Miért nem mer lépni a politikai elit? Fog-e csökkenni a lemaradásunk?
- Sok olyan problémát említett, amelyekre már hosszú évek óta megvannak a válaszok, mégsem történt előrelépés. Miért?
- Két dolog hiányzik: egyrészt a politikai konszenzus az alapvető kérdésekben, másrészt a politikai bátorság. Minden változtatás ugyanis átmeneti veszteséggel jár, azaz rövidtávon rossz a költség-haszon megoszlás. A nyugdíjrendszerhez például politikai okokból nem mernek hozzányúlni: a nyugdíjasok száma növekedni fog, ami egyre több választót jelent. Ennek a taktikának a következménye viszont a finanszírozás fenntarthatatlansága lesz...
- További probléma, hogy miközben a GDP-bővülés üteme nálunk az egyik legalacsonyabb az EU-ban, a kiigazító csomagnak nincsenek olyan elemei, amelyek ösztönöznék a tőkebeáramlást. Egyetért Ön ezzel az állítással?
- Igen. A fő cél 2009-2010-re ugyanis az, hogy a költségvetési egyensúlyt és a konvergencia-programot hozni lehessen. Ennek azonban valóban nincs tőkevonzó, versenyképességet növelő hatása. Ha a tényeket nézzük, a vállalat- és a mezőgazdasági beruházási ráta négy-öt éve alacsony Magyarországon, ezen belül a vállalati beruházások 2006 közepétől erőteljesen csökkentek. Ezen túlmenően a belföldi hajtóerő sem brilliáns, az eurózóna lassulni fog, ráadásul Magyarország relatív pozíciója némileg romlott a szűk felvevő piacokon. Tehát az export sem fog dinamikusan növekedni.
Ma tehát több a kérdőjel, mint három hónappal ezelőtt. Az természetes, hogy minden kiigazítás pofon veri a gazdaságot. A probléma a fentiek alapján inkább az, hogy nem látszik, mi a fenétől fogunk kilábalni a gödörből.
- Tehát növekedni fog a régiós versenytársak előnye?
- Rövid távon nincs esély fordulatra, azaz egy-két évig növekedni fog a lemaradásunk a térségbeli országokkal szemben. Bár jelenleg már kiszámítható a gazdaságpolitika, mert egyensúlyt akar, viszont azok az eszközök, amelyekkel ezt meg kívánja valósítani, nem biztos, hogy a legjobbak.
Wéber Balázs
Menedzsment Fórum
