Az idei év első hét hónapjában mondhatni unalmasan alakult a magyar vásárlás árazásánál irányadónak számító TTF-gáz ára. A tőzsdéken ugyanis 30 euró körül mozgott ennek a típusnak az ára megawattórás (MWh) egységet tekintve. Augusztus elejétől előbb hektikus ugrásokat láthattunk, majd szeptember közepe óta szignifikáns drágulásnak lehetünk tanúi. Az ár ugyanis stabilan 40 euró fölé került, a napokban 42-43-as szinten mozgott a földgáz árának tőzsdei jegyzése.
Igaz, a magyar lakosság számára elvileg nincs jelentősége a piaci mozgásnak, hiszen az úgynevezett egyetemes szolgáltatás keretében rögzített áron juthatnak elektromos energiához. Ráadásul a hazai rezsicsökkentett árszint az egyik legalacsonyabb Európában, ami azzal jár, hogy ez komoly támogatás eredményeként valósulhat meg. A 2010-es években érdekesen alakult a helyzet, hiszen a politika csodafegyvereként életrehívott rezsicsökkentés jó ideig inkább volt porhintés, mint valós segítség. Sokszor ugyanis a nemzetközi piaci árnál magasabb volt a magyar lakosság által fizetendő összeg. 2021-től viszont már érezhetően drágulni kezdett a földgáz. Ám a kormány ezt egyrészt átmenetinek gondolhatta, másrészt a 2022-es választás előtti osztogatás közepette elképzelhetetlennek tűnt a rendszer módosítása. Utólag csak találgatunk, hogy miként alakult volna a helyzet, ha Oroszország nem támadja meg a szomszédos Ukrajnát, az viszont biztos, hogy az árak elképesztő rekordokat hoztak.
2022 nyarán 300 euró felett is járt a földgáz jegyzése az európai piacokon, ami a költségvetés összeomlásával fenyegetett. Ezért a kormány kényszerhelyzetben átalakította a rezsirendszert, és a kedvezményes ár ezt követően már csak az átlagfogyasztás mértékéig járt. Aki ezt a mennyiséget átlépi, annak „büntetőáron”, az alapár hétszeresén számlázzák a díjat, amelyet lakossági piaci árnak nevezetek el. Már két éve is egyértelmű volt, hogy a nagy árkülönbség ellenére önmagában ez a megoldás csak nagyon alacsony tőzsdei ár mellett fedezi a lakossági ártámogatás költségét, ezért létrejött a Rezsivédelmi Alap, amelybe különféle (részben akkor bevezetett vagy megemelt) különadók kerültek.
A Rezsivédelmi Alap első teljes évére, 2023-ra 2580 milliárd forintos összeget terveztek be, ám szerencsére abban az évben tavaszra normalizálódott a piaci ár és 40 euró alá esett. Részben ennek is volt köszönhető, hogy az alapba kerülő pénzek egy részét valójában úgy használta fel a költségvetés, hogy annak a rezsiköltséghez nem volt köze. Így például a költségvetés megtakarítási alapja 100 milliárd forintos összeget kapott, a Külgazdasági és Külügyminisztérium beruházásösztönzési célelőirányzata 75 milliárdot, a vízközmű hálózat 64 milliárdot, a Maradványelszámolási Alap 61 milliárdot, míg a Honvédelmi Minisztérium védelmi társaságai beruházásokra 56 milliárdot. E vaskos tételek mellett pedig számtalan egyéb jogcímen fizettek ki kisebb-nagyobb összegeket. A kormány ugyan ezt nem verte nagydobra, de az alap egyfajta perselymalac szerepet is betöltött, ahonnan ki lehetett pénzeket venni, ha máshol hirtelen megszorultak.
Néhány hete a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Költségvetési jelentése alapján a Népszava készített összegzést, amelyből az derült ki, hogy a kormány a 2022-24-es időszakban, három év alatt a Rezsivédelmi Alapból 500 milliárd forintot költhet el olyan célokra, amelyek nem voltak összefüggésben annak deklarált tevékenységével. Miután a különadókból származó összeg meghatározott, a kormány számára a földgáz ára kulcsfontosságú, hiszen ennek függvénye, hogy mennyi „szabadon elkölthető” pénzt lehet felhasználni. Az a tény tehát, hogy a gáz ára az utóbbi időszakban drágult, vélhetőleg érdemben csökkentheti az év végén a rezsicélokkal kapcsolatos kifizetések után az Alapban maradó pénzt. Sőt a kormány számára az sem túl jó előjel, hogy az MNB a legutóbbi Inflációs jelentésben tovább emelkedő gázárakat prognosztizált.
Fotó: Facebook / Szijjártó Péter
Pedig a kormány az eredetileg 2,9 százalékos GDP-arányos hiányra tervezett költségvetést év közben többször átírta, jelentősen növelve a várható deficitet, amelyet valószínűleg év végére így sem sikerül majd tartani. Emellett a Tisza Párt előretörésével egyre szorosabbá váló politikai küzdelemben a kormány számára létkérdés lehet, hogy keretet teremtsenek a már bejelentett és esetleg azokon túlmutató osztogatásra. Ugyanakkor minden olyan történés, legyen szó a gyenge európai konjunktúráról vagy éppen a gáz árának növekedéséről, megnehezíti a választási mézesmadzagok készítését. (Vagy később a társadalomnak ez óriási terhet fog jelenteni.)
Persze Orbán Viktor és csapata nem vár karba tett kézzel, az elmúlt hetekben Szijjártó Péter újabb gázpiaci megállapodásokat kötött Moszkvában. A külgazdasági és külügyminiszter bejelentése szerint az MVM október elején hozott tető alá a Gazprommal kiegészítő szerződést, így a miniszter szerint az eddigieknél is több és olcsóbb gázhoz jut az állami energetikai óriás. A helyzet furcsasága, hogy a 2021-es 11 milliárd köbméteres éves magyarországi fogyasztás az utóbbi években látványosan csökkent, és idén már a 8 milliárdos szinthez közelít. Ez pedig azt jelenti, hogy az oroszokkal 2021-ben kötött 15 éves hosszútávú szerződés (4,5 milliárd köbméter), a szintén hosszútávú LNG-beszerzés (1 milliárd köbméter), a hazai termelés (1,5-2 milliárd köbméter) és az egyéb kisebb-nagyobb (török, azeri, stb.) megállapodások kényelmesen fedezik a hazai igényeket.
Az új szerződések így aligha a magyarországi ellátást szolgálják, sokkal valószínűbb, hogy az európai piacokról kiszoruló és az itt elvesztett vevőket csak részben pótolni tudó Gazprom az eladatlan gázmennyiség egy részétől próbál a magyar félen keresztül megszabadulni. Ha ezzel nem az ukrán háború finanszírozását segítené a „békepárti” magyar kormány, akkor helyénvalónak is tarthatnánk mindezt. Így azonban meglehetősen ellentmondásosnak tűnik a helyzet, hiszen miközben szavak szintjén a magyar kormány tagjai ukrán (és orosz) emberek életét féltik, valójában éppen az ő kárukra kufárkodnak.
