Közel a megállapodás, jön a pénz?
Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli szokásos rádióinterjújában úgy nyilatkozott, hogy "közel állunk egy jó megállapodás" megkötéséhez a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval. Ennél azonban volt egy érdekesebb része is a nyilatkozatnak, ez pedig az utolsó néhány másodperc, amit most szó szerint idéznénk:
Riporter: - Továbbra is tartja magát az a kormányzati szándék, hogy amennyiben lesz megállapodás, akkor ehhez az összeghez csak az államadósság törlesztése miatt fogunk hozzányúlni?
Orbán Viktor: - Igen, persze.
Ha jól értelmezzük a fenti szavakat és Orbán sem értette félre a kérdést, akkor ez éles fordulat az eddigi kommunikációhoz képest, hiszen eddig kormányzati szereplők rendre arról beszéltek, hogy hazánknak nincs szüksége az IMF és az EU pénzére, csak a külső körülmények esetleges romlására akarunk felkészülni, és egy védőhálót biztosítani. Most ennek az ellenkezőjét ismerte be a miniszterelnök: ha megkötjük a megállapodást, akkor abból finanszíroznánk a lejáró adósságunk egy részét.
Az interjúban egyébként arra a kérdésre, hogy miért van szükségünk újabb hitelmegállapodásra, így válaszolt: "Csak azért van értelme egy jó megállapodásnak, hogy legközelebb, amikor pénzhez kell jutni, akkor olcsóbban tudjuk finanszírozni magunkat. Magyarország megáll a lábán, és erre büszke vagyok". Azt nem tudni, hogy ezt az olcsó finanszírozást az olcsóbb IMF-hitelre, vagy az esetlegesen tovább csökkenő hozamokra értette-e a kormányfő.
Olcsóbb lenne az IMF forrása
Azt már január végén megállapítottuk, hogy ha Magyarország valóban csak védőhálót kérne a Valutaalaptól, azzal jelentősen megnehezítené a saját dolgát, hiszen ezek a hitelek általában lényegesen kedvezőbbek, mint a piaci források. Szakemberek szerint jelenleg 3-4 százalék körüli kamattal hívhatnánk le egy hitelcsomagból, miközben az utóbbi hónapok hozamcsökkenése ellenére forintban még mindig 6-7 százalékon tudjuk magunkat finanszírozni. Azt nehéz megmondani, milyen hozam mellett lehetne kibocsátani magyar devizakötvényeket, de a 300 bázispont körüli CDS-felárunkat elnézve ezt sem lehetne olcsóbban megtenni, mint az IMF-hitel. Az amerikai tízéves kötvények jelenleg 1,7 százalékon forognak, vagyis a 2010-es gyakorlatból kiindulva (hasonló futamidejű amerikai papír+CDS-felár) még mindig közel 5 százalékon tudnánk csak kilépni a piacra, ez pedig még mindig drágább kicsivel, mint az IMF-forrás becsült kamata.
Ahhoz, hogy anyagilag megérje elgondolkodni a hitelcsomag esetleges felhasználásán, mondjuk az kellene, hogy további 100-200 bázisponttal essenek vissza a forintkötvények hozamai, a CDS-felárunk pedig 200 bázispont környékén legyen. Akkor már nem lenne jelentősen drágább a piacról pénzhez jutni, a különbség pedig megérne annyit, hogy elmondhassuk: nem szorulunk a nemzetközi hitelezők pénzére.
Az államadósság esetleges IMF-hitelből való törlesztése tehát alacsonyabb kamatkiadásokkal járna a költségvetésre nézve, az így megspórolt pénzt pedig más területeken lehetne felhasználni. Ahogy azt csütörtöki cikkünkben írtuk, csak 2013-ban legalább 4200 milliárd forintnyi adósságot kell megújítania hazánknak, majd 2014-ben is lesz még egy nehéz évünk, hiszen ebben az időszakban (2013 végén és 2014 elején) kell visszafizetni a 2008-as IMF-hitel fennmaradó részének jókora hányadát.
Beke Károly
mfor.hu
