A bérköltség és a nettó bér közötti különbség, azaz az adóék egy fontos mutatója a munkát terhelő elvonásoknak. E tekintetben nemhogy dobogósak vagyunk, de 2006-2007-ben Magyarországon nőtt legnagyobb mértékben az elvonások mértéke. A 2,5 százalékpontos növekedéssel bőven magunk mögé utasítottuk a listán második, 1,4 százalékpontos emelkedést produkáló Dél-Koreát, pedig a távol-keleti országban az 54,4 százalékos magyar elvonás (vagyis amennyibe egy alkalmazott kerül a cégnek, abból 54,4 százalék az adó- és járulékteher, és csak 45,6 százalékot kap kézhesz a munkavállaló) kevesebb mint felét kell befizetni a munkaadóknak és munkavállalóknak.
Öröm ugyanakkor az ürömben, hogy nemzetközi összehasonlításban a Magyarországon dollárra átszámított nominális munkaerőköltség vásárlóerő-paritáson még mindig viszonylag alacsony. Egy fő foglalkoztatása átlagosan évi 21-22 ezer dollárba kerül, aminél a fejlett országok között csak Mexikó, Törökország, Lengyelország és Szlovákia kínál kedvezőbbet. A régiós vetélytársak közül Csehországban több mint kétezer dollárral kerül többe egy munkavállaló alkalmazása, míg Németországban, Belgiumban és Ausztriában a magyar szint majd háromszorosát közelítik a bérek - számol be a Napi Gazdaság.
