Az anyag elemzi azt a problémát, amely a biztosító egyesületek tulajdonos-nélküliségéből adódik. Jogilag ugyan a tagok a tulajdonosok, de szociológiai értelemben nincs tulajdonos, mivel ha pótbefizetésre kerül sor, akkor cserben hagyják a saját egyesületüket. Ezt mutatja a MÁV Általános Biztosító Egyesület példája is (a vitaanyag nem nevezi meg az egyesületet, de egyértelmű, hogy kiről van szó).
Az előbbi példa is a "végső garantőr" személyének hiányát veti fel a biztosító egyesületeknél. A vitaanyag kifejti, hogy egy profit orientált gazdasági társaságnál a tulajdonos nyúl a zsebébe akkor, ha gond van a céggel, mivel ha ezt nem teszi, akkor az addigi befektetését teszi kockára. Egy garancia alap is lehetséges megoldás lehet, de ezzel kevésbé foglalkozik az anyag, viszont részletesen kitér az állam, mint "végső garantőr" szerepére. Ez viszont azért nem jó megoldás, mivel felelőtlenné teszi a menedzsmentet (lényegében ettől robbant ki a mostani gazdasági válság is).
A javaslatait - amit nyilvános vitára szán - pontokba szedi a PSZÁF. Véleménye szerint a biztosító egyesületeket ki kell venni az egyesületi törvény alól, és egy új jogi formát, a kölcsönösségi biztosítót kell létrehozni. Ez a kis biztosítókat modellezné, amelyek felosztják a tagok között a kárt, majd beszedik a rájuk eső részt a tagoktól. Itt lenne "végső garantőr", hiszen ha nem fizetnének a kárral arányos díjat a tagok, akkor a szolgáltatás lenne kisebb a szükségesnél.
Miután a kölcsönösségi biztosító kis méretű, így ha akár a tagjainak a száma, akár a díjbevétele túl lépne egy előre rögzített nagyságot, akkor át kellene alakulnia szövetkezetté, vagy pedig részvénytársasággá. A meglévő biztosító egyesületekre is vonatkozna ez, ha ezek átalakulnának, akkor tulajdonosai a jelenlegi tagjai lennének.
Végül azt javasolja a PSZÁF, hogy felelősségbiztosítással nem - így kötelező gépjármű felelősségbiztosítással sem - foglalkozhatnának a kölcsönösségi biztosítók, kivéve azokat, amelyek meglévő egyesületből alakulnának át.
MTI/Menedzsment Fórum
