Jövőre Sanghajban átadják a világ második legmagasabb épületét, amely egyben az egyik legdrágább is lesz. A beruházást kínai állami vállalatok valósítják meg, akik az épület átadása előtt egy évvel döbbentek rá, hogy jelenleg egyetlen bérleti szerződésük sincs a 220 ezer négyzetméternyi irodaterületre. Ezért most lázas keresésbe fogtak, és valószínűleg olyan nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező tanácsadókat bíznak meg, amelyek Goldman Sachs, Morgan Stanley, vagy Credit Suisse szintű cégeket tudnak a Shanghai Tower-be "költöztetni".
Ugyan az épület Sanghajnak abban a pénzügyi negyedében található, ahol az HSBC, a Standard Chartered, vagy a Citigroup is jelen van, a leendő megbízott ügynököknek nem lesz könnyű dolguk. A kínai város irodapiaca ugyanis nincs kirobbanó formában. Bár 2008-hoz képest - amikor az építkezést elindították - az irodák 16,4 százalékos üresedési rátája 2012-re 4,2 százalékra csökkent, de a folyamatosan átadásra kerülő újabb, és újabb épületkomplexumok tavaly ismét 5,5 százalékos üresedési rátát eredményeztek. És piaci elemzők szerint a tendencia egyelőre nem változik, már csak azért sem, mert a kínai gazdaság növekedési pályája várhatóan laposabb lesz a következő években, ami értelemszerűen az irodapiacra is kihat majd.
A tapasztalatok szerint egyébként nem jó ómen, amikor egy ilyen jellegű megalomán építkezés kezdetét veszi egy gazdaságban. Az Empire State Buildinget, amely átadásakor a világ legmagasabb épülete volt, például 1931-ben avatták fel, a nagy gazdasági válság kellős közepén. Beruházásának kezdte 1928-ra datálódik, vagyis amikor még olcsó volt és bőven elérhető a pénz. Aztán jött a válság és a felhőkarcolót még a '40-es években is sokan csak Empty State Building néven emlegették, ugyanis az irodák egy jelentős részére nem találtak bérlőt.
Aztán az 1970-es évek közepén, vagyis az olajválság idején adták át a New York-i ikertornyokat és a chicagói Sears Towert is. 1998-ban, az ázsiai válság idején nyitották meg kapuikat a malajziai Petronas Twin tornyai, a 2008-as válságot követően pedig átadták a Burj Dubai-t, amely csődközelbe vitte magát a miniállamot is.
De visszatérve a sanghaji toronyhoz, illetve a metropolis ingatlanpiacának ciklusaihoz a The Wall Street írása szerint a városban az 1990-es évek elején olyannyira hiány volt az üzleti ingatlanokban, hogy számos vállalat hotelben rendezte be irodáját. Aztán 1993-ban elindult nagyszabású fejlesztéseknek köszönhetően nem volt ritka, hogy egy-egy jelentősebb irodakomplexum akár 70 százalékos üresedéssel működött. Mindenesetre elemzők szerint a kereslet most is utol fogja érni a kínálatot, hiszen - mutatnak rá - Sanghaj üzleti negyede még mindig negyed akkora, mint Manhattané.
A Shanghai Tower - amely a 220 ezer négyzetméter irodaterület mellett még 258 szállodai szobát és 50 ezer négyzetméter kiskereskedelmi területet is magába foglal - megtöltése valószínűleg már csak azért sem lesz nehéz az ügynökök számára, mert a beruházókat sokkal inkább a presztízs, mint az üzleti megfontolások vezetik. Szakértők szerint a hatalmas költségek miatt a projekt megtérülése már így is 30 évre tehető, és erősen kétséges, hogy egyetlen magánvállalkozás is belevágott-e volna egy ilyen üzletbe.
mfor.hu
