Az elmúlt napok egyik forró témája volt az üzemanyagok esetén ismét bevezetésre kerülő ársapka. A kormány ugyan ezt nem konkretizálta még, de a célt folyamatosan hangsúlyozzák. Ez pedig, mint Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón elmondta az, hogy ne Magyarországon legyen a régióban a legdrágább a tankolás, és ne kelljen többet fizetni, mint Szlovákiában, Romániában vagy Szlovéniában. Ugyanakkor a hétről hétre jelentkező Üzemanyagár-figyelő írásainkból is kiderül, ettől jelenleg elég messze vagyunk.
A teljes Európai Uniót tekintve a benzinben az olcsóbbak közé tartozik a magyar ár, ám ennél az üzemanyagfajtánál szignifikánsan elválik a kelet- és nyugat-európai árszint.
Ha a régiónkat nézzük, akkor viszont már sokkal borúsabb a kép, hiszen a magyarok által fizetendő összeg rendre az élmezőnyben van. Ami már csak azért is fájó az átlagember számára, mert közben a magyarországi életszínvonalat már csak a bolgár múlja alul. A jövedelmi viszonyokhoz képest így a régióban nálunk a legdrágább a benzin.
Ha a gázolajat nézzük, akkor talán még borúsabb kép bontakozik ki. Itt már az uniós összevetésben is a középmezőnyben vagyunk. Több hellyel előrébb szerepel itt Magyarország, mint a benzines rangsorban.
A fekete leves a régiós rangsornál jön, abban ugyanis több alkalommal is Magyarország lett az éllovas. A fent említett jövedelmi viszonyokat is figyelembe véve talán nem kell hosszan magyarázni, hogy mekkora különbség egy osztrák és egy magyar átlagbérből tankolni.
A fentiek alapján tehát nem meglepő, hogy a magyar társadalom a magas árakat kirívó tehernek érzi, és a kormány gyakran közvéleménykutatások által formált politikája számára prioritás lett a kérdés. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az árak közötti különbség legfontosabb pillére az Európa-bajnok áfa, a magyarországi 27 százalékos kulcs ugyanis jóval magasabb, mint a környező országokban, így ez önmagában jelentős mértékben megmagyarázza a történteket. A kormány persze a brutális költségvetési hiány mellett aligha akar egy fillér bevételről is lemondani, így valamilyen más módon próbálnak hatni a piacra.
A gond az, hogy az állandó beavatkozásoknak kontraproduktív eredménye van, a piaci szereplők ugyanis folyamatosan próbálják maximalizálni a profitjukat, hiszen nem tudják, mikor csapnak le rájuk. Mivel a bevezetett különadók és ársapkák komoly veszteséget okoznak számukra, amit igyekeznek a „nyugodt időszakokban” úgymond visszahozni. Ugyan minden kétséget kizáróan nem lehet kijelenteni, hogy kiszámítható gazdasági környezetben Magyarországon minden piaci szereplő mértéktartóbb lenne, ám a nemzetközi példák mégis ebbe az irányba mutatnak.
Az úgynevezett profitvezérelt infláció komoly problémát jelent, erről a keddi kamatdöntés után az MNB alelnöke, Virág Barnabás is szót ejtett. Mint hangsúlyozta, a visszatekintő árazások egyre gyakoribbak, a tavalyi inflációval emelnek sokan árat, még ha a vállalatok költségei ezt nem is indokolnák. Hogy az inflációs várakozások mérséklődjenek, transzparens politikára és sokkal erősebb bizalomra lenne szükség. Amikor tehát a kormány azt rója fel a vállalati szektornak, hogy azok extra profitra törekednek, akkor abban vastagon benne van, hogy ők csak a politikai vezetés által teremtett folyamatokra reagálva cselekednek.
Azzal, hogy a kormány ismét az ársapka bevezetésével fenyegeti a benzinkutasokat, paradox módon egyáltalán nem biztos, hogy ez a kereskedők önmérsékletéhez vezet majd. Sokan gondolhatják ugyanis azt, hogy sokkal eredményesebb stratégia lehet számukra, ha még most próbálnak tartalékot felhalmozni, és magasabb árréssel dolgoznak.
Általában az importárak, így az olaj és üzemanyagok esetében van még egy fontos elem, ami komoly hatással van, ez pedig a forint árfolyama. A pénzpiaci stabilitás biztosításában a kormányzati politikának ismét csak komoly szerepe van. Ha ugyanis a piaci szereplők nem bíznak Orbán Viktorban és a csapatában, ha folyamatosan azt látják, hogy konzekvens szakpolitika helyett populista, piacellenes intézkedésekkel operálnak, az a végén a devizaárfolyamokban is visszaköszön.
Ahogy az egy héttel korábbi Üzemanyagár-figyelő cikkünkből is kiderült, az olajár megugrása mellett az utóbbi hetekben már a forint gyengülése is szerepet játszott abban, ahogy a kutaknál fizetendő összeg alakult.
A kormány fenyegetésétől függetlenül ugyanakkor van remény arra, hogy a következő időszakban az árak ne közelítsenek a lélektani 700 forintos szinthez. A korábbi napok áresése eltűnt, ennek hátterében a kínai gazdasággal kapcsolatos optimistább várakozások és a továbbra is stabil amerikai gazdasági helyzet áll. A világ legnagyobb olajimportőrének számító Kína javuló makrogazdasági adatai mellett támogatta az áremelkedést az is, hogy az ország pénteken megkezdte egyhetes Aranyhét ünnepét, amely alatt hagyományosan erősebb az üzemanyagok iránti kereslet. A Reuters felmérése szerint a kínai gyári tevékenység valószínűleg stabilizálódott szeptemberben, ami a világ második legnagyobb gazdaságának stabilizálódására utaló mutatók sorát gyarapítja, ami tovább erősítheti a keresletet. A hivatalos adatok szombaton esedékesek.
A keresleti oldal ezek miatt az utóbbi időben vártnál erősebb lehet, amit csak részben ellensúlyozhat az, hogy a prognózisok szerint a mostani árszint már megfelel Szaúd-Arábia számára, amely így növelheti a kínálatot. Ebből a szempontból kulcsfontosságú lesz a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének és szövetségeseinek (együttesen OPEC+) jövő heti ülése, ahol fény derülhet az esetleges termelés bővítésre. Ebben, ahogy a kitermelés visszafogásában is, Szaúd-Arábia járhat élen, miután ebben a negyedévben közel 30 százalékkal megugrottak az olajárak.
Persze, ha az olajárak nem csökkennek, és a forint sem tud érdemben erősödni, akkor a kormány még mindig visszahozhatja az ársapkát. Az persze más kérdés, hogy ez csak átmeneti megoldást jelenthet.
