Fiatal párok esetében gyakori, hogy amikor összeköltöznek, meglepődve konstatálják, mennyire eltérő, ki milyen gyakran vált ruhát, hol tartja a szennyest, külön válogatja-e színek szerint azokat, mennyi mosóport használ, milyen hőfokon mos és milyen gyakran, kitakarítja-e néha a gépet, és mindig nyitva hagyja-e a tetejét, hogy kiszellőzzön. Mindez attól függ, milyenek voltak náluk a családi szokások, ezen a téren.
Pár évtizede még az sem volt általános, hogy valaki mindennap zuhanyozzon és más alsóneműt és inget, pólót váltson, ma pedig ennek az ellenkezője elképzelhetetlen. De lehet, hogy ez is változik: most, az energiatakarékosság jegyében meghirdették Németországban, amely élen jár a higiéniát tekintve, hogy elég lenne minden második nap zuhanyozni, mindenki megdöbbent.
Van, aki egy-két ing miatt beindítja a mosógépet, ami két óráig fogyasztja az áramot, más, okosan, megvárja, míg egy bizonyos színből, anyagtípusból összejön egy adagra való. Az egész folyamat a szennyestartónál kezdődik, van, ahol össze-vissza beledobálják az alsóneműt, keverve a koszos zoknikkal, farmerrel vagy éppen a fürdőszoba szőnyeggel. Más a ilyen holmikat nylonzacskóban teszi a többihez, vagy előbb külön beáztatja, és csak azután rakja a gépbe. Arról nem beszélve, hogy két havonta érdemes a szennyestartót is lemosni, kitakarítani, sok helyütt ez sem jellemző.
Olykor kézzel is kell
Azt, hogy mit, hány fokon kell mosni, elolvashatjuk a póló nyakába varrt címkén. De ettől függetlenül, a természetes anyagokból készült ruhák általában eresztik a festéket, amit első mosásnál érdemes tesztelni, úgy, hogy egy lavórba rövid időre beáztatjuk, főleg a pamut, vászon, batikolt blúzokat, strand kendőknél, sálaknál.
Uram, bocsá: olykor kézzel tanácsos mosni. Ezt sokan nagyon retro és ósdi dolognak tartják, főleg a fiatalok, pedig olykor óhatatlan, hogy egy olyan felsőt, ami élénk színű, márkajelzéses, sőt, strasszos, nem lehet berakni a gépbe, mert kifakul, és a sok forgatástól lejönnek róla a díszítések. Főleg akkor nincs értelme bedobni a többi szennyes közé, vagy a gépbe, ha előző este összesen két órát hordtuk, és nem volt 40 fok meleg. Azt is kevesen tudják, hogy a valódi gyapjú, kézzel kötött kardigánok, pulóverek összemennek, főleg magas hőfokon, és filc lesz belőlük - akármilyen drágák voltak, utána dobhatjuk ki.
Amit mosózacskóban érdemes
Az, hogy mennyire szennyezettek a ruháink, függ attól is, milyen alaposan mosakszunk, hol dolgozunk, és mennyi ruhánk, ágyneműnk, asztalneműnk van, valamint ezeket milyen gyakran váltogatjuk. A háziasszonyok többnyire külön mossák az ágyneműt és a törülközőket, frottírköntösöket, és külön a fehérneműt, persze attól függ, mennyire élénk mintás a paplan, a párna, és milyen az alapanyaga.
A melltartókat ajánlatos külön mosózacskóba tenni, hogy a kapcsok ne akadjanak bele például a nylonharisnyákba. Ugyanígy járjunk el régi kézi munkák, csipketerítők esetében – bár ezek egy része már így sem bírja ki a két órás tortúrát.
No meg: fehérneműje válogatja: egy színes, műszálas, masnis, csipkés, strasszal díszített női alsónemű esetében más hőfokú mosásra van szükség, mint egy valódi vászonból készített paplanhuzat, lepedő, esetleg pamut férfi alsónadrág esetében.
A túl sok mosópor fölösleges és környezetszennyező
Ha kisbaba vagy beteg van a háznál, a higiénia nagyon fontos, itt szigorúbb szabályok érvényesülnek, mind a ruhacsere, mind a mosási hőfok esetében.
Amit sokáig nem viselünk, akkor sem érezzük frissnek, ha tiszta, de sokáig a szekrényben állt, vagy be volt dobozolva. A frissítő programok erre szolgálnak, bár mondjuk egy darab tavaly hordott tiszta póló esetében nem érdemes emiatt elindítani a gépet – energiatakarékosság! – inkább kézzel kell kiöblíteni.
Értelmetlen túl sok mosóport, öblítőt használni, és nemcsak a környezetvédelem miatt, hanem mert ettől nem fognak tisztábbak lenni a holmik, ám olykor szennyezettebb lesz a gép ezek maradékától. Ebből a szempontból praktikusabb a kapszula, mert előre kimérve jelzi, mekkora adalékanyag mennyiség szükséges a munka elvégzéséhez.
Az évszázadok folyamán leginkább a higiénia és a mosási szokások változtak. Nemcsak vidéken, a kisebb falvakban, ahol még egy kismosás, és a mosdás is tortúra volt – el kellett menni vízért a kútra, aztán fával befűteni és megmelegíteni a vizet, majd megmosakodtak benne – no, többnyire csak derékig – mindez gyakori volt 100 évvel ezelőtt is, a magyar vidéken. Sőt, a Körhinta című 1956-as magyar remekműben is tökéletesen ábrázolják ezt a fajta reggeli rituálét, hiszen nem volt se gáz, se vízvezeték, főleg a tanyákon. Évszázadokig az volt gyanús, ha valaki sokszor mosdott, feslett életre utalt…
A mosónők korán keltek
A polgári-úri háztartásokba mosónők jártak, akiket nagy becsben tartottak, jobban ellátták őket, mint a házicselédeket, hiszen rettenetesen fárasztó munka volt ez, maró lúggal, forró vízzel, hatalmas fazekak, teknők cipelésével. Korán keltek és sokszor éjfélig dolgoztak.
Mire megjelentek Magyarországon a mosógépek, addigra eltűnt az úri osztály, a mosókonyhákból, cselédszobákból lakószobák lettek. De még a hatvanas években is akadtak idősebb vidéki asszonyok, akik idegenkedtek a masinától, nem hitték el, hogy képes erre a műveletre.
Mit vasalunk és mit nem
A vasalás is szokás dolga: bár minden háztartásban van vasaló, a legtöbb holmit a fiatalabb korosztály a XXI. században már nem vasalja ki, főleg nem az ágyneműt. ( Csak azon ritka esetben, ha ez is hozzátartozik a fertőtlenítéshez.)
De persze a farmert, kapucnis pulóvert vagy pólót se. Ünnepi öltözékeknél, férfiingeknél elkerülhetetlen ez a nemszeretem művelet, hasonlóképp a pamut, flokon, vászon holmiknál, abroszoknál, természetes alapanyagú díványpárna huzatoknál, mert gyűrötten illúziórombolók.
A rengeteg műszál és kevert alapanyagú ruhanemű részben kiváltotta a vasalást. Ritkán veszik elő a fiatalabb nők a vasalódeszkát, ha mégis, főleg azért, hogy gyorsan kisimítsanak vele egy nyári szoknyát, sálat vagy nyakkendőt.
