kereslet a tőkére, akkor annak ára, a kamat is lentebb megy. Erre is utalhatott múlt hét szerdán Balog Ádám, aki Bécsben azt mondta, hiába jön a „tapering” (az amerikai jegybank monetáris enyhítését visszafogó lépéssorozat), a reálgazdasági folyamatok alacsony kamatkörnyezetet indokolnak. És nem csak azért, mert a magyar gazdaságban jelen lévő termelői kapacitásokat még mindig az optimálistól elmaradó szint mellett használjuk ki, de azért is, mert a külső kamatkörnyezet is alacsonyan marad.
A jegybank szakemberei a decemberi inflációs jelentés kiemelt témai között mutatták be azt az elemzést, mely szerint már a válság előtt elkezdődött a világban a beruházási ráták csökkenése. Miközben a 2000-es évekig a GDP 23 százalékát, vagy még többet költöttünk beruházásra, addig fokozatos csökkenéssel a 2010-es években már 19 százalékot sem lehet kimutatni. A mögöttes folyamatok a jegybanki elemzők szerint arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan és visszafogott keresleti kilátások miatt a vállalatok nem bővítik kapacitásukat.
Az esetleges beruházási hajlandóságot az is visszafogja, hogy a bankok kockázatvállalási hajlandósága lecsökkent, így ha egy cég még szeretne is beruházni, nagyon nehezen kap hozzá tőkét a hitelezési feltételek szigorítása miatt. Emellett azt a folyamatot is meg lehet figyelni számos gazdaságban, hogy a vállalatok a beruházásaikat egyre inkább saját erőből, vagyis profitjukból valósítják meg, ami szintén csökkenti a tőke keresletét. Ráadásul egyes elméletek szerint az elmúlt években a technológiai fejlődés üteme mérséklődött, ami csökkenti a gyors hatékonyság-növekedéssel kecsegtető projektek számát (például már nem kell kétévente lecserélni az irodai PC-állományt).
Márpedig ha nincs beruházás, akkor minden egyéb változatlanság mellett csökken a tőke költsége, a kamat. De jelenleg nem lehet arról beszélni, hogy minden egyéb változatlan lenne, hiszen a kereslet szűkülése mellett a kínálat bővülését is meg lehet figyelni, ami még tovább nyomja lefele a kamatot. A válság előtt eladósodott gazdasági szereplők (lakosság, államok) megtakarítási hajlandósága emelkedett, amit egyébként a válság során erősödő óvatossági megfontolások még tovább erősítenek. Ugyanakkor ezek ellen hatnak a demográfiai folyamatok, hisz a fejlett, elöregedő társadalmakban fokozatosan csökken a megtakarítások összege. Annak becslésére, hogy melyik folyamat erősebb, a jegybanki szakértők nem vállalkoztak, viszont a lenti ábrákon jól láthatóak a következmények.
Akik kevésbé ismerik a Marshall-keresztek világát, azoknak pár szóban összefoglaljuk a lényeget. A fenti ábrán az látható, hogy ugyanolyan mértékű reálkamathoz kisebb beruházási volumen (szaggatott kék vonal) tartozik jelenleg, mint korábban tartozott (folyamatos kék vonal). Ez pedig a megtakarítások változatlansága mellett alacsonyabb egyensúlyi reálkamatot (nominális kamat és az infláció különbsége) eredményez (B pont). Ráadásul, ha ugyanahhoz a reálkamathoz nagyobb megtakarítás is tartozik, akkor az egyensúlyi reálkamat még inkább lejjebb csúszik (lenti ábra, C pont).
Tehát ha igazak és tartósan fennmaradnak a fenti folyamatok, akkor a világgazdaság valóban alacsonyabb egyensúlyi reálkamatra rendezkedhet be. A kérdés csak az, hogy mit mutatnak majd a nominális (tényleges) kamatlábak, ha az infláció beindul. Ahogy Zsiday Viktor fogalmazott, ugye senki sem gondolja azt komolyan, hogy a jegybankok által a semmiből kinyomtatott ezer milliárd dollárok, fontok, jenek, forintok előbb-utóbb nem fognak inflációt okozni?
mfor.hu
