Erről lesz szó a cikkben:
Miért nem nyugodhatnak meg az európai vállalatok a csökkenő gázárak ellenére sem?
Hogyan befolyásolják a földgáz dráguló költségei az ipari termelést és a mindennapi életet?
Miért csökkent az európai gázfelhasználás, és milyen hatása van ennek a piacra?
Milyen kilátásai vannak Magyarországnak és az EU-nak a nemzetközi energiapiacon?
Hogyan érinti a földgázárak emelkedése a magyar ipart és gazdaságpolitikát?
Ha a 2022-es árakhoz viszonyítjuk a mostani szinteket, akkor még egészen megnyugtató a kép. Az akkori extrém magas gázár szerencsére még messze van, ugyanakkor a november közepe óta látható 45-48 euró körüli ár (MWh-ban számolva) nagyjából a kétszerese a kora tavaszi szintnek. Nem véletlen kerül elő szakmai elemzések során, hogy a dráguló energiaárak ismét nehéz helyzetbe hozhatják az európai ipart.
Ráadásul az előrejelzések sok jóval nem kecsegtetnek, hiszen az idei fűtési szezonban eddig az elmúlt két évben tapasztaltnál hidegebb van, miközben a piaci kínálat inkább szűkül. Ugyan a Gazprombank elleni amerikai szankciót az oroszok rövid távon megoldották, hiszen egy múlt héten megjelent rendelet szerint más (szankciókkal nem sújtott) orosz pénzintézeteken keresztül is lehet fizetni a földgázért. Az európai piacra az orosz gázból várhatóan kevesebb érkezik majd januártól, mivel az ukránok felmondják az országukon keresztül futó vezeték szállítási szerződését.
Az ellátási és árazási kérdések pedig újra nyomás alá helyeznek számos európai vállalatot. A Reuters által a napokban ismertetett adatok szerint a 2022-es energiaválság óta, Európában több tucat cég zárt be gyárait, vagy fogta vissza az itteni termelését, mert a magas gázárak aláásták versenyképességüket. Mindez pedig biztosan nem segít abban, hogy az utóbbi időszak lefele mutató trendje megforduljon, és az ipar lendületet adjon a recesszió közeli állapotban lévő európai gazdaságoknak.
Az árak emelkedése miatt természetesen a lakossági fogyasztás is érdemben csökkent, ám a szakértők szerint az ipari felhasználók hasonló mértékben fogták vissza a gázfelhasználásukat. Ennek köszönhetően az Európai Unió gázigénye 17 százalékkal marad el a pandémia előtti években mért ötéves átlagtól.
Alapanyagként és energiahordozóként is fontos
A köztudatban a földgáz elsősorban fűtőanyagként ismert, ám az ipari felhasználása igen sokrétű, hiszen a vegyiparban talán az egyik legfontosabb alapanyag, hiszen a műanyagoktól a műtrágya gyártáson át a festékek előállításáig számos terméknél nélkülözhetetlen. Emiatt a földgáz árának emelkedése nem csak az energiaköltségben, de az építőiparban vagy éppen az élelmiszerek drágulásában is szerepet játszik.
A földgáz drágulása különösen sújtja azokat a vállalatokat, amelyek a termelésükben jelentős mértékben támaszkodnak rá. Egyes szakértők szerint, ha az alapanyag ára érdemben befolyásolja a végtermékét (20 vagy azt meghaladó százalékban), akkor az európai vállalatok nagyon nehezen tudnak versenyképesek maradni. Az EU-ban irányadó tőzsdei árak ugyanis ötször magasabbak, mint az amerikai gázé, amelynek ára 3,095 dollár/mmBtu, ami 10,02 euró/MWh-nak felel meg. Érdemes összehasonlítani a mostani árakat a koronavírus-járvány előtti öt év átlagával, akkor ugyanis 17,50 euró/MWh-s gázár volt az EU-ban.
Fotó: Depositphotos
Ráadásul hiába állnak a gázárak az elmúlt egy év legmagasabb szintjének közelében, az elemzők azt jósolják, hogy tovább emelkednek. A Bank of America friss elemzése szerint a szállítási és geopolitikai okok miatt jövőre akár 70 euró/MWh-ig is drágulhat a földgáz ára, ami a fűtés és a villamosenergia árát is megdobhatja, ez pedig nagyon sok vállalat számára jelenthet kihívást.
Van ugyan remény arra, hogy az amerikai kitermelés bővülni fog, hiszen Trump beiktatását követően egyszerűsödhet és szabadabb lehet a szektorban a szabályozás. Ám időbe telik, míg az így felszínre hozott földgáz piacra kerül. Tekintve, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz vezetők többször is jelezték, hogy nem látják időszerűnek a megegyezést és az ukrajnai háború lezárását ilyen irányból aligha fog a kínálat érdemben növekedni. Sőt az EU-ban sokan az orosz LNG behozatalát is korlátozni szeretnék, ami tovább csökkentheti a kínálatot és növelheti az árakat.
Hogy lesz versenyképes az EU és hogy lesz Magyarország?
Az európai gáztárolók töltöttsége az ukrajnai háborút megelőző éveknél magasabb szinten van, ám az elmúlt hetekben a hidegebb időjárás miatt gyorsabban apadnak a készletek, mint ahogy az az előző két igen enyhe télen. Ráadásul az energiabiztonsági szempontokra hivatkozva az Európai Bizottság megemelte a tárolók feltöltési célját, ami potenciálisan növeli a keresletet és így az árakat is felfele tolja.
Ahogy azt fent már megjegyeztük a megugró energiaárak miatt, Európában több tucat gyárat zártak be, és a versenyképességi problémák miatt csaknem egymillió munkahely szűnt meg az elmúlt négy évben a Bernstein tanácsadó vállalat adatai szerint.
Nem véletlenül lett kiemelt téma az EU-ban a versenyképesség, bár a magyar elnökség fél éve alatt ezen a területen a szakértők szerint érdemi tervek sem születtek, nemhogy intézkedések. Pedig a probléma ismert, hiszen a Mario Draghi, volt EKB-elnök fémjelezte versenyképességi jelentés mélyrehatóan feltárta problémákat. Ebben többek között azt is leírták, hogy a 2022-es ukrajnai háború kitörését követően a viszonylag olcsó orosz gáz elvesztése „óriási költséggel” járt az európai gazdaság számára.
A magyar politikusok a gyenge gazdasági növekedése kapcsán részben a recesszió közeli német gazdaság teljesítményével takaróznak. Ez abban a tekintetben igaz, hogy a „Keleti nyitás” inkább csak az importot pörgette fel, így az uniós, azon belül is elsősorban a német gazdaság teljesítménye jelentős hatással van Magyarország GDP-jére. Éppen ezért is aggasztó, hogy a német kereskedelmi kamarák (DIHK) felmérése szerint számos vállalat döntött úgy, vagy veszi fontolóra, hogy olyan régióba költözteti a termelését, ahol az energiahordozók olcsóbban érhetőek el. Emiatt viszont az értékláncokban szereplő kisebb – akár magyar – cégek helyzete is megkérdőjeleződik.
De az energiapiaci folyamatok rámutatnak arra is, hogy a magyar kormány nagy kockázatot vállalt fel, amikor az iparpolitikájában a kifejezetten energiaintenzív tevékenységnek számító akkumulátorgyártást ennyire erőltette. Óriási problémának látszik ugyanis a termelőüzemek folyamatos energiaellátása is, hiszen az ehhez szükséges kapacitások nem állnak rendelkezésre. De ezen túl az is bizonytalanságot szül, hogy akár az akku-, akár a járműgyártásnál a fokozódó árverseny mellett a magasabb energiaárak is mennyire rontják a magyarországi üzemek versenyképességét.
Mindezek a problémák olyan helyzetben jelentkeznek, amikor egyébként is mélyponton van az európai ipar, amely felett ráadásul a Donald Trump által beharangozott büntetővámok is Damoklész kardjaként lebegnek. Amennyiben ugyanis az újraválasztott elnök valóban kivet ilyen terheket az európai autógyártókra, az a magyar gazdaság számára is olyan csapást jelent, amely azonnal eliminálhatja nem csak a kormány vágyálmát, a 4 százalékos gazdasági növekedést, de az elemzők által reálisnak tartott 2,5 százalékost is.
A helyzetre jellemző, hogy a megszokotthoz képest előbb és hosszabb ideig tartó téli szünet lesz a kecskeméti Mercedes-gyárban. A társaságnál ugyanis december 18-ától jövő január 20-ig szünetel a termelés, és karbantartási és átalakítási munkálatok zajlanak majd.
Eközben Orbán Viktor kormányának óriási szüksége lenne a gazdasági helyzet javulására, hiszen mind több közvéleménykutatás azt jelzi, hogy az évek óta stagnáló gazdasági helyzet és az emberek romló anyagi helyzete miatt a Tisza Párt immár népszerűbb, mint a Fidesz. A rendszerváltás utáni választások eredményei pedig rendre azt mutatták, hogy a szavazókat valójában nem az elvi kérdések (mint a szabadságjogok, vagy a demokrácia állapota), sokkal inkább a személyes anyagi helyzetük érdekli. Amennyiben pedig nem javul a gazdasági helyzet, akkor csak óriási kockázat és eladósodottság árán tud a kormány látványos osztogatásba kezdeni a választások előtt.
