2008. szeptember 4. 13:04

Több ponton tisztázza az új áfa-törvény lízingügyletekre vonatkozó áfa-szabályait a Pénzügyminisztérium és az APEH hiánypótló állásfoglalása. Bár a koncepció számos, nagy horderejű kérést rendez, nem tér ki a lízingügyletek megszűnésével, vagy a lízingszerződések átruházásával kapcsolatos adózási kérdésekre, véleményezte a kiadványt Veszprémi István, Deloitte Adótanácsadási üzletágának partnere.

Az állásfoglalás röviden áttekinti a lízingügyletekre – mint atipikus szerződésekre - vonatkozó hatályos szabályozást és a kialakult gyakorlatot, miközben rendkívül előremutató módon a pénzügyi lízing mellett az operatív lízing kérdéseivel is foglalkozik, értékelte a kiadványt Veszprémi István. Az adóhatóság vizsgálatának kiindulópontja az volt, hogy mivel a lízing nevesítetten nem szerepel az áfa-törvényben, az ügyletek megítélése minden esetben attól függ, hogy mit valósítanak meg tartalmukban.

A Deloitte szakértője kiemelte, áfalevonási jog nélküli adómentességet élvez a pénzügyi lízingnek azon részszolgáltatása, amely tartalmában a hitel- és pénzkölcsön jogviszonyhoz hasonló. Legalábbis abban az esetben, ha a hitelügylet egyértelműen elkülöníthető az alapügylettől. Ehhez azonban több feltételnek kell egyszerre teljesülnie: a feleknek az alap- és hitelügylet ellenértékéről az ügylet megkötésekor külön-külön meg kell állapodniuk, a hitelügyletekről történt megállapodásokban rögzíteniük kell a kamatlábat, és elkülönülten kell elszámolniuk a két ügylet, vagyis az alap- és hitelügylet ellenértékét is.

A zárt végű pénzügyi lízingügyletek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a teljesítés időpontjának az új áfa-törvényben is a birtokbaadás időpontja minősül, vagyis a lízingbeadó forgalmi adó fizetési kötelezettsége a korábbi szabályozáshoz hasonlóan továbbra is a birtokba adáskor áll be, a teljes tőkerész vonatkozásában. Erről természetesen számlát kell kiállítani, azonban a későbbiekben fizetendő lízingdíjakat általános forgalmi adó már nem terheli, tette hozzá Veszprémi István.

A kiadvány szól a biztosítási díjakról is 

Az adó alapja a zárt végű pénzügyi lízing esetén főszabályként a pénzben kifejezett ellenérték, amit a jogosult kap, illetve kapnia kell a termék beszerzőjétől, vagy harmadik személytől. Ugyanakkor az elszámolási kötelezettség alá vett összegek, így tehát a lízingbevevő helyett fizetett regisztrációs adó, illetve a lízingbevevő által kötött biztosítási szerződés alapján a lízingbeadó által fizetett biztosítási díj sem számítanak bele az adóalapba.

A zárt végű pénzügyi lízing ügyleteknél a járulékos költségek esetében mérlegelni kell, hogy azok az alapügylet, vagy pedig az adómentes hitelezési ügylet adóalapjába épülnek-e be. Erre a hatósági állásfoglalás csupán rendezőelveket nyújt, amelyek értelmében a lízing tárgyára vonatkozó költségek, például a lízing tárgyát terhelő környezetvédelmi termékdíj, a vám, a vagyonszerzési illeték, továbbá például az üzemanyagkártya költségei, a tárolási díj, vagy éppen az autópálya matrica ellenértéke is a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjának részét képezik.

A Deloitte szakértője kiemelt továbbá, hogy az ügyletek kapcsán megjelent hatósági tájékoztató részletesen elemzi a biztosítási díj és az ügynöki jutalék kezelését is. Az áfa-rendszerben a biztosítási díj kezelése annak fizetési címétől és módjától függ, beépülhet tehát akár az alap-, akár a hitelügylet adóalapjába is, illetve akár önálló ügyletnek is minősülhet. Az ügynöki jutalék esetében elsődleges elhatároló szempont ugyanakkor, hogy az ügynök csupán hitelnyújtási szolgáltatást közvetít – és ez esetben a hitelközvetítés adómentes - vagy egyben magát a terméket is értékesíti. Ez utóbbi eset további vizsgálatot igényel, hívta fel a figyelmet Veszprémi István.

Ha ugyanis a termékértékesítés és hitelközvetítés időpontja megegyezik, úgy a hitelközvetítés a termékértékesítéshez kapcsolódó járulékos költségként jelentkezik, és ezáltal annak adóalapjába tartozik, miközben a hozzá kapcsolódó áfa levonható a lízingbeadó részéről. Amennyiben viszont a közvetítés és a termékértékesítés időpontja elválik egymástól, a hitelnyújtás közvetítése már önálló szolgáltatásként értelmezendő, és ezáltal adómentes.
Nyílt végű pénzügyi lízing esetén szolgáltatásnyújtásnak tekintendő mind az alapügylet, mind pedig a hozzá kapcsolódó pénzügyi szolgáltatás.

A hatályos áfa-törvény alapján a nyílt végű lízing bérbeadásnak minősül, így az adófizetési kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn, és a lízingdíj részletek megfizetéséről minden esetben számlát kell kiállítani, melyben a lízingdíjat kamat-és tőkerészre kell megbontani.

Operatív lízing esetén a pénzügyi lízingre érvényes szabályokat némi eltéréssel kell alkalmazni, hiszen ezekben az esetben nincs olyan pénzügyi jellegű ügylet, amely adómentességet élvezne. Az operatív lízing keretében nyújtott szolgáltatás tehát teljes egészében áfa-köteles ügylet, feltéve, hogy az adott lízingtárgy bérbeadása áfa-köteles, mutatott rá Kelemen László, a Deloitte Adótanácsadási üzletágának menedzsere.

Az adófizetési kötelezettség teljesítése egyébként itt is a nyílt végű lízinghez hasonló módon állapítható meg. A járulékos szolgáltatások ez esetben a bérlet adóalapjába épülnek be, így a bérlet adójogi megítélése tekinthető irányadóként. Az elszámolási kötelezettséggel átvett összegek, illetve az operatív lízingügylet során felmerülő olyan költségek, amelyek a lízingbe-, vagy bérbeadónál, illetve a lízingbe-, vagy bérbevevő nevében és javára merültek fel, az operatív lízingügyletek esetén sem számítanak bele az adó alapjába.

A lízingügyletekkel összefüggésben felmerülő, személygépkocsikhoz és lakóingatlanokhoz kapcsolódó tételes levonási tiltásokról, illetve az azok alóli kivételeket rendező szabályokról is részletesen rendelkezik a nemrég kiadott hatósági tájékoztató.

Maradt néhány homályos folt 

Az e termékeket terhelő, előzetesen felszámított adó akkor vonható le, ha a termék továbbértékesítési célt szolgál, illetve ha az adóalany azt igazoltan egészben, vagy legalábbis túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy bérbe adja. Annak igazolása tehát, hogy a személygépkocsi, valamint a lakóingatlan hasznosítása túlnyomó részben adóköteles bérbeadás keretében történik, mindenképpen elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól.

E szabályok értelmében a személygépkocsi vagy a lakóingatlan pénzügyi lízingbe adásakor, illetve bérbeadásakor a lízingbeadó az előzetesen felszámított adót levonhatja. Kelemen László kiemelte, az adólevonási joggal összefüggésben a PM és APEH közös tájékoztatása külön is rendelkezik arról, hogy a lízingcégeket terhelő, tételesen el nem különíthető költségeket - az áfa-törvény előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezései szerint - arányosan le lehet vonni.

Ez vonatkozik például a közüzemi és adminisztratív költségekre is, amelyek az adóköteles és az adómentes tevékenység érdekét is szolgálják, ugyanakkor nem köthetők közvetlenül egyik típusú résztevékenységhez sem.

A kiadványban nem tisztázott kérdésekben a Deloitte és a Lízingszövetség közös kezdeményezésének megfelelően várhatóan új állásfoglalás fog születni.

Menedzsment Fórum