Zsákutcában vagyunk
Simor András, jegybankelnök tömören "zsákutcaként" jellemezte a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét. "Sajnos a kormány nem találja a dinamikus fejlődéshez vezető utat, amit viszont akar, az nem oda vezet” – állítja a szakember.
"A működő gazdasági modell neve kapitalizmus. Ezt el kellene már végre fogadnia a magyar népnek, és ezzel együtt azt a tényt is, hogy ez a rendszer szigorú szabályok szerint működik. Nem lehet már biztosítás nélkül termelni, aztán amikor elveri a jég a termést, az államtól kérni kártérítést" - tette hozzá.
Nem szeretjük eléggé a kapitalizmust
A szakember úgy érzi, a magyarok nem állnak készen a kapitalizmus szabályainak elfogadására, és olyan elvárásaik vannak az állammal szemben, melyeket maximum egy szocialista rezsim engedhet meg magának.
"Úgy látszik, nem utáltuk eléggé a szocializmust, a kapitalizmust viszont nem szeretjük eléggé. A két rendszer között akarunk még ügyeskedni, de ideje lenne belátni, hogy ennek kora már lejárt" – mondta el kritikáját Simor.
A politikusok és véleményformáló értelmiség hozzáállásában a hosszú távú elköteleződést hiányolta a jegybankelnök: "Jó lenne, ha nem adnák el magukat néhányan rövid távú anyagi előnyökért. Az értelmiség segíthetne a kormánynak a nehezen elfogadható lépések népszerűsítésében. A politikusoknak szintén a hosszú távú megoldásra kellene koncentrálniuk, nem pedig az aktuális szavazatmaximalizálásra."
Simor András az előrelépést elsősorban a foglalkoztatás bővítésében, az állam szerepének újrapozicionálásában, és alapvetően a kapitalista, versenyszemléletmód elsajátításában látja. Változásra szükség van, ez pedig érdekeket sért. Ezzel együtt fel kell vállalni ezeket a lépéseket.
Hozzátette: a világ törvényszerűségei erősek, előbb-utóbb ezek a "helyére pofozzák" az országot. Kérdés, hogy meddig állunk ellen, és mikor, mekkora veszteségekkel találjuk meg végre az utat.
Hiányzik a vízió
Járai Zsigmond volt jegybankelnök szintén a rövid és hosszú távú érdekek kiegyensúlyozatlanságában látja a legfőbb problémát. "A magyarok semmivel sem rosszabb képességűek, mint versenytársaink. A gond az, hogy nincs víziónk, a kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt pedig nincs bizalom kormány és társadalom között" – állítja a szakember.
Járai szerint a minőségi kormányzás alapja az, ha a kormánynak sikerül megértetnie a társadalommal, milyen a modern piacgazdaság, és ehhez milyen lépésekre van szükség. Az elemző szintén fontos szerepet szán az értelmiségnek, a civil véleményformálóknak: az ő segítségükkel kellene megalkotni a hiányolt víziót - annak példáján, ahogy annak idején az Ellenzéki Kerekasztal fogott össze.
Abban is egyetértett a két előadó, hogy Magyarországon nem várható el egy skandináv szintű állami szerepvállalás; költségcsökkentésekre van szükség, radikális adó- és kiadáscsökkentésre egyszerre. Kiadáscsökkentés alatt Járai elsősorban az állami beruházások, a bürokrácia és a szociális kiadások visszafogását érti.
Középtávon szerinte is munkára ösztönző gazdaságpolitikai célokat kellene kitűzni, és fontos lenne az energiatakarékossággal, oktatással is foglalkozni: "Ennek is a vízió részét kellene képezni, Magyarország leginkább a tudással tudna kitörni." Kérdés, hogy a következő ciklus politikusainak lesz-e hite, víziója, és kapnak-e bizalmat ahhoz, hogy meghozzanak olyan döntéseket, melyek rövidtávon sokak érdekét sértik, vagy pedig ők is csak belesüppednek az osztogatásba.
A normák betartása az alap
Stumpf István politológus a világos játékszabályok hiányát és a rövidtávú profitmaximalizálást látja olyan alapvető hibának, melyek együtt válsághelyzethez vezetnek.
„Ez a helyzet most az Egyesült Államokra is jellemző. A farizeus magatartás helyett beláthatnánk, hogy a korporációk célja igenis a profitmaximalizálás, nem pedig a közjó szem előtt tartása. Utóbbira ott van az állam, melynek feladata egyfajta egyensúly megteremtése a két érdek között. Ehhez kellenek a normák, melyek betartása alapvető lenne minden gazdasági szereplő részére" - fejtette ki az elemző. Szerinte a gondok mindig akkor kezdődnek, amikor a rövid távú érdekek felülírják ezeket a normákat.
Percpolitikusok dáridója
Stumpf úgy véli: akármi is fog történni a politikai életben, egyre nehezebb feladatra vállalkozik az, aki részt akar majd venni az ország kormányzásában. A kihívás mélysége már akkora, hogy széles körű társadalmi összefogás nélkül szinte képtelenség lesz eredményt elérni ebben az országban, és hosszú időbe telik majd áthidalni a társadalom és a politikusok között meglévő hiteltelenségi szakadékot.
Szerinte nem kellene eljutni oda, hogy jó érzésű ember ne menjen politikusnak, és odáig sem, hogy percpolitikusok kormányozzanak rövid távú érdekeik szerint.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
