A kérdés hosszú ideje foglalkoztatja az országgal foglalkozó szakembereket, és gyakori téma a kínai gazdasági sajtóban is.
A svájci UBS Bank hongkongi ágának elemzői által összeállított friss jelentés az elmúlt évek makrogazdasági változásainak hatását veszi nagyító alá. Az MTI tudósítójának eljuttatott tanulmány kiemeli: a kínai városokban a bérek az elmúlt tíz évben átlagosan évi 14 százalékkal nőttek, a minimálbér összege 2005 óta megháromszorozódott, a gazdasági világválság 2008-as kitörése után pedig 80 százalékkal emelkedett. Mindez munkáltatói oldalról a munkaerő-költségek rendkívüli emelkedését jelenti, gyengítve az ország vonzerejét. Nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor a kínai bérek az emelkedés ellenére is nagyon alacsonyak, a töredékét teszik ki a nyugati országok átlagos fizetésének - mutatnak rá a kutatók.
A versenyképesség csökkenéséhez a kínai valuta felértékelődése is hozzájárult, ez ugyanis megemelte az országból külföldi piacokra érkező termékek árát. Az amerikai dollárral szemben a jüan az elmúlt hat évben csaknem 20 százalékkal erősödött, miközben a legtöbb feltörekvő ország valutája gyengült, vagy csak kis mértékben erősödött. A felértékelődés ugyanakkor a korábban alulértékelt valuta értékének kiigazítása, amely 2012 végére ment teljességgel végbe - írják a jelentésben.
Jól mutatja ugyanakkor az erősödés hatását a munkaintenzív ágazatok - így a ruházati termékek, játékok és felszerelések piacának változása. Ezeknek az Egyesült Államokba irányuló exportja nagy mértékben csökkent az elmúlt öt évben, miközben Vietnám vagy Banglades növelni tudja Amerikába tartó exportját ebben az ágazatban.
Ugyanakkor ez a változás korántsem jelenti azt, hogy Kína ne lenne továbbra is versenyképes, s ne tartozna a világ termelőipari nagyhatalmai közé - szögezi le a tanulmány, legnyomósabb érvként kiemelve: nincs még egy ország, amely Kínához hasonlóan nagy és kiterjedt termelőiparral rendelkezne. Ráadásul a jelek szerint a gazdaság egésze, egyes ágazatok pedig kifejezetten felfelé mozdulnak az értékláncon, amely éppen a versenyképesség növekedését eredményezheti. Ehhez azonban a kínai kormány támogató politikái, s további gazdasági liberalizáció szükségesek, a felfelé való mozgás ugyanis elsősorban a piacosított, nyitott szektorokban jelentkezik.
Ugyanezt erősítette meg Sanghajban korábban a Tokiói Egyetem közgazdász professzora, Ito Asei az MTI tudósítójának kérdésére. A "Kína, mint a világ gyára" témával foglalkozó szakember szerint a hagyományos "gyárkép" eltűnőben van a Kínáról szóló párbeszéd során. Ito szerint a gazdaság már az elmúlt években is jelentős változásokon ment keresztül, s innovációval és technológiával az ország magasabb szintű termelőipari tevékenységre - így például high-tech termékek előállítására - válthat át, versenyképességét megőrizve.
A témával kapcsolatban szerdán az ázsiai Boao Forum is jelentett, amely nemzeti kormányoktól független, a régiós gazdasági együttműködés fokozásának céljával életre hívott nemzetközi szervezet. Rendes éves, ázsiai országokat soroló versenyképességi rangsorában Kína jelenleg a korábbi évhez képest egy helyet javítva a 9. helyen áll. Az ország innovációs képessége is emelkedőben van, valamint a társadalmi kérdéseket is a korábbinál hatékonyabban kezelik - állapítja meg a jelentés.
A Kínai Társadalomtudományi Akadémia egy 2013-as tanulmányában szintén az idézett elemzőkhöz hasonlóan vélekedik, mondván: a hagyományos iparágak versenyképessége gyengül ugyan, ugyanakkor az új iparágakban erősödés mutatkozik, tehát általánosságban véve továbbra is versenyképes az ország. A szakértők szerint ugyanakkor tíz éven belül a környezeti problémák és az elöregedő lakosság jelentette több tízmilliós munkaerőhiány erodálhatják a versenyképességet. Ennek a kormány kiigazító és ösztönző politikákkal mehet elébe - jelezték az akadémikusok.
MTI
