Az Egyesült Államok és Kína tavaly nyáron vetett ki kölcsönösen 50-50 milliárd dollár értékű importárura 25 százalékos pótvámot. Szeptember 24-én további, összesen 260 milliárd dollár értékű árura vezetett be pótvámot a két ország. Az Egyesült Államok mintegy 200 milliárd dollár értékű kínai termékre vetett ki az év végéig 10 százalékos pótvámot, amelynek mértékét januártól emelte volna 25 százalékra. Kína 5, illetve 10 százalékos pótlólagos vámot vetett ki 60 milliárd dollárnyi amerikai árura. A januárban esedékes emelést mindkét ország felfüggesztette.
Pamela Coke-Hamilton, a szervezet nemzetközi kereskedelemért felelős vezetője szerint masszív következményekkel jár, ha a világ két legnagyobb gazdasága mégsem tud megegyezni a március 1-jei határidőig, és bevezetik a megemelt pótvámokat. Kína recessziót indíthat el a pénz- és árupiacok stabilitásának felborításával, az érintett vállalatok pedig a helyzethez való alkalmazkodást segítő intézkedéseikkel nyomást gyakorolhatnak a globális növekedésre.
Devizaháborúk és leértékelések lesznek, stagfláció, amely munkahelyek elvesztéséhez és nagyobb munkanélküliséghez vezet, és ami sokkal fontosabb, fennáll a fertőzés lehetősége, a visszahatás esélye, amely a kereskedelmet eltorzító intézkedések sorozatát váltja ki - mondta Pamela Coke-Hamilton, hozzátéve, hogy a kisebb és szegényebb országok nehezen tudnak megbirkózni ilyen külső sokkokkal.
Az amerikai-kínai kereskedelem költségeinek megemelkedése arra fogja késztetni a vállalatokat, hogy szálljanak ki a kelet-ázsiai ellátási láncokból, de az amerikai pótvámok megemelésének nem az amerikai vállalatok lesznek az első számú kedvezményezettjei, hanem egy maréknyi ország, köztük európai uniós tagállamok.
Az UNCTAD szakértőinek számításai szerint a 25 százalékos amerikai pótvám hatálya alá eső, 250 milliárd dollár értékű kínai áru mindössze 6 százalékát váltanák ki amerikai vállalatok, 12 százalék maradna Kínában, a többi 82 százalékon pedig harmadik országok vállalatai osztoznának. A kínai pótvámmal sújtott, 85 milliárd dollár értékű amerikai cikkek 5 százalékának gyártása kerülne kínai céghez, kevesebb mint 10 százalék maradna az Egyesült Államokban, a maradék 85 százalékot más országok happolnák el.
Az amerikai-kínai kereskedelmi feszültségekből a legversenyképesebb országok húznák a legnagyobb hasznot, azok, amelyeknek megvan a gazdasági képességük arra, hogy helyettesítsék az amerikai és kínai vállalatokat. A legnagyobb nyertes az Európai Unió lenne, amely 70 milliárd dollárt tudna kihasítani a közel 280 milliárdos tortából. Japán, Mexikó és Kanada exportja egyaránt több mint 20-20 milliárd dollárral gyarapodhatna, majd Ausztrália, Brazília, India, a Fülöp-szigetek, Pakisztán és Vietnam következne a sorban.
