Az elmúlt évek átlagos nyugdíjfolyósításait elemezve kiderül, hogy Orbán Viktor nem a levegőbe beszélt, amikor azok reálértékének megőrzését tűzte ki célul. Mivel az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete nem követte ezt a növekményt, az olló a két összeg között (bérek, nyugdíjak) folyamatosan záródott az elmúlt években.
Bár a fizetések és a nyugdíjak értéke látszólag követi egymást - előbbi szezonális kilengéseket (pl. év végi bónuszok) leszámítva folyamatosan, utóbbi pedig évente lépcsőzetesen nő - a kettő hányadosa már megmutatja a trendeket. Míg 2010 januárjában az átlagos folyósított nyugellátás összege az alkalmazásban állók nettó átlagfizetésének 66 százalékát tette ki, ez az arány 2014 tavaszára 72 százalékra nőtt. A grafikonon pirossal a nettó átlagbérek változását, zölddel pedig a nyugdíjakét jelöltük. A trendvonal a kettő hányadosának változását mutatja „kisimítva”.
Ha megvizsgáljuk a nyugdíjak és az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresetének éves reálváltozását – előbbit a nyugdíjas inflációhoz, utóbbit az átlagos pénzromlás üteméhez – akkor szintén kitűnik, hogy előbbiek az elmúlt 3,5 évben jobban tartották értéküket, sőt növelték azt. 2011 januárja óta mindössze egy olyan hónap volt, amikor a nyugdíjak reálértéke csökkent az előző év hasonló hónapjához viszonyítva, mialatt a fizetések lényegében a teljes 2012-es évet a negatív tartományban „töltötték el”.
Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a magyar nyugdíjasok életszínvonala magas. A valóság ugyanakkor azt, hogy tavaly az egyedülálló 65 év felettiek 80 százaléka nem engedhetett volna meg magának egy 1 hetes üdülést, 70 százalékuknak gondot okozott volna egy váratlan kiadás fedezése, több mint 40 százalékuk pedig nem tudott minden másnap húst vagy halat enni. A fűtési költségek kigazdálkodása minden ötödik nyugdíjasnak okozott gondot - derül ki a KSH adataiból.
Ezzel szemben a statisztikai hivatal 2012-es adatai szerint a 65 év felettiek személyes célú kiadásai évi 950 ezer, vagyis havi 79,1 ezer forintot tett ki, 16 százalékkal többet, mint az átlagos 816 ezer (havi 68 ezer). Ennél csak a gyermektelen háztartások 1,19 milliós (havi 99,1 ezer) kiadása volt magasabb. A nyugdíjas háztartások az átlagnál több mint kétszer többet költöttek egészségüggyel kapcsolatos kiadásokra, de a lakásfenntartásra és berendezésre összesen 34 százalékkal, élelmiszerre, italra, dohányárura 24 százalékkal többet adtak ki az országos átlagnál. Az is tény ugyanakkor, hogy a nyugdíjasok jövedelmi különbségei jóval mérsékeltebbek az alsó és a felső jövedelmi ötödben: 2,8-szoros az aktívak 4,5-szörös különbségével szemben.
Szász Péter
mfor.hu
