Infláció: a térségben hazánk van a legmesszebb az euró-kritériumoktól

Mely országok állnak legközelebb az euró-kritériumokhoz?

Egy másik kategóriába tartoznak a maastrichti kritériumoknak már most is megfelelő államok, amelyek esetében teljesül ugyan az árstabilitásra vonatkozó kritérium, azonban van némi kockázata az infláció emelkedésének. Ez jellemző Csehországra, Szlovéniára és Lengyelországra.

A harmadik csoportot alkotó Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában határozott dezinfláció megy végbe, a fogyasztói árindex gyors csökkenése figyelhető meg, a maastrichti kritérium azonban jelenleg még nem teljesül. A harmadik csoportba pedig azok az országok (hazánk és a balti államok) tartoznak, ahol magas az inflációs nyomás, valamint az elmúlt egy évben emelkedett a fogyasztói árindex.

Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában az infláció két százalék körül alakult az elmúlt évben. Ezekben a gazdaságokban - némileg különböző okokból - lassú inflációs nyomás érezhető. Bár a fogyasztói árak emelkedése várhatóan nem haladja majd meg jelentősen a 3 százalékot, Csehországban és Lengyelországban a hatósági áremelések miatt nőhet az infláció 2007-ben, Szlovéniában pedig a keresleti nyomás miatt emelkedhet ez a mutató.

A fenti három ország közül a legnagyobb bérinflációs nyomás Lengyelországban várható. Itt a bérkiáramlás üteme már 2006-ban is magas volt, és - a nemzetközi nyomás ellenére várható fiskális lazítás miatt - 2007-ben sem lehet drasztikus lassulásra számítani.

Az EU-ba idén januárban bebocsátást nyerő Bulgáriában és Romániában az elmúlt években komoly politikai és társadalmi változások mentek végbe, amelyek a gazdasági szerkezetet is átalakították. Esetükben az infláció viszonylag magas szintről indult, a dezinfláció 2006-ban, elsősorban az év második felétől erősödött fel. 2007-ben várhatóan mindkét országban 5 százalék körüli szintre süllyed az éves infláció. Míg Romániában középtávon gyorsabb, Bulgáriában - elsősorban a bérkiáramlás magas üteme miatt - lassúbb fogyasztóiár-csökkenéssel lehet számolni.

Összességében megállapítható, hogy inflációs szempontból nagyon heterogén tagállamokról van szó. Az infláció tartósan csak összehangolt gazdaságpolitikával csökkenthető. Átmeneti megoldások léteznek ugyan az időszakos leszorításra, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy megfelelünk az uniós kritériumoknak. (Ezt mutatja Litvánia példája is.)

Az országok többségében a bérfelzárkózás a legnagyobb kockázati elem, ami lassítja a dezinflációs folyamatot. A bérek hol lassú, hol dinamikusabb emelkedése magával húzza az értékesítési árakat, az energiahordozók árának emelkedése már "csak hab a tortán".

Az olaj világpiaci árának növekedése különböző mértékben érinti a vizsgált országokat, de nem ez az alapvető akadálya annak, hogy három százalék körüli szintre süllyedhessen az infláció.

A jelenlegi folyamatok alapján úgy tűnik, hogy Csehországnak és Szlovákiának okozhatja a legkisebb fejfájást az inflációs kritérium teljesítése.