Akikre figyelni fognak
Január 22. és 25. között a politikusokat, üzletembereket, bankárokat tömörítő Világgazdasági Fórumot (World Economic Forum - WEF), amelyet az idén "A világ átformálása: következmények a társadalom, a politika és az üzleti élet számára" mottóval tartanak meg. A tanácskozáson minden évben megjelenik egy-egy politikai nagyágyú, de számos ország elnöki vagy kormányfői szinten képviselteti magát. Kiemelkedő nevekből idén sem lesz hiány, ráadásul lesz egy igen különleges nap is, hiszen Hassan Rouhani iráni elnök és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök szinte egymást váltja az előadói pulpituson.
Rajtuk kívül sokan várják Shinzo Abe japán miniszterelnök beszédét is, aki ugyan a gazdaság dinamizálásában ért el eredményeket, de a regionális kapcsolatok kiéleződtek. Mint a Time összefoglalója fogalmaz a kínai legfelső vezetés nem lesz ott Davosban, ám a dél-koreai miniszterelnök Pak Gun Hje lehet, hogy reagál a japán kollégájának szavaira. Nem lesz érdektelen két latin nyelvű amerikai ország, Mexikó és Brazília elnökének beszéde sem.
Miről beszélnek majd Davosban?
A legfontosabb témák kapcsán a szaksajtó az Egyesült Államok és Kína helyzetét emeli ki, mint a világgazdaság növekedésének két alappillérét. Úgy tűnik, az USA elérheti, sőt esetleg meg is haladhatja a pénzügyi válság előtti gazdasági kibocsátásnak szintjét. A szakértők szerint a kérdés az, hogy az Egyesült Államok növekedése mennyire lesz tartós, illetve az a világ más régióit magával tudja-e húzni? Hiszen ahogy néhány elemző fogalmaz, Európa olyan lett, mint amilyen korábban Japán volt (utalva ezzel egy defláció közeli stagnáló gazdasági helyzetre), miközben Japán sem változott sokat. Ráadásul az elmúlt évtizedben rakétaként magasba törő kínai gazdaság, ha nem is bicsaklott meg, komoly kihívásokkal néz szembe. Az ország egyes vélemények szerint hitelválsággal néz szembe, a tavalyi év végén például több kínai bank készpénzhiánnyal küzdött, amit a bankközi hitelek kamatának erőteljes növekedése is tükrözött. Az országban így most nagyon komoly összegeket fordítanak a likviditás biztosítására, miközben Kínában jelentősen növelik a hadikiadásokat is.
Szintén központi téma lesz, hogy az anyagi egyenlőtlenségek milyen hatással lehetnek a világban zajló folyamatokra. Az idei WEF globális-kockázat a jelentés, például ma a legnagyobb geopolitikai kockázatként felsorolja a növekvő vagyoni különbségeket. Nem véletlen, hogy számos olyan ország volt az utóbbi időben (elég csak Venezuelára vagy Bolíviára gondolni), ahol piacellenes, populista vezetők kerültek hatalomra. Ráadásul az előrejelzések szerint ez a folyamat várhatóan a növekvő különbségek miatt erősödni fog. A gazdasági nehézségek társadalmi, politikai vetületei még a viszonylag magas átlagos színvonalon élők körében, így például az Európai Unióban is jelentkeznek, több szakértő például az euro-szkepticisták megerősödését ezzel magyarázza.
A témának az is súlyt ad, hogy a Vatikán tekintélyét megerősítő egyházfő is megnyilatkozott a kérdésben. Az anyagi javak méltányosabb elosztásának előmozdítására szólította fel Ferenc pápa a szerdán kezdődő davosi világgazdasági fórum részvevőit. A katolikus egyházfő kedd este üzenetet intézett a fórumra összegyűlt vezető politikusokhoz és gazdasági szakemberekhez. Ebben arra figyelmeztette őket, hogy ne feledkezzenek meg felelősségükről a legtörékenyebb, leggyengébb és legsérülékenyebb rétegek iránt.
Ferenc pápa elfogadhatatlannak nevezte, hogy a világban továbbra is naponta ezrek halnak éhen, miközben számottevő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre, sőt gyakran pazarlás is folyik. Azt is leszögezte, hogy "az anyagi javaknak szolgálniuk kell az emberiséget, nem uralkodniuk rajta".
Ha az elmúlt időszak egyik legnagyobb botrányát tekintjük, az amerikai titkosszolgálat egész világot lehallgató tevékenységét, akkor nem érdektelen az a kérdés sem, hogy a technológia barát vagy ellenség? Miközben sok szempontból megkönnyíti a fejlett technológia az életünket, azzal párhuzamosan a privát szféránk sarkosítva megszűnt, hiszen a technológia ma már alkalmas arra, hogy bárkiről bármit megtudjanak.
A Fórum története
A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) egy Cologny (Genfi kanton) székhelyű, svájci nonprofit alapítvány, amely független nemzetközi szervezetként a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát. Legismertebb rendezvénye az évente megrendezett davosi találkozó, amelyen a világ vezető politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozói gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat.
A tanácskozás története 1971-ig nyúlik vissza: Klaus Schwab, a közgazdaságtan tanára, a genfi egyetem későbbi professzora ebben az évben közel félezer nyugat-európai vállalatvezetőt invitált a Davos-Klosters-i üdülőhely kongresszusi központjába, az első Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése és erősödése miatt aggódó európai szakemberekkel megismertesse az általa tanulmányozott új amerikai vállalatvezetési módszereket. A saját maga által finanszírozott eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt, a kezdeményezés támogatókra talált, felkeltve az igényt további találkozók megtartására, s az ötletgazda végül 25 ezer svájci frank nyereséget könyvelhetett el. Schwab ebből a tőkéből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, és a második találkozót a sajtó már "egy ötlet diadalaként" méltatta, írja összefoglalójában az MTI.
1974-től a tanácskozások a vállalatvezetés helyett mindinkább a gazdasági és társadalmi kérdések elemzésére helyezték a hangsúlyt, a meghívottak köre pedig politikusokkal, újságírókkal, vezető értelmiségiekkel bővült. 1975-ben érkezett meg az eszmecserére az első tengerentúli küldöttség Mexikóból, s a rendezvény elindult a globális nyitás útján. Az anyagi alapok biztosítására 1976-ban bevezették a tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti rendszert.
Az európai együttműködés lehetőségeinek felmérését az évek során egyre inkább felváltotta a világméretű kooperáció problémáinak tanulmányozása, erre utalt, hogy az addig Európai Vállalatirányítási Fórumként működő tanácskozás 1987-től Világgazdasági Fórumként folytatta tevékenységét. A névváltoztatás időszerűségét igazolta, hogy két évvel később a tagoknak már több mint a fele Európán kívüli országból érkezett. Az éves találkozók sok fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak, s politikai konfliktusok megoldására is vállalkoztak.
mfor.hu
