Márciusban lesz egy éve, hogy az egyik utolsó írását tette közzé a Heti Válaszban Matolcsy György korábbi gazdasági miniszter, jelenlegi jegybanki kormányzó. Matolcsy ebben a cikkben a 2012-es évet elemezte, és a bizonyítványt magyarázta. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen pár héttel korábban ismertük meg a 2012-es utolsó negyedév kiábrándító GDP-számait, amely éves összevetésben 2,7 százalékos, egész évre pedig 1,7 százalékos csökkenést mutatott.
Az írásában Matolcsy egyértelműen a kereskedelmi bankokat hibáztatta, azon belül is a külföldieket, amelyek 2700 milliárd forint hitelforrást vontak ki a magyar gazdaságból. Az akkor újdonsült jegybankelnök azt írta, nem az az igazi rejtély, hogy miből jött össze az 1,7 százalékos mínusz, hanem az, hogy miért nem volt nagyobb miután a külföldi pénzintézetek ennyi pénzt kivontak az országból. ”Ha ezeknek a forrásoknak egy része bement volna a gazdaságba, a múlt évben (szerk.: 2012) is bővül a gazdaság!”
A most már Matolcsy irányítása alatt álló pénzügyi felügyelet (volt PSZÁF) a héten közölte a hitelintézetekre vonatkozó legfrissebb, 2013-as számait, így meg lehet vizsgálni, hogy a tavalyi viszonylag erős GDP-számok és a bankrendszer közvetlen külföldi forrásainak a változása között tényleg olyan erős-e a kapcsolat, mint amit az elnök feltételezett.
A statisztika szerint a 2012-es 2455 milliárdot követően 2013-ban "mindössze" 585 milliárd forint hagyta el a magyar bankrendszert, vagyis lényegesen kisebb forráskivonást, és - ezzel párhuzamosan – lényegesen kedvezőbb GDP-számokat láthattunk.
Az ábrán jól látható mennyire hasonló pályát járt be ez a két tényező az elmúlt időszakban, így a jegybankelnöknek minden bizonnyal igaza volt akkor, amikor azt feltételezte; ha a kivont források egy része bekerült volna a gazdaságba, akkor lényegesen kedvezőbb lett volna az ország 2012-es gazdasági teljesítménye. Persze az már más kérdés, hogy a nagyon erős hitelundorban mekkora része van a bizonytalan gazdasági (és jogi) környezetnek, a bankok kockázatkerülésének, illetve a hitelfelvevők (cégek, háztartások) óvatossági megfontolásainak.
Hogy ezek az okok milyen mértékben járultak a hozzá a hitelleépülési folyamathoz, nem tudjuk pontosan, az azonban tény, hogy a hitelintézetek teljes 21 815 milliárd forintos (akkori árfolyamon 82,4 milliárd eurós) hitelállománya 2013 végére 15 947 milliárd forintra (53,7 milliárd euróra) esett vissza. Vagyis ennyi pénz került ki a gazdaság vérkeringéséből 5 év alatt.
Ráadásul még mindig nem látszik a vége, a háztartási hitelállomány a jegybank novemberi előrejelzése szerint a következő időszakban még tovább fog csökkeni, a vállalati pedig a pozitív harmadik negyedéves számokat követően 2013 utolsó három hónapjában újra zsugorodásnak indult. (lásd: Negyedévet élt Matolcsyék pozitív fordulata)
A hiteleket tehát a háztatások és a cégek folyamatosan építik le, fizetik vissza a bankoknak, a hitelintézetek pedig a befolyó összegeket - mivel kihelyezni nem tudjuk, vagy akarják – anyabankjukhoz "küldik". Ugyanakkor a hitelállomány euróban számolt 28 milliárdos leépülésénél kisebb méretű, 16 milliárdos volt a külföldiek által kivont közvetlen forrás értéke. Ez pedig azt mutatja, hogy a magyar bankrendszer likviditása jelentősen nőtt, mivel a betétállomány a tavaly év közepétől felgyorsult lakossági kivonás ellenére magasabb a 2008 év véginél. A likviditás pedig az egyre alacsonyabb kamatkörnyezet ellenére leginkább értékpapírokban (köztük kéthetes MNB kötvényben) csapódik le, melynek állománya öt év alatt 3767 milliárd forinttal, euróban számolva 10 milliárddal nőtt.
mfor.hu
